Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
A következetes Arafat

„Arafat pályát tévesztett: színésznek kellett volna mennie” - mondta a héten budapesti sajtóértekezletén Dalia Itzik miniszter asszony, az izraeli nemzetbiztonsági kabinet tagja. A tízéves oslói békefolyamat öszszeomlása láttán nemcsak Izraelben teszik fel a kérdést: ki valójában Jasszer Arafat. A PFSZ legendás harcosa, a „Tigris”, vagy Nobel-békedíjas szabadságharcos, a „palesztin nép Mózese”? A történelmi válaszra még várni kell. Arafat a nemzetközi közvélemény előtt óriási fordulatot tett az 1974-ben az ENSZ-ben tett híres kijelentésétől: „Lázadó vagyok, és a célom a szabadság” Oslóig, ahol 20 évvel később „a béke feljövő holdjának első keskeny sarlóját” üdvözölte. Eközben első számú hallgatósága előtt ugyanaz maradt: a „Raisz”, a vezér, akinek végső célja ma ugyanaz, mint harminc évvel ezelőtt. Ugyanakkor Jasszer Arafat hat évvel az oslói szerződés megkötése után 2000. október 15-én Gázában elmondott beszédében kijelentette: nem elég elmenni Jeruzsálembe, el kell menni Haifába, el kell menni Jaffába és el kell menni Tel Avivba is. Dalia Itzik ezt a mondatot úgy értékelte, hogy Arafat ma sem mondott le Izrael elpusztításáról. A palesztin vezető arab nyelvű hallgatósága - amely az angol nyelvű beszédeket aligha követi nyomon - alighanem szintén így látja: a Raisz következetes vezető, aki nem váltogatja nézeteit. Az alábbiakban néhány részletet közlünk Arafat arab, illetve angol nyelven elmondott beszédeiből.


Jasszer Arafat palesztin vezető. Területet kapott ígéretekért    Fotó: Reuters

Mohammedből Jasszer

Mohammed Abd al-Rahman Abd al-Raouf Arafat 1929-ben született - egyes források szerint Jeruzsálemben, mások szerint Kairóban, esetleg Gázában - kereskedő apa és buzgón vallásos anya gyermekeként. Nős, felesége Suha At-Tavil, leánya neve Zahva.
Születésekor Mohammednek nevezték el, de hamarosan ráragadt a „Jasszer” becenév, ami azt jelenti: „könnyű”. Anyját négy évesen veszítette el, ekkor apja elküldte egyik nagybátyja családjához Jeruzsálembe. Tizenévesen, a negyvenes években került kapcsolatba a palesztin ügyért harcolókkal. Az arabok felett aratott 1948-as izraeli győzelem előtt már vezetője volt a későbbi Izrael területére irányuló palesztin fegyvercsempészetnek.
Arafat mérnöknek tanult a kairói egyetemen. Vezetője lett a Palesztin Diákok Egyesületének, és mire diplomát szerzett, elhatározta: alakít egy olyan csoportot, amely fel fogja szabadítani Palesztinát az izraeli megszállás alól. 1956-ban az egyiptomi hadseregben szolgált. Az ötvenes évek végén megalapította az Al-Fatah nevű föld alatti terrorista mozgalmat. A Fatah hamarosan az első palesztin politikai szervezetté vált. Az 1967-es arab-izraeli háború után, melyben az arabok elvesztették Gázát, a Golán-fennsíkot és a Nyugati-partot, kapcsolatot kerestek Arafattal, aki 1968-ban az arab államok által alapított PFSZ vezetője lett. Vezetőként megváltoztatta a PFSZ irányvonalát, amely ezután a pánarab céloktól eltávolodva egyre inkább a palesztin nemzeti törekvéseket állította tevékenysége középpontjába.
A következő két évtized PFSZ-vezette véres terrortámadásai nyomán Arafat könyörtelen terroristaként vált ismertté. 1974-ben elmondta történelmi jelentőségű beszédét az ENSZ Közgyűlése előtt, melyben békés megoldást sürgetett Palesztina számára, ezzel hallgatólagosan elismerve Izrael Állam létezését.
1988-ban Algériában kikiáltotta a palesztin államot, 1989-ben pedig a Palesztin Nemzeti Tanács Központi Tanácsa a palesztin állam elnökévé választotta. 1992-től folytatott norvégiai titkos megbeszélései a Rabin izraeli miniszterelnökkel megkötött oslói egyezményhez vezettek, amely a „földet a békéért”-elven alapult. Az egyezményért Arafat - Rabin, valamint Simon Peresz társaságában - 1994-ben megkapta a Nobel-békedíjat. 1996 januárjában Arafatot a Nyugati-parton és Gázában kormányzó Palesztin Tanács első elnökévé választották.


