Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Bosszú egy család ellen

Az izraeli biztonsági szervek attól tartanak, hogy a betiltott Kah és más radikális zsidó jobboldali szervezetek aktivistái a Barak-kormány politikusai elleni merényletekre készülhetnek azt követően, hogy palesztin terroristák meggyilkolták Binjamin Kahanét, a szélsőségesen arabellenes egykori politikus, Meir Kahane rabbi fiát és feleségét. Ehud Barak ügyvezető miniszterelnök részvétét fejezte ki a Kahane család felé, és egyben felszólított minden telepest, hogy továbbra is tanúsítsanak önmérsékletet, amíg „a hadsereg megtalálja az elkövetőket”.


Az újévi merénylet színhelye Netanjában. Csúcsforgalomban robbantottak Fotó: Reuters

A merényletért az Al-Aksza Mártírjai elnevezésű palesztin szervezet vállalta a felelősséget. Binjamin Kahane feleségével, Taliával és hat gyermekükkel gépkocsin indult vissza szilveszter reggelén Jeruzsálemből ciszjordániai otthonukba, amikor a fővárostól mintegy húsz kilométerre egy homokdomb mögül fegyveresek tüzet nyitottak rájuk. Néhány másodperc alatt több mint hatvan lövés érte a járművet, amely az árokba borult. A harmincnégy éves Binjamin Kahane azonnal életét vesztette, míg harmincegy éves felesége a kórházba szállítás közben halt bele súlyos fejsérülésébe. A támadás időpontjában öt gyermek tartózkodott a gépkocsiban, mivel néhány perccel korábban a szülők egyetlen fiukat kitették Beit-Elben az iskolánál, ahova a nyolcéves Meirt jár. Az öt kislány közül négyen - a tízéves Jehudit, az ötesztendős Bitja, a kétéves Rivka és a mindössze kéthónapos Salom Cion - könynyebb sérülést szenvedtek, azonban a négyéves Civjaht életveszélyes fejlövés érte a golyózáporban. 
A terroristák elmenekültek a helyszínről. A Kahane család ismerősei a Jerusalem Post riporterének elmondták, hogy a fiatal házaspár éppen amiatt döntött úgy, hogy a szombatot követő éjszakát is Jeruzsálemben töltik, mivel az elmúlt hetekben rendszeresen támadások érték a sötétben közlekedő, izraeli rendszámú gépkocsikat Júdeában és Szamariában (más néven Cisz-Jordániában). Röviddel napkelte után azonban útnak indultak, hogy a gyermekek időben elérjék a vasárnap reggeli iskolabuszt.
A merénylet után néhány órával lelőtték a palesztin Fatah-mozgalom egyik helyi vezetőjét, Thabet Thabetet. Az ötgyermekes, negyvenkilenc éves fogorvost otthona előtt érték a lövések az autójában. Palesztin vélemények szerint a gyilkosság az „izraeli kivégző osztag bosszúja volt a Kahane család elleni merényletért”. Marvan Barguti Fatah-parancs-nok kijelentette: „Barak ezzel a kivégzéssel megnyitotta a pokol kapuit”, és mozgalma kettő-zött erővel folytatja a palesz-
tin ellenállási mozgalmat, az intifádát. 
Ehud Barak kormányfő nem cáfolta, hogy az erőszakhullám súlyosbodása miatt utasítást adott arra, hogy a terrorcselekmények előkészítésével vagy elkövetésével gyanúsított palesztin személyek ellen a katonaság minden rendelkezésre álló módon lépjen fel. „Az elkövetkező hetekben teljes erőnkkel megfékezzük az erőszakot, és visszavágunk mindenkinek, aki veszteséget okoz nekünk.” Efraim Sne izraeli hadügyminiszter-helyettes egy rádióinterjúban nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy a megtorlás immár nemcsak a Hamasz és a Fatah aktivisták, hanem a Palesztin Hatóság felelősnek tartott vezetői ellen is irányul, és ebbe a körbe - amennyiben a helyzet úgy hozza - maga Jasszer Arafat is belekerülhet.
A „pokol kapuival” történő palesztin fenyegetés nem maradt következmény nélkül: egy nappal később, hétfőn, újév napján a tengerparti Netanja központjában palesztin terroristák felrobbantottak egy húsz kilogramm súlyú, autóba rejtett pokolgépet. A merényletben több mint negyvenen megsérültek.


A Clinton-terv

Az amerikai elnök hat nagy témakörben tett javaslatot az izraeli és a palesztin félnek a megegyezésre: az 1967-ben Izrael által elfoglalt területek sorsáról, az új határok és a biztonság garantálásáról, Jeruzsálem és a legfontosabb szent hely, a Templom-hegy jövőjéről, valamint a palesztin menekültek visszatéréséről és az izraeli-palesztin konfliktus lezárásáról. Sem az amerikai javaslat, sem a két fél álláspontja nem ismert minden részletében. Összeállításunkat az eddig napvilágot látott nyilatkozatok alapján készítettük. (Hetek-összeállítás)

