Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Nem felejtik el

Mintegy háromszázezren vettek részt azon a demonstráción, melyet minden idők legnagyobb jeruzsálemi eseményének nevezett az izraeli sajtó. A hétfőn megrendezett nagygyűlés előtt több ezren élő láncot alkottak az Óváros nagy része körül, majd a több százezres tömeg fáklyákat gyújtott, és hűséget esküdött Jeruzsálemnek a 137. zsoltár szavaival: „Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzen el rólam az én jobb kezem.” A Jeruzsálem megosztása elleni tiltakozás üzenete az elemzők szerint az, hogy bemutatta: a város sorsa miatt nem csak a jobboldal aggódik.


Felvonulók Jeruzsálem óvárosának falai mellett. Hűséget esküdtek Fotó: Reuters

Az orosz bevándorlókat tömörítő Jiszrael Ba’alija pártot vezető Natan Scsaranszkij szervezte nagygyűlés legfőbb célkitűzése a pártsemlegesség mellett az volt, hogy ne valami ellen, hanem valami érdekében gyűljenek össze az emberek, ez az ügy pedig Jeruzsálem egysége volt. Az eredeti célkitűzésnek megfelelően a gyűlésen nem hangzottak el politikai szlogenek, ellenben az Óváros falaira kivetítették a Templom-hegynek az 1967-es, hatnapos háború alatt készült képét, és a hangosbeszélők egyfolytában az Óváros visszavételét vezető Motta Gur tábornok híres mondatát ismételték: „A Templom-hegy a kezünkben van!” 
A résztvevők a Jerusalem Post beszámolója szerint ezúttal az izraeli társadalom minden rétegét képviselték északtól délig; ott voltak az Izraelben születettek éppen úgy, mint az új bevándorlók; a diaszpóra zsidósága és az orosz, illetve angol anyanyelvűek, a vallásos és a világi zsidók egyaránt képviseltették magukat. Jeruzsálem egységének ügye politikai és vallási hovatartozástól függetlenül megmozgatta az izraeli társadalmat: egy hölgy a tömegben „a szeretet kifejezésének” nevezte a gyűlést. 
A felszólalók szintén sokféle nézetet képviseltek, abban azonban mindannyian megegyeztek, hogy Jeruzsálemet Izrael egyetlen és oszthatatlan fővárosának tekintik. Moshe Landau, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke emlékeztetett rá, hogy az izraeli társadalom egy része könynyen elfelejti, milyen volt a megosztott Jeruzsálem 1967 előtt, amikor minden, a szabad vallásgyakorlásra tett ígéretet megszegett a másik oldal. Landau kiemelte, hogy Jeruzsálem egységének ügye nemcsak az izraeliek, hanem az egész világ zsidósága számára létfontosságú, és felhívta Bill Clinton amerikai elnököt, hogy hagyjon fel a város felosztására tett „kreatív javaslataival”. Ehud Olmert jeruzsálemi polgármester szintén arra kérte Clintont: ne rúgjon fel nyolcévi barátságot, és ne legyen az amerikai történelem első elnöke, aki a zsidók ősi és örök fővárosának felosztását javasolja. Olmert kifejtette: egyetlen nemzet sem kívánja annyira a békét, mint Izrael, de soha egyetlen nemzetet sem kértek arra, hogy egy másik nép kibékítésére adja fel legszentebb kincsét. 
Magánemberként jelent meg a jeruzsálemi nagygyűlésen Ronald Lauder, a legnagyobb amerikai zsidó szervezeteket tömörítő konferencia elnöke, mivel a szervezetek között nem volt egyetértés a részvételt illetően. „Ma nem képviselek itt egyetlen szervezetet sem, hanem magánemberként jöttem ide, a világon élő zsidók millióinak képviseletében Manhattantől Moszkváig és Londontól Budapestig” - jelentette ki az összegyűltek előtt. 
Szintén megjelent a gyűlésen - több jobboldali politikussal együtt - Benjamin Netanjahu volt izraeli miniszterelnök, aki az ősi zarándoklatokhoz hasonlította azt, ahogyan most százezrek érkeztek a fővárosba az ország különböző részeiből. A háromórás nagygyűlés egyik utolsó hozzászólójaként az eseményt szervező Natan Scsaranszkij felesége, Avital Scsaranszkij arról beszélt, hogy „Jeruzsálem harminchárom évvel ezelőtti felszabadításával a volt Szovjetunióban fogolyként élő egyes zsidók is felszabadultak”.