„Demszkynek nagyobb esélye lenne, ha nem az úgymond fideszes horthystáktól és
az MSZP-s kommunistáktól radikálisan elhatárolódó, megváltói szerepet választaná”
- fejtette ki lapunknak az SZDSZ-en belül egyre látványosabban körvonalazódó átalakulások
kapcsán Ágh Attila politológus. Závecz Tibor, a Szonda Ipsos véleménykutatási
igazgatója igazat ad Demszky Gábornak és PR-osainak abban, hogy egy párt legyen offenzív,
lendületes és határozott, ugyanakkor hiányolja a párton belüli kompromisszumkeresést,
ami szerinte akár a KDNP „elvérzéséhez” hasonlóan végződhet.
|
|
Demszky Gábor. Frontvonalba készül
Fotó: V. Sz. |
Kuncze Gábor. Távozni akar
Fotó: V. Sz. |
Az elmúlt hónapok csöndjéhez képest látványos mozgolódás vette kezdetét az
SZDSZ háza táján. Először Magyar Bálint jelezte visszavonulási szándékát, majd
Kuncze Gábor következett, aki a párt ügyvivői testületének hétfői ülésén
Demszky Gábor pártelnökké választásától tette függővé pozícióinak feladását.
Magyar döntése mögött minden bizonnyal Demszky levele áll, melyben az éles bírálatok
mellett - gyakorlatilag elhatárolódva az SZDSZ mostani vezetésétől -
kijelentette: az őszi küldöttgyűlésig nem kíván részt venni a párt vezetésében.
Kuncze és Demszky konfliktusa pedig többek között abban gyökeredzik, hogy a két
politikusnak teljesen más elképzelése van a párt feltámasztásáról. A főpolgármesteri
tisztséget előnyben részesítő politikus az SZDSZ valódi arculatának erőteljesebb képviselete
mellett egy új generáció pozícióba emelését is szorgalmazza, és az ellentétek dacára
ebben Kuncze Gábor közreműködésére is számítana. A december elején esedékes
tisztújító küldöttgyűlés egyébként váratlan fordulatot is hozhat abban az
esetben, ha az elnöki posztért például Fodor Gábor is ringbe száll; ő maga azonban
csak akkor tartja ezt reálisnak, ha a párton belül megfelelő „hátszelet” észlel.
„Felgyorsult események” szemtanúi lehetünk Ágh Attila politológus szerint,
amelyek folyamata már régen elkezdődött, de csak most került a felszínre és csupán
ennyiben új. A radikális megújításra érkező ambivalens szabaddemokrata reakciókat
természetesnek tarja, hiszen - mint mondja - Demszky komoly adminisztratív
tapasztalatai mellett jelen van egy olyan SZDSZ-frakció is a pártban, amelyik
mindennapos munkája, tevékenysége révén, hol tudatos egyeztetés, hol véletlen
egybeesés miatt jobbára együtt szavazott a szocialistákkal. A főpolgármester
hirtelen, éles „jobbkanyarját” következésképpen nem tudják a mindennapi életükbe
beleilleszteni, és nehezen tartják elképzelhetőnek, hogy az SZDSZ önálló arculata
ezentúl azt is jelentené, hogy „nem szavazunk a szocialistákkal” - állítja a
politológus.
Ágh szerint Demszkynek nagyobb esélye lenne, ha nem az úgymond fideszes horthystáktól
és az MSZP-s kommunistáktól radikálisan elhatárolódó, megváltói szerepet választaná,
hanem szakmai szempontból megközelítve a kérdést, a gyakorlati politikához értő
ember segítő jobbját nyújtaná, aki megmutatja, hogy ennek a politikai álláspontnak
is lehet jó marketinget csinálni Magyarországon. Ezzel egyrészt nem kockáztatná pártja
felmorzsolódását, másrészt nem váltaná ki a „régiek” ellenszenvét -
mellesleg liberális üzenete is könnyebben eljutna az emberekhez. A politológus úgy érzi,
azon SZDSZ-szavazók körében, akik „szinte definíciószerűen utálják a Fidesz
kommunikációs stílusát”, nem fog osztatlan sikert aratni, hogy „megjelenik egy
szabaddemokrata vezető, aki behoz egy fideszes stílust az SZDSZ élén”.
Závecz Tibor, a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója számára az adatok azt
mutatják, hogy a túlságosan direkt, átmenet nélküli vezetőváltás „nem nagyon
szokott pozitív megítélés alá esni”, sőt könnyen megrendíthet egy pártot. „Igaz
ugyan, hogy Demszky Gábor nem új ember a pártban, de az elmúlt években elsősorban mégsem
mint SZDSZ-vezetőt ismerhettük, hanem mint várospolitikust, és emellett sokat ronthat
a helyzeten az is, hogy amikor Magyar Bálint és Kuncze Gábor kivonulnak az SZDSZ vezetéséből,
akkor nem népszerűtlen emberek távoznak” - mondja Závecz, aki az új szavazók
megcélzása mellett a régiek megtartását sem tartja utolsó szempontnak. Fontos
szempont továbbá - állítja -, hogy a szabaddemokraták szavazótáborán belül a
legnagyobb másodlagos preferencia az MSZP-t illeti, vagyis a biztos SZDSZ-választók
egyharmada, ha lenne még egy szavazata, az MSZP-re adná voksát, vagyis a más párthoz
is kötődő szavazókat nem volna szabad elbizonytalanítani a merev elzárkózással. A
szakértő nagy veszélyt lát abban, hogy az SZDSZ „középre lövi be magát”, mert
noha van társadalmi igény egy középpártra, „a két nagy párt is erre fog játszani
a választásoknál, és ezzel kihúzzák a lába alól a talajt annak a pártnak,
amelyiknek önmagában ennyi a muníciója, hogy ő középen van.”
Igazat ad Demszkynek és PR-osainak abban, hogy egy párt legyen offenzív, lendületes és
határozott, ugyanis a halogató magatartás nem vezetett célra, viszont szerinte a
kompromiszszum keresését legalább a nyilvánosság előtt meg kellett volna próbálni.
Hiszen - mint mondja - a KDNP is itt vérzett el, és már az MSZP támogatottsága is
csökkenőben van, mivel 2-3 hónapja azzal foglalkoznak, hogy három dudás egy csárdában
hogy fog elférni. Závecz utóbbi állítását konkrét adatokkal is alá tudja támasztani:
az MSZP júliusban 18 százalékkal vezetett a Fidesz előtt a biztos pártválasztók körében,
az elmúlt hónapban ez a szám már csak 15 százalék volt, jelenleg pedig csupán 10 százalék.