Vissza a tartalomjegyzékhez


Úgy érzik, szerepelniük kell

Az egy csapásra milliomossá válás mai divatja pár karakteres motívumot is megterem. Adott egy minden szempontból jól megcsinált játék, ami az emberi lélek egyik legérzékenyebb bugyrát érinti: a gyors és könnyű meggazdagodás álmát. Igen, a Legyen Ön is milliomosról beszélünk. A világszerte fénykorát élő vetélkedő a klaszszikus krimitechnikával él. A feszültség a téttel együtt nő, lépésről lépésre; ha a főhős átlép a milliós tartományba, már jobban verejtékezik a nézői tenyér, mint egy thriller nézésekor. Mindezt vérnyomásfokozó zenékkel, valamint a stresszes állapotot leképező színes fényekkel körítik. 

Nagyon érthető, nagyon átélhető emberi drámákról van itt szó, kár lenne tagadni. Az ország minden szegletéből számos előküzdelem árán arénába jutó „olyanok-mint-mi” emberek percek alatt felemelkednek vagy visszahullanak. Kimutatták, hogy ezen effektus, az azonosulásélmény miatt drukkolnak oly lelkesen a nézők a nagy és még nagyobb pénzkötegek elnyerésekor, bár a szóban forgó köteghez nyilván közük se lesz. Viszont ha ezt az összeget a szomszéd szerezné meg ily hirtelenséggel (mondjuk, találná az utcán), jobbára más érzelmek gerjednének…
A nézői jogérzet itt viszont azért sem tiltakozik, mert a szerencse az átlagműveltséget feltételező tudás halmazával alkot metszetet. Az elitizmusnak még a látszata is száműzetik - nem az „okostojások” tudása a mérce. Az operaszereplők és művészeti irányzatok súlya csak kicsit nagyobb Ross gyermekorvos vagy a sáfrány nevű főzőnövény ismereténél. 
A legérdekesebb mégis az, hogy e műsorok mily könnyedén, mily kevés fáradság árán csinálnak valódi népi hőst (amint azt a Quiz Show című filmben láthattuk) vállalkozásuk alanyából, a játékosból. Motivált önkénteseket színészként alkalmazni: ez viszonylag egyszerű módja a szórakoztatásnak. Nem is kell magyarázni a játékosoknak, hogy miként legyenek „érdekesek”, a tanulási folyamat spontán módon lezajlik még otthon, a képernyő előtt. Itt van például a válaszok négy variációja előtti döntéskor elterjedt belső monológ kivetítése. A játékos fennhangon mesélve járja körül, hogy melyik válasz miért „biztosan nem az”, közben igyekszik humoros, de legalább egyedi szófordulatokkal élni. Gyakori még az „első megérzés” és a „játék kedvéért”, melyeknek úgy néz ki, egyfajta gavalléros lazaságot, halvány eleganciát tulajdonítanak.
Szükséges persze az intelligens és sok irányban tájékozott műsorvezető is. Vágó István az - bár kezdeti designja a nézőtáborát váratlanul érte -, aki jól hasznosítja a játékosokban rejlő lehetőségeket: finoman hozzátesz vívódásaikhoz, vagy enyhíti szenvedéseiket, ha a kínosság felé megy a dolog, s a humorba futó helyzetekben ragyogóan érzi magát. 
Viszont a tévé és az általa „megcsinált” arc túlhatalmát jelzi, hogy Vágó szolid évődéseit, mímelt korholásait, tehát az egyes show-elemeket rendre félreértik, így elbizonytalanodnak, és még eredetileg jó döntéseiket is képesek megváltoztatni. Tanulság? A média immár a józan észt is képes helyettesíteni. (Pálfy Gyula)