Arafat a külföld felé:

„A béke számunkra érték is és érdek is. A béke abszolút emberi érték, amely segít, hogy olyan szabadságban fejlesszük emberségünket, amelyet nem lehet területi, vallási vagy nemzeti korlátok közé szorítani. Visszaadja az arab-zsidó kapcsolatnak ártatlan természetét, és lehetőséget biztosít az arab lelkiismeret számára, hogy kifejezze - abszolút emberiességi alapokon - megértését a zsidóság európai tragédiája iránt.
Szintén lehetőséget ad a zsidó lelkiismeret számára, hogy kifejezze a palesztin nép szenvedését, amely e történelmi kereszteződés eredménye, és megtalálja e szenvedés visszhangját a fájó zsidó lélekben. A szenvedő emberek jobban képesek megérteni mások szenvedését.”
Oslói beszéd a Nobel-békedíj
átvételekor, 1994. dec. 10.

„Az álláspontunk egyértelmű és félreérthetetlen. Mégis mint a Palesztin Felszabadítási Szervezet elnöke, itt újra kijelentem, hogy elítélem a terrorizmus minden formáját, ugyanakkor tisztelgek mindazok előtt, akik ma itt ülnek előttem ebben a teremben, és akiket azokban a napokban, amikor hazájuk felszabadításáért küzdöttek a gyarmatosító hatalmak ellen, terrorizmussal gyanúsítottak elnyomóik, és akik ma népeik hűséges vezetői, az igazság és a szabadság bátor bajnokai.”
Beszéd az ENSZ Közgyűlésén,
Genf, 1988. dec. 13.

„A PFSZ elismeri Izrael Állam jogát, hogy békében és biztonságban éljen.
A PFSZ lemond a terrorizmus eszközének használatáról és minden erőszakos cselekedetről, felelősséget vállal minden PFSZ-szel kapcsolatos személyért, biztosítja együttműködésüket, hogy megelőzze az erőszakot és a fegyelemsértést.
A PFSZ érvénytelennek nyilvánítja a Palesztin Nemzeti Alapokmányban lefektetett azon cikkelyeket, melyek tagadják Izrael jogát a létezéshez.”
Jasszer Arafat levele Jichák Rabin miniszterelnökhöz, 1993. szept. 9.


Arafat saját közönsége előtt

„A dzsihádnak folytatódnia kell: Jeruzsálem nem(csak) a palesztin embereké, hanem az egész muzulmán nemzeté. (…) A legfőbb csatánk Jeruzsálem, a muzulmánok első szent helye. (…) Őszintének kell lennem: egyedül, az iszlám nemzet segítsége nélkül nem tudom megtenni. Egyedül nem csinálhatom. Jönnötök kell, és harcolnotok kell, el kell kezdeni a dzsihádot Jeruzsálem felszabadításáért, a legfőbb szent helyetekért. (…) Az egyezményt nem tekintem többnek annál az egyezménynél, amit prófétánk, Mohamed kötött a kuraisi törzszsel. Mohamed elfogadta a szerződést, így mi is elfogadjuk a békeajánlatot.” (A kuraisi törzs tagjaival kötött békeegyezmény lehetővé tette Mohamed számára, hogy imádkozzon az ellenőrzésük alatt álló Mekkában. Két évvel később Mohamed megerősödött, és a szerződést felbontva lemészárolta a törzset, majd elfoglalta Mekkát. - a szerk.)
Johannesburgban, egy mecsetben elhangzott beszéd 1994. máj. 10.
Idézte: Izraeli Rádió 1994. máj. 17.

„Ahhoz, hogy vissza tudjunk térni Palesztinába, néha mindannyiunknak össze kell a fogunkat szorítani. De nem szabad, hogy a cionista ellenségünk elleni harc csorbát szenvedjen emiatt. A PFSZ és az ellenállási szervezetek közötti együttműködés és kölcsönös megértés fog oda vezetni, hogy Izrael visszavonul a megszállt területekről az első szakaszban, amíg meg nem alakul a palesztin állam, Jeruzsálem fővárossal. Csak egy ilyen állam képes arra, hogy folytassa a küzdelmet, amíg el nem űzi az ellenséget az összes palesztin területről.”
Levél a szomszédos arab államok ellenállási frontjának vezetőihez
Idézi: Jerusalem Post, 1994. nov. 18.

„Az izraeliek tévednek, ha azt gondolják, hogy nincs alternatívájuk a tárgyalásoknak. Allahra esküszöm, tévednek. A palesztin nép kész arra, hogy feláldozza magát az utolsó kisfiúig és kislányig azért, hogy palesztin zászló lobogjon Jeruzsálem falain, templomain és mecsetjein.”
Arafat lánya születésének tiszteletére rendezett ünnepségen, 1995. aug. 6.
Idézi: Jerusalem Post, 1995. szept. 7.