Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Kleopátra kézírása

A papirusz - mai papír elődje és névadója - az ókor legelterjedetebb íróanyagának számított. Az egyiptomiak a Nílus árterületén növő különleges cserje (Cypereus papyrus) szárát lehántolták, ezeket két rétegben, egymással ellentétes irányban egymásra ragasztották, majd horzskővel lecsiszolták. Az így nyert lapokat (charta) egymás mellé ragasztották, ezzel egybefüggő, rendszerint hét méter hosszú tekercset nyertek. Ez volt a biblosz (könyvtekercs), amelynek többes számú kicsinyítő képzős változata a biblia, vagyis „könyvecskék”. Bár az egyiptomiak az ókor folyamán hatalmas mennyiségben exportálták a papiruszt, mint csomagoló- és íróanyagot, ez anyagának természete miatt nem maradhatott fenn máig. Kivéve azokon a helyeken, ahol megfelelően száraz mikroklíma biztosította túlélésüket: ilyen volt Egyiptom sivatagi homokja vagy a Júdeai sivatag barlangjai.


Szfinx Kleopátra palotájából    Fotó: internet

Az elmúlt kétszáz évben több mint 50.000 papiruszt (többnyire töredéket) publikáltak, de még hozzávetőlegesen 400.000 darab várja a megjelentetést a világ különféle múzeumaiban. Az eddig napvilágot látott papiruszok kilenc tizede valamilyen hivatalos, vagy magán jellegű dokumentum, s csak egy tizede tartalmaz valamilyen irodalmi szöveget. Ám mindeddig egyetlen egy olyan szöveget sem találtak, amelyről bizonyítható lett volna, hogy az valamely ismert szerző vagy híres történelmi személyiség kezeírását tartalmazza. Két héttel ezelőtt azonban egy holland papirológus igazi szenzációval lepte meg a világot, amikor bejelentette: a berlini Egyiptomi Múzeum egy több mint száz éve ott porosodó múmiájának borítóanyagában egy görög papiruszt fedezett fel, amelyen Kleopátra kézírása is olvasható.
„Kleopátra mindössze egyetlen szót jegyzett a papirusz szélére: geneszthó, vagyis »Legyen meg!« Ez az uralkodói jóváhagyás szokott formulája, amit a királynő saját kezűleg írt az okiratra” - nyilatkozta Peter van Minnen, a Groningeni Egyetem kutatója.
A több százezerre rúgó egyiptomi papirusz között természetesen számos királyi rendelet is maradt fenn, ám ezek „csupán” hivatalos másolatok, vagy kőbe vésett feliratok voltak. Van Minnen állítása szerint azonban a most felfedezett dokumentum eredeti. A fő szöveget ugyan egy titkár jegyezte le, de a geneszthó más kézzel van írva, ami magáé a királynőé is lehet. Az i. e. 33-ban kelt kérvény további érdekessége, hogy annak beterjesztője nem más, mint a befolyásos római tábornok, Publius Canidius, Marcus Antonius jobbkeze. A Shakespeare Antonius és Kleopátrájában is fontos szerepet kapott Canidius volt Antonius szárazföldi seregeinek parancsnoka a 31-es actiumi csatában. A most előkerült dokumentumban Kleopátra engedélyezi számára, hogy 10.000 zsák egyiptomi gabonát vigyen ki az országból, és cserébe 5000 amphora bort hozzon be Egyiptomba.  
Időszámításunk előtt 58-ban XII. Ptolemaiosz király második lánya lett az Egyiptomban Nagy Sándor óta uralkodó makedón dinasztiák utolsó uralkodója. A dinasztiát Ptolemaiosz, a makedón világhódító tábornoka alapította. Kleopátra maga is makedón származású volt, egy csepp egyiptomi vér sem folyt ereiben; még azt is feljegyezték róla, hogy ő volt az első Ptolemaida, aki hajlandó volt egyiptomiul megtanulni. A történetírók szerint nem volt kiemelkedő szépség, de „charme”-jával valósággal megigézte a férfiakat. Mikor apja, XII. Ptolemaiosz 61-ben meghalt, a trónt 15 éves fia, XIII. Ptolemaiosz, és nővér-felesége, Kleopátra örökölte tőle. Hamarosan polgárháború tört ki közöttük, és a fiút 58-ban száműzték. A rómaiak segítségével térhetett csak vissza három évvel később. Kleopátra remek politikai érzékkel felfogta, hogy hatalmát csakis a rómaiak segítségével tudja megtartani. Így mikor a római polgárháború győztese, Caesar 48-ban bevonult Alexandriába, kiszolgáltatta neki az üldözött Pompeiust. Kleopátra hatalmat akart: szerette volna a Ptolemaioszok dicsőséges birodalmát helyreállítani, amely valaha Kis-Ázsia egy részét, Szíriát és Palesztinát is magába foglalta. Caesar hamarosan helyre is állította a „fivér istenek” uralmát. A diktátort 45-ben Kleopátra Rómában is meglátogatta, s még akkor is ott tartózkodott, amikor egy évvel később meggyilkolták. Antonius és Octavianus a philippi csatában (42) állt bosszút Caesar gyilkosain, s Kleopátra máris akcióba lépett. Ezúttal Antonius volt a kiszemelt „áldozat”. Az ezt követő tíz év eseményeit elhomályosította ugyan Augustus későbbi propagandája, amelyben Antoniust Róma ellenségének, az egyiptomi királynő rabszolgájának állította be, aki idegen uralom alá akarta hajtani Rómát; de lehetett valami a dologban, minthogy „a királyok királynője” (Kleopátra) és a „királyok királya” (Antonius) három gyermeket nemzett, akik Antonius keleti hódításait kapták felségterületül. (Ebből is látszik, hogy Antonius új dinasztiában gondolkodott és birtokait nem a római népnek juttatta.) Kleopátra az actiumi csatavesztés után gondolkodás nélkül elárulta addigi férjét, és megpróbálta Octavianust is behálózni, de ez már nem sikerült. 39 évesen vetett véget életének, utolsó kívánsága szerint Antonius mellé temették. Cassius Dio történetíró szerint: „Rabul ejtette korának két legnagyobb rómaiját, s a harmadik miatt elpusztította magát.”
Az egykor Nagy Sándor alapította egyiptomi főváros, Alexandria királyi negyede, Kleopátra, Caesar és Antonius szerelmi románcának helyszíne a IV. században egy földrengés következtében a tenger alá került. A francia üzletemberből régésszé lett Frank Goddio vezette kutatócsoport 1998-ban látott neki a víz alatti negyed felkutatásának. A sekély (mindössze hat méteres) vízben már eddig is sok érdekes leletet találtak: többek között XII. Ptolemaiosz - Kleopátra apja - szobrát, számos épületmaradványt és egy elsüllyedt római kori hajót. „Egyiptom megkezdte a szennyezett kikötő megtisztítását. Reméljük, hogy a lelőhelyet egy napon víz alatti régészeti emlékparkként nyithatjuk meg a közönség előtt. Egy egész várost találtunk itt” - nyilatkozta Goddio.