Vissza a tartalomjegyzékhez

Papp Levente
Az évszázad pénzmosási botránya Németországban

Újabb fejezetéhez érkezett az orosz pénzmosás története. A napokban Németországban robbant ki az eddigi legnagyobb pénzmosási botrány, amelyben négy német nagybank és több nyugat-európai pénzintézet is érintett. Tavaly a világsajtó figyelmét is élénken foglalkoztatta az orosz „vörös maffia” ügyeskedése, amikor tízmilliárd dollárnyi összeget mosott sikeresen tisztára az amerikai Bank of New York-on keresztül. Az ügy felgöngyölésében szerepet játszottak a brit és a svájci bűnüldöző szervek is. (Hetek, 1999. augusztus 28., Budapesti vállalkozót üldöz a CIA) A legfrissebb, több mint 7 milliárd márkát meghaladó pénzmosási ügyben a botrányban nyomozó düsseldorfi ügyészség szerint a Westdeutsche Landesbank (WestLB) érintett a leginkább. A Der Spiegel tekintélyes német hetilap információi szerint 1997 óta összesen közel 15 milliárd márkát (kétezermilliárd forintnak megfelelő summát) mostak át német és más európai pénzintézetekben. 

A nyomok minden kétséget kizáróan Oroszországba vezetnek. A WestLB-nél nyitott számlára egy bizonyos United Global Bankból érkezett több mint 1,2 milliárd márka, a bank alkalmazottai azonban kiderítették, hogy ilyen néven nincs pénzintézet sehol a világon. A kérdés csak az, hogy a WestLB dolgozói az 1997 óta tartó ügyleteket miért csak most, több éves késéssel észlelték, illetve jelentették. A Die Welt német napilap információi szerint a düsseldorfi ügyészség csak a WestLB-nél 3,7 milliárd márka piszkos pénz után nyomoz.
A gyanúsítottak első körben még nem a banki alkalmazottak, hanem a megbízók, akik minden jel szerint nem mások, mint a hírhedt orosz milliárdos Borisz Berezovszkij és Roman Abramovics.
A WestLB-ben landoló milliárdok nagy része a brit Virgin-szigetekről jött orosz érdekeltségi rendszerben álló cégektől vagy fiktív pénzintézetektől. Az oroszok minden jel szerint alaposan befészkelték magukat Nyugat-Európa „spájzaiba”, neves pénzintézeteibe. Berezovszkij és Abramovics csak a közelmúltban váltak az orosz alumíniumipar legjelentősebb részének birtokosaivá. Előttük a Csernoj fivérek játszottak meghatározó szerepet ebben a szektorban. A Csernoj testvérek pályafutása az üzbég fővárosban, Taskentben kezdődött a nyolcvanas években. A Gorbacsov nevével fémjelzett „peresztrojka” kiváló terepet biztosított számukra és a Moszkovszkij Komszomolez orosz lap számára, hogy legális együttműködés leple alatt illegális üzleteléssel megszedjék magukat. Az igazi kitörést azonban a kilencvenes évek kaotikus politikai eseményei hozták a Csernojok számára. A Szovjetunió széthullását követően lehetőségük nyílt arra, hogy az alumíniumipar jelentős részére rátegyék kezüket, és mivel nem válogattak a módszerekben, a termelés egyharmada rövid idő alatt már hozzájuk tartozott. David és Simon Reuben testvérekkel együtt megalapították a Trans World Group (TWG) vállalatot, amely 1996-ra az egykori Szovjetunió alumíniumtermelésének túlnyomó részét birtokolta, és olyan multinacionális cégek, mint az Egyesült Államok-beli Alcoa és Alcan után a világ harmadik legnagyobb alumíniumipari cége lett. Lev Csernoj marxista nézetei alapján ezt az időszakot az eredeti tőkefelhalmozás korának nevezte el. Csernojék „tőkefelhalmozását” azonban számtalan rejtélyes gyilkossági ügy árnyékolta be. A TWG sokáig tevékenykedett az észak-amerikai piacon is, az USA-ban adták el terme-lésük harminc százalékát. „Off shore” cégeik és átláthatatlan láncolatú leányvállalataik Ciprustól kezdve a Bahamákon át a Kajmán-szigetekig szinte mindenütt jelen voltak, gyakran tűntek fel Londonban és Izraelben is. A brit fővárosban aztán körmükre égett a gyufa, ugyanis 1997-ben a brit titkosszolgálat „Copperfield1” akciója leleplezte a TWG és a szervezett bűnözés titkos kapcsolatait, és a TWG konszernt „potenciális veszélyforrássá” nyilvánították a brit nemzetgazdaságra és minden általuk érintett ország gazdaságára nézően. Ezt a megrendülést kihasználva Oroszországban kirobbant az „alu-háború”, amelynek során a kilencvenes évek végére a Csernojokat leváltotta Berezovszkij és Abramovics. Orosz Alumínium nevű cégükön keresztül mára övék az orosz alumíniumtermelés hetven (!) százaléka. A német ügyészség vizsgálata nyomán azonban minden bizonnyal új fejezet kezdődik el az orosz alumíniumbárók történe-
tében.


Pavel Borogyin, akire lecsaptak


Fotó: Reuters

Meglepetésszerűen „csaptak le” az amerikai hatóságok Pavel Borogyinra, az orosz-fehérorosz unió államtitkárára. Borogyin gyanútlanul utazott diplomata-útlevelével New Yorkba, George Bush elnök beiktatási ceremóniájára, amikor a Kennedy repülőtéren őrizetbe vették. Az államtitkár ellen a svájci hatóságok egy évvel ezelőtt adtak ki nemzetközi elfogatási parancsot, mivel pénzmosási ügyletekkel gyanúsítják. Bernard Bertossa genfi főügyész szerint Borogyin 25 millió dolláros pénzmosási ügyben bűnös. A svájciak most kérik a diplomata kiadatását. Az orosz államtitkár korábban Jelcin elnök bizalmasa volt, s egyben a Kreml gazdasági hivatalát is vezette. Borogyin azzal gyanúsítható, hogy a Kreml felújításakor jelentős összegű kenőpénzt vett fel a Mabetex cégtől, s az elnök felé való lojalitása jeléül juttatott belőle Jelcin lányának és feleségének is. Oroszországban ugyan indítottak vizsgálatot ellene, azonban hamarosan meg is szüntették az eljárást. A dumában nagy felháborodást keltett Borogyin elfogatása, és a honatyák azonnali lépéseket követeltek az orosz kormány részéről, mondván: „…immár minden egyszerű emberrel azt tehetnek az amerikai hatóságok, amit akarnak. Ez tűrhetetlen.” (MTI)