Vissza a tartalomjegyzékhez

Aszalós Szilvia
Az áruház mögött, sátrakban

A napokban hét olyan ház bontását kezdték meg Szegeden, amelyek már csaknem három éve erre vártak. Ezt a hosszú időt néhány önkényes lakásfoglaló ki is használta és birtokba vette az épületeket, így most, a munkálatok kezdetével többen közülük utcára kerültek.

A nyolcvanas évek végétől építési tilalom volt érvényben az Öreg-Rókus városrészben. Emiatt a környéken található házak többségének annyira leromlott az állapota, hogy a város közgyűlése 1997-ben úgy döntött, lebontatja az épületeket. Az addig ott élő 35-40 jogos lakástulajdonos rövid időn belül új otthont kapott, így maga mögött hagyta előző házát - üresen. S mivel a közigazgatás malmai gyakran igen lassan őrölnek, egyesek úgy gondolták, kihasználják azt a néhány hónapot, amíg elkezdődnek a munkálatok, és beköltöztek. „Az önkényes lakásfoglalók összetétele és létszáma rendszeresen változott, ezért nem tudjuk pontosan, hányan is voltak” - nyilatkozta lapunknak Kalmár Ferenc önkormányzati képviselő. „Többségük roma származású volt, voltak közöttük hajléktalanok és börtönből szabadultak is” - tette hozzá.
„Olyan embertelen körülmények között laktak, ami szinte már elképzelhetetlen volt. Úgy néztek ki a lakások, mint egy disznóól. Ráadásul majdnem a város közepén” - mondta az egyik környéken lakó. A „szomszédokat” mindez megdöbbentette, és egyben félelmet is keltett bennük. „Télen, amikor hamarabb sötétedett, egyedül alig mertem az utcára menni” - mondja egy nyugdíjas néni. „Ráadásul a lányom - amikor meglátogatott - nem szívesen sétáltatta erre a két kicsit” - teszi hozzá.
Az aggodalom érthető volt, hiszen előfordult, hogy gyilkosság is történt: két hajléktalan verekedett össze. „A házakban élők sajnos valóban veszélyeztették saját maguk és a köz biztonságát. Egyrészt ez is oka volt annak, hogy sürgettük a bontást, bár a cigány önkormányzat többször kérte ennek halasztását. Másrészt attól is tartottunk, hogy egyre többen költöznek majd oda, és kialakul egy úgynevezett „gettó” - mondta Kalmár Ferenc. Most, hogy az IKV nekilátott a munkálatoknak, a lakásfoglalók nagy része odébb állt. A képviselő szerint valószínűleg találtak maguknak otthont, vagy a rokonaik fogadták be őket. Négy-öt olyan család maradt, akiknek valóban nincs fedél a fejük felett, ők jelenleg egy áruház mögötti füves területen élnek sátrakban. A ténylegesen rászorulókról az önkormányzat gondoskodni próbál majd a jövőben, úgynevezett átmeneti szállások létrehozásával. A képviselők szeptemberben terjesztik a közgyűlés elé a javaslatot. „Mindenképpen azt szeretnénk, hogy ne maradjanak az utcán, hiszen ilyen körülmények között munkát találni is nehéz. Az átmeneti szállásokra viszont csak azok kerülhetnek majd be, akik valóban segítségre szorulnak, illetve csak azok, akik szegediek” - nyilatkozta lapunknak a képviselő.