Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
A botlás köve

Jasszer Arafat nem térhet haza Jeruzsálem nélkül - jelentette ki Zijjad abu-Zijjad palesztin miniszter az izraeli rádiónak adott nyilatkozatában. Ehud Ba-rakot ugyanakkor az izraeli ellenzék figyelmeztette: minden olyan kompromiszszum, amely Jeruzsálem feladását jelentené, kormányának azonnali bukásához vezetne. A két küldöttség - bár előzőleg bejelentették a tárgyalások megszakítását és a hazautazást - egyelőre tovább tárgyal Camp Davidben.


A jeruzsálemi Al-Aksza-mecset. A legsúlyosabb kérdés    Fotó: Reuters

„Jeruzsálem a botlás köve” - ezzel a címmel tudósított a CNN hírtelevízió a második hete tartó izraeli-amerikai-palesztin csúcstalálkozó megtorpanásáról. A több ezer kilométeres távolság és izolált környezet ellenére mind Barak, mind Arafat értesült az odahaza zajló tüntetéssorozatról és nyilatkozatháborúról, így talán az is a tárgyalások folytatására ösztönözte őket, hogy addig sem kell szembenézniük honfitársaik azon felével, akik eleve elhibázottnak tartják az egyezkedést Jeruzsálem jövőjéről.
Időközben nem pihentek a törvényhozók sem: a Palesztin Nemzeti Tanács jogszabályt alkotott arról, hogy a leendő palesztin állam fővárosa csak Jeruzsálem lehet. Emlékezetes, hogy az izraeli parlament húsz éve szintén törvényben mondta ki, hogy Jeruzsálem Izrael oszthatatlan, örök fővárosa. A knesszetben most az ellenzéki pártok olyan törvényjavaslatot nyújtottak be, amely kimondaná: Ehud Baraknak a parlamentben és egy népszavazáson is többséget kellene szereznie a keretmegállapodás elfogadtatásához. A jobboldali Likud párt képviselője, Szilvan Sálom, aki a törvényjavaslatot jegyzi, kijelentette: „Barak elveszítette a többséget a knesszetben és a nép között is az Arafattal tervezett egyezmény támogatásához.” Sálom egy további törvényjavaslatot is benyújtott, mely szerint ha Arafat egyoldalúan kikiáltja Palesztina függetlenségét, akkor Izrael azonnal magához csatolja „Júdea, Szamária és a Gáza-övezet biztonsági és telepesövezeteit.”


Palesztin tüntetés Ramallahban. Korán kezdik Fotó: Reuters

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Jeruzsálem jövőjéről folyó tárgyalásokba az érintetteken kívül is jónéhányan bele akarnak szólni. Arafat maga mögött érezheti az arab államok támogatását, amikor mereven elutasítja, hogy akár az izraeli ajánlat szerint a Kelet-Jeruzsálemhez csatolt arab falvakban alakítsa ki a palesztin fővárost, korlátozott szuverenitás mellett, akár - Clinton javaslatának megfelelően - közös kormányzást vállaljon a város keleti feléhez tartozó Óvárosban. „Egy olyan egyezmény, amely nem mondja ki az egyértelmű palesztin fennhatóságot Kelet-Jeruzsálem felett, a legsúlyosabb kudarc lenne, sőt maga az árulás” - fogalmaz az Egyesült Arab Emirátusokban megjelenő al-Khaleej című napilap. Az Európai Unió közel-keleti különmegbízottja, a spanyol Miguel Angel Moratinos szerint viszont „most van az ideje” a Jeruzsálemről történő alkunak.
A héten a Jeruzsálemben működő keresztény egyházak vezetői levélben fordultak Bill Clinton elnökhöz, amelyben igényüket fejezték ki arra, hogy képviselőik részt vehessenek a Camp Davidben folyó tárgyalásokon. A Michael Sabbah latin, I. Diodoros görög ortodox és II. Torkom örmény ortodox pátriárka által aláírt dokumentum úgy fogalmaz, hogy „nagyon tanácsos lenne, hogy a három pátriarchátus képviselői és a Szentföld gondviselői mind Camp Davidben, mind a jövőben sorrakerülő hasonló fórumokon részt vehessenek, annak érdekében, hogy a folytonosságot képviseljék és biztosítsák a jövőnkről valamint jogainkról folyó tárgyalásokon a konzultáció lehetőségét.”
A Jeruzsálem-kérdés háttérbe szorította a tágyalások napirendjén szereplő további témákat, jóllehet az ezekről szóló kompromisszum szintén heves vitatémát jelent - elsősorban Izraelben. Ehud Barak a sajtóértesülések szerint Ciszjordánia - az izraeli telepesek által használt bibliai néven Júdea és Szamaria - 95 százalékát felajánlotta a palesztin állam számára. A telepesmozgalom egyik vezetője, Uri Ariel, Beit El polgármestere szerint amennyiben távozásra kényszerítik őket, „nem elégednek meg többé azzal, hogy plakátokkal vonuljanak az utcára, hanem úgy fognak viselkedni, mint bárki akit kizavarnak az otthonából”. Ariel hozzátette: „32 év alatt a pusztából virágzó régiót hoztunk létre. A tavalyi választásokon a Jordán-völgy lakóinak 70 százaléka Ehud Barakra szavazott, mert bíztunk az ígéreteiben” A legrosszabb helyzetbe kerülő telepesek - akinek lakóhelye palesztin fennhatóság alá kerülne - most a legroszszabb eshetőségre, a palesztin lakosság részéről kiprovokált fegyveres erőszakra is felkészülnek. Szóvivőjük, Jehudit Taylar szerint „zsidók ezrei, férfiak, nők és gyermekek válnának egy éjszaka leforgása alatt menekültekké”.
A másik oldalon a Hamasz terrorszervezet vezetője, Ahmed Jaszin sejk szólított fel a tárgyalások azonnali beszüntésésére, amely szerinte „nem béke, hanem az Izraelnek és Amerikának való behódolás”. Ehelyett a Hezbollah példáját ajánlotta, amely „22 éves gerillaharc révén kiűzte a megszálló izraeli katonákat Libanonból.”. Jaszin sejk hozzátette: „Csak az erő tudja meghátrálásra bírni az ellenséget és mi azok vagyunk, akik készek mártírok is lenni a végső felszabadítás és győzelem érdekében.”
Ilyen drámai nyilatkozatok mellett aligha meglepő, hogy a korábban az egyik legnehezebb tárgyalási témának tartott vízmegosztási kérdések szinte egy sor figyelmet sem érdemeltek a Camp David-i tudósításokban.