Vissza a tartalomjegyzékhez

Morvay Péter
Jó útitervet kínálunk

- állítja Paul Poudade francia nagykövet Magyarország EU-csatlakozásáról


Paul Poudade, Franciaország budapesti nagykövete Fotó: MTI

- Mint az EU soros elnöke, melyek Franciaország céljai a nizzai csúcstalálkozón?
- A francia elnökség mindenekelőtt le akarja zárni az intézményi reformot. Mint tudja, négy kérdés maradt függőben, amit nem tudtunk megoldani Amszterdamban 1997-ben. Ezek egyike az Európai Bizottság reformja. Számos tagállam egyszerűen képtelen lemondani rögtön Nizza után a „saját” biztosáról. De egyúttal elfogadják, hogy a bizottság hatékonysága szenvedhet csorbát, ha túl sokan foglalnak benne helyet. Úgy vélem, már erős az igény arra, hogy egy közbenső megoldással a szakaszonkénti reform keretében sor kerülhessen az unió bővítése után a bizottság teljes feltöltésére. Egy ilyen megoldási sémát a későbbiekben kell majd pontosítani. Átszervezzük majd a bizottságot, megerősítve az elnök hatáskörét és megnövelve az alelnökök számát.
További nyitott - és igen érzékeny - kérdés az Európai Tanácson belüli szavazatok súlyozása, és a minősített többségi szavazás kiterjesztése, amely véleményem szerint a legfontosabb. 45 területet javasoltunk e többség kiterjesztésére, ebből 15-20 olyan terület, amelyek esetében szerintem most már könnyedén megállapodásra juthatunk, illetve marad még 5-10 terület, amelyek vonatkozásában nincs még kidolgozott megállapodás. Ezek: a szociális szféra, a külkereskedelmi politika, illetve a vízum, a menedék és a bevándorlás kérdései. Emellett sikerült tető alá hozni az adóra vonatkozó megállapodást is.
Végül a megerősített együtt-működések kérdése, amely lehetőséget ad 8 állam számára, hogy a tanács összes tagjának engedélye nélkül együttműködést indítson útjára. Ez nélkülözhetetlen eszközt jelenthet a kibővített Európa működéséhez, és amint azt megjegyeztük Biarritzban, sokak által támogatott megállapodásra számítunk e téren. A nizzai konferencián természetesen a bővítés kérdése legalább ugyanilyen fontos téma. Franciaország főképp a bizottság által előterjesztett bővítési stratégiát támogatja. Meggyőződésem, hogy a Tizenötök által jóváhagyott okmány a gyors előrehaladást biztosítja majd: a bizottság „útiter-vét” már jóváhagyta a 15 tagállam. Ez az útiterv biztosítja a differenciálást, a legfelkészültebb államok gyorsabb előrehaladását és ígéretünk betartását, miszerint 2003. január elsején készen állunk a csatlakozási tárgyalást addig befejező tagjelöltek befogadására.
- Franciaország egyetért-e azzal a radikális német javaslattal, hogy az eddigi konszenzust igénylő döntési folyamat helyett a „nagy állam - nagy szavazat” elve érvényesüljön?
- Franciaország és Németország nagyon közelálló álláspontokat vall a témák többségében, az itt-ott megjelenő újságcikkek ellenére. Chirac elnök úr hannoveri látogatása - ahol megbeszélést folytatott Schröder kancellárral - azzal az eredménynyel zárult, hogy véleményünk a tanácson belüli szavazatok újrasúlyozásáról igen közel áll egymáshoz, és hogy nagy erőfeszítéseket teszünk majd a minősített többség vonatkozásában a számunkra problémát okozó kérdéseket illető megállapodás érdekében.
- A magyarországi közvélemény jelentős része úgy érzékeli, hogy az Európai Unió által megfogalmazott csatlakozási időpontok egyfajta „mozgó célponttá váltak”, egyre későbbre tolódnak. Hogyan értékeli az utolsó hat hónap eredményeit a bővítés távlatában?
