Vissza a tartalomjegyzékhez

Márer György, New York
Az első menet

Lezajlott az amerikai elnökjelöltek vitájának első menete. Az eseményre Bostonban, a Massachusetts Egyetem Clark Atlétikai Központjában került sor Jim Lehrer, a PBS Televízióhálózat egyik műsorvezetőjének irányítása alatt. Lehrer az Elnöki Vitabizottság felkérésére maga állította össze a kérdéseket, illetve tárgyköröket, és bemutatkozásakor kijelentette: ezek mibenlétét sem a két jelölttel, sem megbízóival nem közölte. A becslések szerint a 75 milliós nézőközönség most először láthatta együtt a két jelöltet - nemcsak néhány percre vagy másodpercre, mint a hirdetéseken vagy a hírekben, hanem másfél óra hosszat, főként pedig olyan körülmények között, amelyek biztosították, hogy kifejthetik nézeteiket, sőt megbírálhatják egymáséit.


George W. Bush és vetélytársa, Al Gore. Maradt a döntetlen   

A televízióhálózatok szakértői szinte egyhangúlag úgy vélekedtek, hogy Bush kormányzótól jóval kevesebbre számítottak - bizony ez alkalommal felülmúlta a várakozásokat. Szereplése során egyszer sem fordult elő, hogy elferdített volna tényeket vagy szavakat, és végeredményben a döntetlen is győzelmet jelentett számára. A reggeli lapok jóval óvatosabbak voltak, de jó néhány ennek ellenére is Bush mellett tört lándzsát. Ennél persze jóval többet nyom a latba az a benyomás, amit a két politikus keltett a hallgatóság soraiban. Aki elolvassa a vita szó szerinti leírását, minden valószínűség szerint arra a megállapításra jut, hogy Gore alelnök az est túlnyomó részében védekezésre kény-szerítette Bush kormányzót.
Mivel a felmérések túlnyomó többsége jelenleg úgy véli, hogy a két jelölt teljesen fej fej mellett halad, nehéz lenne megítélni az első vita kimenetelét. Igaz, hogy Bush többet mutatott, mint amennyit vártak tőle. Az is tény, hogy Gore gyakorlottabbnak látszott. Végeredményben a döntetlen lehetne a helyes megítélés, ami esetleg többet jelent a kormányzó számára, mint az alelnöknek, ám ezek a viták voltaképpen nem arról szólnak, hogy ki győz és ki veszít, inkább az számít, mennyire képesek a résztvevők meggyőzni a választópolgárokat.
A Los Angeles Times úgy vélte: „A találkozó alatt egyetlen meghatározó mozzanat, de emlékezetes összetűzés sem volt, egészen a végéig, amikor Bush Clinton elnök és Gore erkölcsi magatartását bírálta. Jóllehet Gore magabiztosabbnak és következetesebbnek tűnt, egyikük sem követett el nagyobb baklövést.” John Harris a Washington Postban így jellemezte a vitázókat: „Röviden, mindkét jelölt átvitte a minimális követelmények lécét… Egyik sem mutatta ki a nekik tulajdonított személyes negatívumokat, és mindketten kihasználták a kínálkozó lehetőségeket arra, hogy a legelőnyösebb fénybe állítsák programjukat…” A Boston Globe szerint „a felmérések azt mutatják, hogy a női választópolgárok nem szeretik a politikai összetűzéseket és perlekedéseket. Gore, aki eleinte kötekedő volt, ezúttal igyekezett szívélyes, majdhogynem barátságos lenni. Bush a maga részéről kis mosollyal cserélte fel öntelt vigyorát… A minimumra csökkentette aranyköpéseit, és nem követte el azokat a bakikat, amelyek néha jellemzik beszédét.”
A CBS gyorsfényképe szerint Gore fölényes győzelmet aratott, mégpedig 49:34 százalék arányban, míg az ABC felmérései azt mutatták, hogy csak árnyalati különbség volt a két jelölt között, 42:39 arányban az alelnök javára. „Már amennyit ez ér” - tette hozzá Dan Rather, a CBS egyik sztár hírmagyarázója az értékelésre utalva.


Pat Robertson elszánta magát

Az abortusztabletta engedélyezésének másnapján abortusz-ellenes plakátok jelentek meg az amerikai Keresztény Koalíció washingtoni gyűlésének helyszínén, a folyosókon pedig abortusz-ellenes aktivisták nyüzsögtek. Ám Pat Robertson, a koalíció legismertebb vezetője nyitó beszédében egy szót sem ejtett sem az abortusz témájáról, sem magáról a tablettáról - annak ellenére, hogy a vezető politikus lelkes életpárti. (Az abortusztablettáról szóló cikkünk: )
Robertson reakciója semmi esetre sem jelenti meggyőződése változását. Az utóbbi években a politikától némileg visszavonult, üzleti és missziós tevékenységére koncentrált - most azonban visszatért, és döntő szerepet játszhat a közelgő választások kimenetelében. Éles eszű veterán politikusként tisztában van vele, hogy jobb, ha a tabletta-kérdés megy a maga útján, szenvedélyes szónoklatok nélkül, amelyek nem keveset árthatnának Bush kampányának, különösen ami a kertvárosok középosztálybeli női szavazóit illeti.
Bár korábban a Keresztény Koalíció elé-gedetlen tagjai megtagadták Bush támogatását, a kampány finisére visszatértek, és aktív szerepet vállalnak: Robertson ígéretet tett, hogy a koalíció 70 millió, Bush melletti szavazásra buzdító szórólapot oszt szét közvetlenül a választások előtt az amerikai keresztény gyülekezetekben.
A Newsweek című amerikai magazin legutóbbi felmérése szerint egyébként a demokrata párti Al Gore alelnök és George W. Bush republikánus jelölt fej-fej mellett haladnak a népszerűségi versenyben. Az amerikai Barna Kutatóintézet adatai azonban rávilágítanak néhány érdekes részletkérdésre is a két jelölt szavazóbázisával kapcsolatban. Az intézet körülbelül egy hónappal ezelőtti közvélemény-kutatása szerint az evangéliumi keresztények 85 százaléka Busht támogatja, míg a katolikus szavazók lehetséges voksain a két jelölt egyenlő arányban osztozik.