Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Médiaháború a Közel-Keleten

Az elmúlt hetek közel-keleti drámájában minden eddiginél nagyobb - esetenként már emberi életeket befolyásoló - szerepet kapott a média, különösen a nemzetközi hírcsatornákon bemutatott felvételek. Míg a konfliktus első két hetében a tudósításokban főleg az izraeli katonák golyózáporába keveredett civil palesztin tüntetőket, köztük gyermekeket lehetett látni, a ramallahi mészárlást követően átmenetileg kiegyenlítettebb lett a kép.

A nyolcvanas évek végén kezdődött utcai zavargásokat a média éveken keresztül sikerrel mutatta be - a bibliai szereposztást felcserélve - a palesztin Dávid és az izraeli Góliát szembenállásaként, miközben az ismétlődő terrorakciók, buszrobbantások képei rendszerint egy nap után lekerültek a képernyőről. A bevált egyoldalú sémán a nagy tévétársaságok most sem igyekeztek változtatni. Gideon Meir, az izraeli külügyminisztérium kommunikációs vezetője néhány napja hivatalosan is tiltakozott a CNN jeruzsálemi irodavezetőjénél, Mike Hannahnál, többek között azt kifogásolva, hogy a hírcsatorna részére a frontvonalból tudósító palesztin riporternők rendszeresen „a mi áldozatainkról” beszélnek, mintha a CNN a palesztin hatóság hivatalos szócsöve lenne. A panaszok egy részéről a CNN elismerte, hogy jogosak. A palesztin rendőrség hatékony cenzúrájának bizonyítéka, hogy a nabluszi eseményekről a világ egyetlen televíziója sem tudott felvételeket bemutatni, így csak szóban, személytelenül tudtak beszámolni Hillel Lieberman rabbi meggyilkolásáról, aki József pátriárka földig rombolt sírjából próbált meg még épen maradt tóratekercseket kimenteni, és csak fényképen lehetett látni a 3500 éves zsidó szenthelyet csákányokkal és aszfalttörő gépekkel pusztító tömeget is.
Az elmúlt héten azonban - szó szerint - változott a kép: egy olasz tévéstábnak sikerült kijuttatnia az izraeli katonák ramallahi meglincselését bemutató drámai képsorokat, jóllehet a helyszínen forgató többi operatőr felvételeit a palesztin hatóságok elkobozták. A ramallahi rendőrörs emeleti ablakában felemelt, véres kézzel álló fiatal gyilkos, az őt diadalittasan éljenző tömeg, a fejjel lefelé a második szintről utcára dobott izraeli férfi, majd a mészárlást ablaktáblákkal és kövekkel folytató csőcselék - ezek a képek, ha csak egy időre is, de megtörték a védtelen palesztin áldozatok és állig felfegyverzett izraeli katonák szokásos esti látványát a híradókban. A videokazettát egyébként az olasz Cinque 5 kereskedelmi tévétársaság ingyen adta át az izraelieknek. Miután a palesztin hatóságok hevesen tiltakoztak a római kormánynál, az olasz állami televízió, a RAI izraeli tudósítója, Riccardo Cristiano váratlanul nyílt levelet küldött az egyik palesztin napilapnak, amelyben bocsánatot kér a palesztin néptől, amiért „egy olasz konkurens magántévé” a ramallahi eseményekről „etikátlan módon felvételt készített”, és a kazettát átadta az izraelieknek. „Ehhez a hivatalos olasz televíziónak semmi köze nincs” - írja. Cristiano ígéretet tett arra - mint fogalmaz - „drága barátainknak Palesztinában”, hogy mindent megtesz a palesztin hatósággal kialakított „médiaetika” helyreállítására. A tudósító levele nagy megdöbbenést váltott ki Izraelben. Aviv Siron külügyi szóvivő azzal indokolta a riporter működési engedélyének visszavonását, hogy levelével „elismerte: semmi olyat nem fog a jövőben bemutatni, amihez a palesztin hatóság nem járul hozzá. Ezzel gyakorlatilag méltatlanná tette magát arra, hogy újságíróként dolgozzon.”
A ramallahi felvételekből kinagyított képek alapján az izraeli biztonsági szolgálat azonosította a gyilkosok egy részét, akik közül a Haarec című lap értesülései szerint nyolcat elfogtak és Izraelbe szállítottak további kihallgatásra.


Osztogatnak, nem fosztogatnak…

Nem a televíziókat, hanem a világ legtekintélyesebb újságainak némelyikét hozta kínos helyzetbe az AP hírügynökség egyik fotójával. „Egy izraeli rendőr és egy palesztin a Templom-hegyen” - ezzel a képaláírással jelent meg a mellékelt kép több világlapban: a tekintélyes The New York Timesban és a világszerte olvasott Newsweek magazinban is. A gumibotját dühödten emelő rendőr és a vérző fejű fiatalember képe valóban megrázó erejű, és tökéletesen beleillett az izraeli brutalitást bemutató médiakampányba. Igen ám, de voltak, akik mégsem tudtak részvétet érezni a bántalmazott „palesztin” fiatalember iránt, azon egyszerű okból, hogy az illetőről kiderült: valójában izraeli, akit a palesztin kődobálók megsebesítettek, és a (szintén izraeli) rendőr éppen az ő védelmében emeli magasba gumibotját. Az szinte már mellékes, hogy a jelenet nem is a Templom-hegyen, hanem egy kelet-jeruzsálemi külvárosban történt.
Az értékes információt a bántalmazott fiatalember édesapja és nagybátyja juttatta el a The New York Timeshoz, akik a képen felismerték Izraelben tanuló rokonukat. A képhez tartozó történet tehát - hitelesen - így szól: Tuvia Grossmannt, aki egyébként chicagói diák, és akinek rokonai szerint az adott helyzetben egyetlen bűne az volt, hogy zsidó, palesztin támadók kirángatták a taxiból, melyet előzőleg kövekkel dobáltak meg, majd a fiú fejét is kövekkel sebesítették meg, lábán pedig késsel ejtettek sebeket. Azt pedig a Jeruzsálemet ismerők számára egy felületes pillantással is könnyen megállapítható, hogy a felvétel nem készülhetett a Templom-hegyen, mivel ott „nemigen szolgálhatna hátterül egy héber feliratú benzinkút - pontosabban semmiféle benzinkút” - írta nyílt levelében a zsidó fiatalember apja és nagybátyja, akik és a lapban kiemelt helyen megjelentetett helyesbítést és bocsánatkérést követeltek minden érintettől.