Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov
Orosz tragédia

Semmi nem rázta meg anynyira az orosz közvéleményt, mint a Kurszk tengeralattjáró Barents-tengeri katasztrófája. Sem a moszkvai robbantás, sem a kaukázusi terrorakciók, sem a csecsen háború tragikus epizódjai. A tengeralattjáró legénységének halálát hatalmas fájdalommal és felháborodással fogadták. A halottak hozzátartozóinak fájdalmában milliók osztoznak. Ez ugyanis nemcsak a honfitársaik halála miatti fájdalom, hanem az Oroszországot és fegyveres erőit, köztük a haditengerészetet jellemző állapot miatti keserűség.

Amikor két héttel a Haditengerészet Napja után elsüllyedt a Kurszk, a legmodernebb tengeralattjárók egyike, az orosz haditengerészet büszkesége, Putyin elnök arról biztosította a közvéleményt, hogy Oroszország minden szükséges eszközzel rendelkezik, a mélyben rekedt tengerészek felhozásához. Ám kiderült, mégsem. Éppen ez az, ami megsokszorozta az oroszok fájdalmát. Az elnök valószínűleg nem akarta becsapni a népet, amikor a fenti kijelentést tette. Nyilvánvaló, hogy maga is azt gondolta, az általa vezetett ország még mindig az egyik legerősebb tengeri nagyhatalom, amely nemcsak a legerősebb tengeralattjárókkal rendelkezik, hanem mindennel, ami még szükséges a hadműveleteikhez, köztük természetesen a mentéshez is. Ám kiderült, hogy Oroszország nem rendelkezik kellően felkészült búvárokkal. Van négy flottája és egy flottillája, kötelékében tízes és százas hajórajokkal, búvárok viszont nincsenek. Régebben voltak, és több mint kétszáz méter mélységig tudtak leereszkedni. Ma ilyeneket nem találni. Ugyanígy nincsenek speciális mentő-tengeralattjárók. Rendelkezett egy ilyennel az északi flotta, de öt éve leselejtezték, és újat még nem kaptak. Egy másik mentőhajót külföldre adtak el, a Mir nevű mélytengeri berendezést pedig a Titanic elsüllyedésének területén használják. Gazdag turistákkal megrakodva ereszkedik a mélybe, akik harmincezer dollárt fizetnek fejenként, hogy láthassák a század elején elsülylyedt luxushajót. A Titanic több mint egy kilométer mélyen fekszik, a Kurszk pedig csak 108 méterre a vízfelszín alatt. Ám a legénységét kimenteni nem tudták. Ezért Baltyin admirális szavai szinte vádolják a mai haditengerészeti vezetőket és az ország vezetését, amikor arról beszél, hogy 1958-ban kiemeltek egy a Fekete-tengeren balesetet szenvedett szovjet tengeralattjárót, amely 85 méteres mélységben szenvedett balesetet, és még 7 méternyit süllyedt a talajba. A legénységet azonban kimentették. A Barents-tengeri tragédia önvizsgálatra késztette az oroszokat, akik kénytelenek leszámolni az illúzióikkal. Az egyik ilyen az orosz haderőre vonatkozik, amely sokkal gyengébb, mint eddig hitték, mind technikai felszereltségét, mind az emberi tényezőt tekintve. Hiányoznak a szükséges szakértők, nincs hatékony vezetés - és mindez mutatja az állam vezetésének állapotát is. Nem véletlen, hogy még az a médium is, amely eddig őrizkedett attól, hogy kritikával illesse Putyint, nemcsak az admirálisokat és magas rangú tisztviselőket teszi felelőssé a Kurszk legénységének tragédiájáért, hanem az elnököt is. A Nyezaviszimaja Gazeta a vezetésnek a mentés során tanúsított tevékenységét értékelve megjegyezte: „Az a benyomásunk támad, hogy nem mentési munkálatok folynak, hanem egy bohózatot látunk mentés címen.” Az újság részéről ez az első támadás Putyin tekintélye és az új vezetés ellen. A baloldali lapok még erősebb kritikát fogalmaztak meg az elnökkel szemben. A tengeralattjáró-katasztrófáról írva még a kormányközeli Rosszijszkaja Gazeta is azt a következtetést vonta le, hogy ami történt, az annak a következménye, ahogy az állam a haditengerészethez viszonyult az elmúlt években, amikor erőteljesen csökkentette a költségvetésből rájuk fordított összeget. Így nincsenek felkészült búvárok, mentőszolgálatok éppúgy, ahogy nincsenek meg a normális életfeltételek a tengeralattjárókon szolgálók és családtagjaik számára. Az orosz televízióban az északi flotta tengerészeinek telepéről készült riport düledező házakat mutatott, amelyek télen jéghidegek. A vezetés ígéretet tett a meghalt tengerészek családtagjainak, hogy északról Oroszország azon részébe költözteti őket, ahová akarják. Ingyenesen biztosítanak a számukra lakást. Adja Isten, hogy ez az ígéret teljesüljön! Csak éppen ez a gesztus nem úgy fest, mint az állam és vezetőinek gondoskodása a haza védelmezőiről és családjaikról, hanem mint fizetség az ottmaradottak életéért. Ráadásul nem is old meg minden problémát. Az a vágy, hogy Oroszországot nagyhatalomként tartsák számon, és a mindennapi realitások ellentmondanak egymásnak. Úgy tűnik, mintha az állam nem teljesítené a kötelességét azok irányában, akik ezt az államot - köztük a vezetőket és a moszkvaiakat is - etetik, tanítják, gyógyítják, védik. Mindezt világosan mutatja a Kurszk legénységének tragédiája. Annak felismerése, hogy az elnökváltás és a reformok korrekciója kivételével, csakúgy mint eddig, az oroszok kevéssé képesek működtetni az állam természetes funkcióit, még nehezebbé teszi számukra ezt a tragédiát. Ha a történtekből nem vonják le a megfelelő következtetéseket, és ha az orosz állam nem változtatja meg hozzáállását a kötelességei tekintetében, hasonló katasztrófák történhetnek, és közülük bármelyik politikai válságot okozhat az országban.