Vissza a tartalomjegyzékhez

Bárdos Róbert
Hi-Lo Country

A Hi-Lo Country nem az öncélú, nehezen érthető művészfilmek egyike, bár nem is tömegfilm. Western? Talán az. Bár élesen szembenáll a Marlboro-reklámok idealizált, mindig tiszta ruhás és végletekig leegyszerűsített cowboy-világával. Ez egy csendesebb vadnyugat, valamikor az ötvenes évek elején, ahol nem annyira lövések dördülnek, hanem szavakkal vívják a férfiak a párbajokat. Megvan a kocsma is, ahol mindenki lenyomja a maga whiskyjét, és ha ünnepel, meghívja a többieket. És - ahogy ilyenfajta filmekben szokás - szerepel benne egy kacér nő is, minden bonyodalom okozója, aki mellesleg életeket tesz tönkre. A hangsúly az életeken van.

A történet főhősei egyszerű marhapásztorok, Bigboy (Woody Harrelson) és Pete (Billy Crudup), akik régóta jó barátok. A két férfi a változhatatlan vadnyugati életmód tipikus megtestesítője: kemény, férfias munka az állatokkal, erő, munka után ivászat és beszélgetés a kocsmában - és hűség az elvekhez, amelyekben hisznek. Persze különbözőek is: egyikük öntörvényű, harcias cowboy, míg a másik, Pete visszahúzódó, merengősebb típus. Ezt a barátságot egy nő teszi alaposan próbára, aki mindkettőjüknek tetszik. Bár Mona (Patricia Arquette) a háború alatt hozzáment a helyi kiskirály egyik emberéhez, Bigboyt ez különösképpen nem zavarja, viszonyt folytat az asszonnyal. Pete beletörődik a helyzetbe, habár őt is megigézte a női tekintet. S mivel egy kisvárosban hamar híre megy mindennek, Pete igyekszik megakadályozni a barátja vesztét. Bigboy végzete az az átok, amely már generációk óta sújtja a családját. És mivel Bigboy nem akar, és nem tud megváltozni, ő sem kerülheti el sorsát. A film alapvetően az emberi kapcsolatokról szól. Például arról, hogyan vergődik két szeretett ember között a főhős, a hallgatagabb cowboy, és mennyire elkerülhetetlenné válik a drámai végkifejlet.
Valóságos emberi jellemek, élő párbeszédek, kitűnő operatőri munka (látva a megkapó tájat, a néző maga is legszívesebben egy nyereg nélküli lóra pattanna) és nem hivalkodó, gyönyörű dallamok teszik felejthetetlenné a filmet.
Aki emberi sorsot akar látni igényes kivitelben, nézze meg a filmet.
(Az alkotás a tavalyi Berlini Filmszemlén megkapta a legjobb rendezésért járó Ezüst Medve díjat.)