Jasszer Arafat nem térhet haza Jeruzsálem nélkül - jelentette ki Zijjad
abu-Zijjad palesztin miniszter az izraeli rádiónak adott nyilatkozatában. Ehud Ba-rakot
ugyanakkor az izraeli ellenzék figyelmeztette: minden olyan kompromiszszum, amely Jeruzsálem
feladását jelentené, kormányának azonnali bukásához vezetne. A két küldöttség
- bár előzőleg bejelentették a tárgyalások megszakítását és a hazautazást -
egyelőre tovább tárgyal Camp Davidben.
A jeruzsálemi Al-Aksza-mecset. A legsúlyosabb kérdés Fotó: Reuters
„Jeruzsálem a botlás köve” - ezzel a címmel tudósított a CNN hírtelevízió
a második hete tartó izraeli-amerikai-palesztin csúcstalálkozó megtorpanásáról.
A több ezer kilométeres távolság és izolált környezet ellenére mind Barak, mind
Arafat értesült az odahaza zajló tüntetéssorozatról és nyilatkozatháborúról, így
talán az is a tárgyalások folytatására ösztönözte őket, hogy addig sem kell
szembenézniük honfitársaik azon felével, akik eleve elhibázottnak tartják az
egyezkedést Jeruzsálem jövőjéről.
Időközben nem pihentek a törvényhozók sem: a Palesztin Nemzeti Tanács jogszabályt
alkotott arról, hogy a leendő palesztin állam fővárosa csak Jeruzsálem lehet. Emlékezetes,
hogy az izraeli parlament húsz éve szintén törvényben mondta ki, hogy Jeruzsálem
Izrael oszthatatlan, örök fővárosa. A knesszetben most az ellenzéki pártok olyan törvényjavaslatot
nyújtottak be, amely kimondaná: Ehud Baraknak a parlamentben és egy népszavazáson is
többséget kellene szereznie a keretmegállapodás elfogadtatásához. A jobboldali Likud
párt képviselője, Szilvan Sálom, aki a törvényjavaslatot jegyzi, kijelentette: „Barak
elveszítette a többséget a knesszetben és a nép között is az Arafattal tervezett
egyezmény támogatásához.” Sálom egy további törvényjavaslatot is benyújtott,
mely szerint ha Arafat egyoldalúan kikiáltja Palesztina függetlenségét, akkor Izrael
azonnal magához csatolja „Júdea, Szamária és a Gáza-övezet biztonsági és telepesövezeteit.”
Palesztin tüntetés Ramallahban. Korán kezdik Fotó: Reuters
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Jeruzsálem jövőjéről folyó tárgyalásokba
az érintetteken kívül is jónéhányan bele akarnak szólni. Arafat maga mögött érezheti
az arab államok támogatását, amikor mereven elutasítja, hogy akár az izraeli ajánlat
szerint a Kelet-Jeruzsálemhez csatolt arab falvakban alakítsa ki a palesztin fővárost,
korlátozott szuverenitás mellett, akár - Clinton javaslatának megfelelően - közös
kormányzást vállaljon a város keleti feléhez tartozó Óvárosban. „Egy olyan
egyezmény, amely nem mondja ki az egyértelmű palesztin fennhatóságot Kelet-Jeruzsálem
felett, a legsúlyosabb kudarc lenne, sőt maga az árulás” - fogalmaz az Egyesült
Arab Emirátusokban megjelenő al-Khaleej című napilap. Az Európai Unió közel-keleti
különmegbízottja, a spanyol Miguel Angel Moratinos szerint viszont „most van az ideje”
a Jeruzsálemről történő alkunak.
A héten a Jeruzsálemben működő keresztény egyházak vezetői levélben fordultak
Bill Clinton elnökhöz, amelyben igényüket fejezték ki arra, hogy képviselőik részt
vehessenek a Camp Davidben folyó tárgyalásokon. A Michael Sabbah latin, I. Diodoros görög
ortodox és II. Torkom örmény ortodox pátriárka által aláírt dokumentum úgy
fogalmaz, hogy „nagyon tanácsos lenne, hogy a három pátriarchátus képviselői és a
Szentföld gondviselői mind Camp Davidben, mind a jövőben sorrakerülő hasonló fórumokon
részt vehessenek, annak érdekében, hogy a folytonosságot képviseljék és biztosítsák
a jövőnkről valamint jogainkról folyó tárgyalásokon a konzultáció lehetőségét.”
A Jeruzsálem-kérdés háttérbe szorította a tágyalások napirendjén szereplő további
témákat, jóllehet az ezekről szóló kompromisszum szintén heves vitatémát jelent
- elsősorban Izraelben. Ehud Barak a sajtóértesülések szerint Ciszjordánia - az
izraeli telepesek által használt bibliai néven Júdea és Szamaria - 95 százalékát
felajánlotta a palesztin állam számára. A telepesmozgalom egyik vezetője, Uri Ariel,
Beit El polgármestere szerint amennyiben távozásra kényszerítik őket, „nem elégednek
meg többé azzal, hogy plakátokkal vonuljanak az utcára, hanem úgy fognak viselkedni,
mint bárki akit kizavarnak az otthonából”. Ariel hozzátette: „32 év alatt a pusztából
virágzó régiót hoztunk létre. A tavalyi választásokon a Jordán-völgy lakóinak 70
százaléka Ehud Barakra szavazott, mert bíztunk az ígéreteiben” A legrosszabb
helyzetbe kerülő telepesek - akinek lakóhelye palesztin fennhatóság alá kerülne -
most a legroszszabb eshetőségre, a palesztin lakosság részéről kiprovokált
fegyveres erőszakra is felkészülnek. Szóvivőjük, Jehudit Taylar szerint „zsidók
ezrei, férfiak, nők és gyermekek válnának egy éjszaka leforgása alatt menekültekké”.
A másik oldalon a Hamasz terrorszervezet vezetője, Ahmed Jaszin sejk szólított fel a tárgyalások
azonnali beszüntésésére, amely szerinte „nem béke, hanem az Izraelnek és Amerikának
való behódolás”. Ehelyett a Hezbollah példáját ajánlotta, amely „22 éves
gerillaharc révén kiűzte a megszálló izraeli katonákat Libanonból.”. Jaszin sejk
hozzátette: „Csak az erő tudja meghátrálásra bírni az ellenséget és mi azok
vagyunk, akik készek mártírok is lenni a végső felszabadítás és győzelem érdekében.”
Ilyen drámai nyilatkozatok mellett aligha meglepő, hogy a korábban az egyik legnehezebb
tárgyalási témának tartott vízmegosztási kérdések szinte egy sor figyelmet sem érdemeltek
a Camp David-i tudósításokban.