Vissza a tartalomjegyzékhez

Szűcs Emese
Mit sportoljon a gyermek

A szülők többsége előbb-utóbb belátja, hogy a rendszeres testmozgás elengedhetetlen a csemetéi számára mind a megfelelő fizikai, mind az értelmi fejlődésük szempontjából. S ilyenkor jön a dilemma: mit sportoljon a gyerek, mihez van adottsága, és mi az, amihez kedve is lenne? Az esetek többségében ez egyáltalán nem érdektelen kérdés, hiszen egy-egy rossz döntés nem kevés idő- és pénzkidobással járhat, ráadásul a gyerek sportolási kedvét is elveheti.


Jobb, mint a csellengés     Fotó: Somorjai

Megmondható-e egy hat-hét éves gyerekről, hogy milyen sportágra a legalkalmasabb? El tudja-e dönteni a szakember a kisiskolás mozgásából, hogy az távfutó legyen vagy teniszező, súlyemelő avagy öttusázó?
Ezeket a kérdéseket semmiképpen sem lehet gyerekkorban megválaszolni - állítja dr. Martos Éva az Országos Sportegészségügyi Intézet főigazgató-helyettese. - Ellenben a sportorvosi vizsgálat szempontjai alapján az megállapítható, hogy egy adott sportágra nem alkalmas a gyermek, például valamilyen mozgásszervi rendellenesség esetén. Alkalmasság tekintetében nagy szerepe van a testméreteknek, e tekintetben előrejelzéseket lehet tenni a szülők alkati adottságait figyelembe véve. Tulajdonképpen a serdülőkor számít egy nagy vízválasztónak mindkét nem esetében, ilyenkor ugyanis a testalkat jelentősen átalakul. Ekkor dől el például, hogy egy 180 cm magas gyerek nem alkalmas tornásznak, mert nem tud kiforogni, mivel beveri a fejét. Vagy akinek egy éven belül kilencszer van középfülgyulladása, az nem lesz jó úszó, de az sem, aki klórérzékeny. Mint ahogy nem lesz öttusázó, aki allergiás a lószőrre, vagy nem lesz focista, aki fűre érzékeny. Viszont tény, hogy ezek a problémák többnyire már csak a sportág gyakorlása közben derülnek ki.
A kiválasztás a gyakorlatban leginkább úgy történik, hogy a jó szemű edző a már rendszeresen sportoló növendékét a neki leginkább megfelelő sportág felé terelgeti. Viszont valóban létezik olyan, hogy terheléses vizsgálat, amelyet a Sport Kórházban vagy a Testnevelési Egyetemen végeznek, de ezek a felmérések, tesztek kifejezetten sportolóknak szólnak. Az effajta vizsgálatok többnyire annak megállapítására szolgálnak, hogy a hazai és a nemzetközi összehasonlításban megfelelnek-e az eredmények, illetve az edzőknek nyújtanak segédinformációkat a további edzésterv kialakításához.
Kisgyermekkorban a csoportos, játékos sportágakat kell preferálni - folytatja az orvosnő -, ezek a legalkalmasabbak ugyanis a rendszeres mozgás megszerettetésére. A lényeg a kedv, és csak ezt követi a tehetség. A mozgásra való ösztökélés terén pedig még bőven volna mit tenni. Igen fontos lenne, hogy a szülők, a család is jó példát mutasson ebben, és az esti tévézés helyett fussanak inkább együtt néhány kört. Az sem biztos, hogy okos dolog a tornaórán osztályozni, ugyanis így pont az a gyerek kap rossz jegyet, akit a leginkább szükséges volna mozgásra ösztönözni.
Egészségmegőrzés szempontjából az úgynevezett „állóképesség sportágak” a legeredményesebbek (ilyen az úszás, a futás), ezekről ugyanis orvosilag megállapított, hogy az érrendszerre pozitív hatással vannak. A konditermeket azonban gyerekkorban el kell kerülni, bármennyire divatosak is, hiszen a növésben lévő szervezetre kifejezetten káros mindenféle súlyok emelgetése, cibálása, az izomzat nyújtása, „gyúrása”.
Mindezeken túlmenően a gyerekkorban elkezdett rendszeres sportolás jellemformáló erővel is bír, ami napjainkban különösen jótékony hatásnak tekinthető. Az akaraterő, a kitartás képessége a tanulásban jelenthet nagy segítséget, és persze nem hátrány, ha a gyerekek megismerik a jó csapatszellemet, és kialakul egy egészséges versenyszellem is. S ami talán a legfontosabb: a rendszeres edzések feszessé teszik a napi időbeosztást, lehetőséget biztosítanak a szabadidő éretlmes eltöltésére. Így elkerülhetőbbé válnak a csellengő életmód különféle veszélyei, a sokszor unaloműzésből kialakuló kóros függőségek, pótcselekvések is.