Vissza a tartalomjegyzékhez

Szűcs Emese
A magyar nők ízlésvilága

A nyári hónapokban különösen szembetűnővé vált, hogy mennyire rosszul öltözött a nők jelentős része az utcákon, a munkahelyeken, sőt a médiában is - s akkor még az otthon dívó igénytelenségről nem is beszéltünk, ami sajnos idényhez sem kötött, elég csak a selyemmelegítős, otthonkás összeállításokra gondolni. Az elmúlt évtizedek egyenízlésének nem kis szerepe volt abban, hogy napjainkra a közízlés némileg elsilányosodott: az emberek megszokták, hogy azt veszik magukra, amit éppen a boltok többségében kapni lehet. S. Hegyi Lucia szerint ma még mindig ez a beidegződés jelenti a legfőbb problémát. A hazai divatélet egyik legismertebb divattervezője egyébként a ruhaüzletek kínálatát egyenesen borzalmasnak tartja, s hiányolja belőlük az időtálló, polgáribb ízlésvilágot.


S. Hegyi Lucia. Az elegánsabb holmik még mindig hiánycikkek a hazai piacon     Fotó: Showroom

Az ízlés fejleszthető, nem velünk született sajátosság: főként mintakövető magatartáson alapul, kialakulásában fontos szerepet játszik a családi környezet. Ugyanakkor elmondható: társadalmi hovatartozásuktól függetlenül sokkal több pénzt és energiát fektetnek ma az emberek a külsejükbe, mint eddig bármikor. Az önkifejezés elsőszámú eszközévé vált az öltözet, úgy tűnik, manapság mindennek önmagunkról kell szólnia. Végül is ezt az egoista világszemléletet lovagolja meg a marketing, és már néhány perc alatt is számtalan olyan hatás, benyomás ér bennünket, amelyek jellegzetes életérzéseket közvetítenek, és főképp megszabják, hogyan kellene kinéznünk.


A plakát jelenleg megtekinthető a Felvonulás téri óriásplakát-kiállításon (@®© formáció)

Médiakövetés fenntartás nélkül

S. Hegyi Lucia szerint ma döntően az befolyásolja az emberek öltözködését, hogy mit látnak a médiában, ott pedig sajnos még mindig hiánycikk a jó ízlés. A könnyűzenei csatornák szereplőinek öltözéke jól példázza, hogy a tudatos ízléstelenség is divatirányzattá tud válni, hiszen annál nyerőbb a külső, minél extrémebb. (Nemrégiben tarolt például az amerikai börtönökből átvett sokzsebes bő nadrág, amely - mivel eredetileg egyenméretben készül, ezért a rabok többségére nagy - akkor ideális méretű, ha az ülepe a térd vonalában van.) A brazil szappanoperák női szereplői pedig meglehetősen hatékonyan népszerűsítik a szexcentrikus öltözködést napi öt-hat órán keresztül.
Többnyire a nagy multik rendelkeznek olyan anyagi háttérrel, amelynek révén a médián, a reklámokon keresztül komolyan befolyásolni képesek, hogy másnap mivel legyenek teleaggatva az üzletek. Jól példázza ezt a jelenséget a techno térnyerése a hazai divatpalettán. A szürkés színű, „acid” testhez álló darabokat felvonultató irányzat természetesen létezik Nyugat-Európában is, de csak egy igen szűk réteget érint. Kelet-Európa még igen nyitott erre a keményebb irányzatra, főleg hogy a multinacionálisnak számító Pepsi, Coca, Nike reklámfilmjei is többnyire a technóra épülnek.
Az emberek ma rendkívül befolyásolhatóak, nem alakult ki bennük törekvés egyéni ízlésük megteremtésére. Ha az egyik évben azt mondják nekik, szürke, akkor szürkében érzik jól magukat, ha rózsaszín, akkor - legyen az cipő, szoknya, kalap - megjelenik az embereken a rózsaszín, kortól függetlenül.

Öltözni vagy vetkőzni?

Magyarországon még mindig hiányzik az öltözködési kultúrából az úgynevezett polgári stílus. A nyugatabbra fekvő országokban az emberek többsége a finom, esetleg sportos eleganciára nyitott, és elmondható, hogy inkább felöltözve van, mint levetkőzve. Ez a kivetkőzött, szexcentrikus öltözködési mód ott inkább a közönségességet jelzi, nem úgy, mint nálunk, ahol ez az irányzat elfogadható pincérnőn, óvónőn, országgyűlési képviselőnőn egyaránt. „Ez súlyos hiba - állítja Lucia -, ezért mi küldetésnek vesszük, hogy ezen a helyzeten a magunk lehetőségei szerint változtassunk. A Wan by Lucia legújabb kollekciója azokat a 25-45 év közötti nőket célozza meg, akiknek a munkahelyén elvárás szintű az elegáns viselet. Igyekeztünk az igényes minőséget a többség számára is megfizethető árral párosítani. A kollekció sajátossága a variálhatóság, sok a kiegészítő, a darabok egymással harmonizálnak, így kialakítható egy olyan ruhatár, amely kevesebb darabból többféle öltözködési lehetőséget biztosít. Nagy hangsúlyt fektettünk a bőr-vonalra, az ugyanis az igényes elegancia része a kollekcióban. A másik lépés, amit tehetünk, hogy igyekszünk pártfogolni frissen végzett iparművészeket és meggyőzni őket arról, hogy nem kell feltétlenül külföldre menniük, hanem itthon is van fejlődési lehetőségük. Így dolgozom együtt több mint egy éve Mihálkovics Edina designerrel, Mészáros Dóra öltözéktervezővel és Újhelyi Eszter selyemfestő iparművésszel. Jelenleg a nagy varrodák sorra bezárnak, mert amit készítenek, az nem kell senkinek, raktáron áll az egész. Idővel rá kell jöjjenek, hogy saját tervezőket kell fogadniuk, és jó minőségű, európai ízlésű, megfizethető kollekciókat kell a piacra vinniük. Kereslet volna a jó termékekre, hiszen egyre inkább kezd a vásárlóközönségben feloldódni a hazai készítésű termékekkel szembeni negatív előítélet.”
„Lényegesnek tartom - folytatja Lucia -, hogy a nagy bevásárlócentrumok, plázák több helyet, teret engedjenek az itthoni termékeknek, a hazai márkáknak. Ezen kívül persze pozitív kezdeményezésekre, jó ötletekre és sok munkára van szükség, az eredmény idővel láthatóvá válik, a helyzet szerintem nem reménytelen.”
Külföldön egyébként az a szokás, hogy a neves divattervezők a konfekcióban terveznek, munkájuk tömegek öltözködését érinti, művészi ambícióikat pedig az egyedi készítésű modelleken élik ki, szinte hobbi szinten. S. Hegyi Lucia esetében ez pont fordítva működik. Az haute couture (méretes szabóság) keretein belül készített Luan by Lucia egyedi darabok készítéséből él és gazdálkodik, a konfekciót pedig mondhatni hivatástudatból igyekszik fölkarolni - ámbár reméli, hogy a helyzet ezen a területen is változni fog egyszer.