- Azt hiszem, hogy jelentős mértékben haladtunk az utóbbi hónapok alatt. Például Magyarországgal a tárgyalások felgyorsultak, hiszen a francia elnökség idején három új fejezetet zártunk le. Így a 29 nyitott fejezet közül már közel 14 került lezárásra, és a többi is közel áll a befejezéshez. Azt hiszem, hogy e téren jól dolgoztunk. Hozzátenném, hogy az Általános Ügyek Tanácsa olyan okmányt fogadott el december 5-én és 6-án, amely különösen kedvez a bővítésnek, és amely nagy vonalakban átveszi a bizottság bővítési stratégiáját, illetve igen vonzó „útitervet” javasol a csatlakozást illetően kedvező helyzetben lévő államoknak, közülük is elsősorban Magyarországnak.
- Sok bírálat érte az önálló európai haderő, az úgynevezett Euróhadtest tervét, mondván, hogy a NATO helyére tör. Kiegészíteni vagy ellensúlyozni akarják-e ezzel a NATO-t?
- Az Euróhadtest, mint ismeretes, a NATO keretében kerül majd bevetésre, valamint olyan feladatok keretében is, amikor a NATO bevetése nem esik számításba, de ez az alkalmazás minden esetben koordinált lesz. Az EU és a francia elnökség két olyan okmánycsomagot fogadtatott el, amely szabályozza a NATO-EU és a EU-más országok kapcsolatait, és e haderő felhasználásának nagyon precíz tervezését teszi lehetővé, elsősorban az olyan bevetések alkalmából, mint a humanitárius segítségnyújtás vagy a békefenntartási hadműveletek. Ilyen értelemben nem feladatmegosztásról, hanem közös feladatokról beszélünk a NATO-val.
- A KFOR egységeken belül meghatározó szerepe van a francia kéksisakosoknak. A több mint egy év tapasztalatai alapján miben látják az ismétlődő konfliktusok okát?
- A KFOR-on belüli francia egységek Koszovó legnehezebb vidékén vannak jelen: Mitrovica környékén, ahol jelentős szerb kisebbség él. E kéksisakosok felülemelkedtek az előítéleteken, a meg nem értésen, és ma már a koszovói lakosság csakúgy, mint a szerbek, pártatlan és hatékony erőnek ismeri el őket, amelyre számítani lehet. Azt hiszem, hogy a balkáni konfliktusok több okra vezethetőek vissza, úgy mint politikai, vallási, szociális és végül etnikai okokra. A nacionalista és egyeduralkodó politikai vezetők szította konfliktusok a most látható eredményekre vezettek, egy általános elszegényedéssel együtt. Azt hiszem, hogy a demokrácia visszatérése, Kostunica vagy Racan urak fellépésével együtt, biztosította a mégoly vékonyka kapcsolatok helyreállítását és a távlati EU-csatlakozást. Szerbia visszatérése a nemzetközi porondra, illetve az a gazdasági segítség, amit biztosíthatunk majd e térség országainak, döntő lesz.
- Franciaországban, ellentétben más országokkal, hosszú hagyománya van a különböző pártállású miniszterelnök és köztársasági elnök közötti együttműködésnek, az úgynevezett „társbérletnek”. Jelenleg is ilyen helyzet áll fenn Franciaországban. Az Ön tapasztalatai szerint ez növeli-e az ország mozgásterét és külpolitikai lehetőségeit, vagy sem?
- Nem hinném, hogy a társbérlet hátráltatná Franciaországot nemzetközi téren. A köztársasági elnök és a miniszterelnök ugyanazon a hangon szólalnak meg a nemzetközi életben, egyetértésük jó, és általában egyeznek a néze-teik.
- Az utóbbi hónapokban egy újabb közel-keleti konfliktushullámnak vagyunk tanúi. Milyen megoldási vagy közvetítési javaslatai vannak az Európai Uniónak és Franciaországnak a konfliktus rendezésére vagy a válság enyhítésére?
- Franciaországnak és az Európai Uniónak nincsenek kész megoldásai a közel-keleti ellentétek rendezésére. Mégis a francia elnökség bekapcsolódott a folyamatba Moratinos úr révén, aki az unió és az elnökség rendkívüli küldötte. Úgy látjuk, hogy csak a tárgyalások vezethetnek el a békéhez. Ebből következően, az EU véleménye szerint csak a Biztonsági Tanács 242-es és 339-as határozatainak, valamint a madridi konferencia által elfogadott elveknek a tiszteletben tartása teheti lehetővé az igazságos és tartós békét a térségben: ez magába foglalja a palesztinok jogát saját államukhoz és Izrael jogát a békéhez is.