1. A területek
Amerikai javaslat: Izrael átengedi Ciszjordánia 94-96 százalékát és a Gázai-övezet teljes területét. A fennmaradó négy-hat százalékot a palesztin területrészek közötti összeköttetést biztosító folyosó teszi ki. Izrael megtarthatná a telepesek 80 százalékának otthont adó területet a Jordán nyugati partján.
Izraeli álláspont: Biztosítani kívánja a ciszjordániai települések közötti kapcsolat fennmaradását, illetve egy, a Holt-tengert Jeruzsálemmel összekötő folyosó létét.
Palesztin álláspont: Ismerni kívánja a terület-visszacsatolás részleteit - hol és mekkora területekről van szó -, illetve a Hebron és Kirját Arba melletti zsidó települések 20 évre szóló bérbeadásáról szóló terv részleteit. Nem fogadják el a Holt-tengert Jeruzsálemmel összekötő folyosó létjogosultságát.
2. Biztonság
Amerikai javaslat: A település-együttesek csatolása által szükségessé váló módosításoktól eltekintve az 1967-es határ jelenti a palesztin állam nyugati határát. A terület biztonságát nemzetközi csapatok szavatolnák, melyek kivonása kizárólag mindkét fél kölcsönös beleegyezése alapján lehetséges. A megállapodások végrehajtását szintén a nemzetközi erők felügyelnék. A kivonulásra Izrael három évet kap, helyét a nemzetközi csapatok fokozatosan veszik át. A három éves időszak végén a nemzetközi csapatok felügyeletével izraeli erők további három évig jelen maradnak a Jordán völgy egyes stratégiai pontjain. Izrael további három katonai jelzőállomást tarthat fenn Ciszjordániában tíz évig. Az Egyesült Államok javaslata értelmében a palesztin állam nem lenne katonai övezet.
Izraeli álláspont: A nemzetközi csapatok létszámának, illetve tevékenységi körének részletezését szeretné, továbbá ragaszkodik ahhoz, hogy az új palesztin állam demilitarizált legyen, és ne rendelkezzen nehézfegyverzettel. 
Palesztin álláspont: Részleteket akarnak tudni arról, hol állomásoznak majd izraeli csapatok, illetve a nemzetközi csapatok létszámának és tevékenységi körének részletezését szeretné.
3. Jeruzsálem

Az amerikai javaslat arra az elvre épül, miszerint „ami arab, az tartozzék az arabokhoz, ami pedig zsidó, az tartozzék a zsidókhoz”. A terv értelmében az Óvárosban Izrael felügyelné a zsidó negyedet, ideértve a Siratófalat, illetve a Jaffa kaputól a Siratófalig az örmény negyeden átvezető folyosót is. A palesztinok az arab és a keresztény negyed, valamint az örmény negyed egy része feletti fennhatóságot kapnák meg. A terv értelmében Izrael megtartaná fennhatóságát az Olajfák hegye és Dávid városa felett. 
Izraeli álláspont: Szeretné tudni annak részleteit, hogy az Olajfák hegye és Dávid városa hogyan kapcsolódna a „zsidó" Jeruzsálemhez. 
Palesztin álláspont: Szeretné tudni annak részleteit, hogy az arab városrészek hogyan fognak kapcsolódni egymáshoz, illetve tudni akarja, mi értendő Siratófalon: csak a szabadon álló rész, vagy pedig az arab negyedig vezető föld alatti rész is. A palesztinok azt is tudni kívánják, mi lesz a sorsa a főként arabok lakta városrészek zsidó lakosságának.
4. Templom-hegy

Amerikai javaslat: A terv értelmében a Templom-hegy felszíni területe palesztin fennhatóság alá kerülne. A hegy belseje, amely a feltételezések szerint az ókori zsidó szentély maradványait rejti, különleges státust kapna, tiszteletben tartva a zsidóknak a területhez való jogát. 
Clinton két alternatívát ajánlott: Izrael kapjon fennhatóságot a hegy belseje felett, vagy állítsanak fel egy nemzetközi felügyelő testületet, és korlátozzák a hegy belsejében végzett palesztin ásatásokat.
Izraeli álláspont: Ehud Barak miniszterelnök rendszeresen kijelenti, hogy nem ír alá olyan megállapodást, amelynek értelmében a Templom-hegy palesztin kézre kerülne. Van azonban még lehetőség az alkudozásra: amennyiben a Templom-hegy kifejezés mindarra utal, ami a felszín alatt van, a föld feletti dolgokat pedig csupán az iszlám mecsetek jelentik. Az is elképzelhető, hogy Izrael elfogadna egy nemzetközi - de nem palesztin - fennhatóságot a hegy felett.
Palesztin álláspont: Nem fogadják el az izraeli igényt a Templom-hegy egyik része feletti fennhatóságra vonatkozóan sem, sem a föld felett, sem a föld alatt.
5. Menekültek
Amerikai javaslat: Az Egyesült Államok javaslata alapján a menekülteket a palesztin államban, illetve Izrael azon területein telepítenék le, amelyek palesztin fennhatóság alá kerülnek, továbbá befogadó országokban, semleges országokban, vagy - az izraeli kormánnyal egyeztetve - Izraelen belül.
A javaslat felszólítja Izraelt: ismerje el, hogy a palesztin emberek szenvedése az 1948-as háború következménye, illetve arra, hogy vegyen részt a nemzetközi rehabilitációs erőfeszítésekben. 
Izraeli álláspont: Nem vállal erkölcsi felelősséget a menekültek helyzetéért, és pontosan szeretné tudni azon menekültek számát, akiket be kell fogadnia.
Palesztin álláspont: Azt kívánja, hogy a menekültek jogot kapjanak az 1967 előtti Izraelt jelentő területekre történő visszatéréshez.
6. A konfliktus végső lezárása
Az amerikai javaslat értelmében bejelentenék a konfliktus megoldását, illetve az Izraellel szemben támasztott minden palesztin igény lezárását. A javaslat felszólítja Izraelt a biztonsági okokból fogva tartott palesztinok szabadon bocsátására. 
Izraeli álláspont: Az elvek rögzítésének aláírásával a konfliktus azonnali végét szeretné. 
Palesztin álláspont: A konfliktus lezárását csupán a végső megállapodás aláírása után szeretné deklarálni.