Vissza a tartalomjegyzékhez

Geszti Sándor
Ferrari, az élő legenda

„A kilencvenedik születésnapom alkalmából a gyárban szeretnék ebédelni ezernyolcszáz alkalmazottammal és üzlettársaimmal.” - mondta Ferrari, 1988. február 18-án. A legenda atyjának utolsó születésnapja volt ez, amely egy küzdelmes és sikeres életpályát koronázott meg.

Az 1898-ban Modenában született Enzo Ferrari már fiatalon nagyon szerette a versenyt, olyannyira, hogy 1929-ben társaságot alapított az Alfa Romeókkal versenyző pilóták támogatására. A második világháború előestéjére már az Alfa versenyigazgatója, majd hamarosan külön céget alapít elsősorban szerszám- és marógépek gyártására. Az Alfa Romeónak tett ígérete értelmében a válás után négy évig nem építhetett saját neve alatt versenyautót, cége azonban már ekkor elkezdte a nyolchengeres, 1500 köbcentis versenyautó, a híres 815-ös modell tervezését, amely először az 1940-es Mille Miglia versenyen állhatott rajthoz. A háború - egy másik „verseny” - kitörése azonban egy időre véget vetett az autóversenyzésnek. A gyár 1943-ban költözött Modenából Maranelloba, ahol 1944-ben lebombázták. A háború után már Ferrari néven indult újra a gyár, és a 12-hengeres, 15 ezer köbcentis 125 Sport modellel rukkolt ki, amely 1947-ben megnyerte a Római Grand Prix-t.

Azóta a cég autói több mint 5000 győzelmet értek el a világ számos nagy versenyén. 1969-ben, a növekvő igények kielégítése céljából Ferrari tulajdonrészének 50%-át eladta a Fiat cégnek, amelynek részesedése 1988-ra 90%-ra nőtt. A Ferrarinak ennek ellenére sikerült megőriznie autonómiáját, speciális helyzetének köszönhetően. Ma a gyártóüzemek egy része Modenában (karosszériagyártás), nagy része pedig Maranellóban található és 1900 alkalmazottnak adnak munkát. Naponta átlagosan 12 autó gördül ki a kis, rendkívül sok kézi munkát alkalmazó gyárból, melyek mindegyikét 100%-ban ellenőrzik. A jelentős hidegvérű vevőkörnek köszönhetően a megrendelt autók jelentős része jobbkormányos. Kilencféle modellből és 17 karosszéria alapszínből választhat a kedves vevő, persze a 18 féle kárpitbőrön felül. A jellegzetes piros (a versenyzés színe) és modenai sárga színeket azonban csak egyetlen árnyalatban lehet rendelni. A gyártás folyamán minden apró részletet megrendelés szerint dolgoznak ki, így például a féktuskók színét is. Az igazán Forma-1-es vevők kormányon lévő formula 1-es váltóval is rendelhetik kedvencüket. A Ferrari a huszadik század valódi sportkocsija, amit mi sem bizonyít jobban annál, hogy egyetlen négyajtós darab készült eddig belőle, amit a Maranellói Ferrari Múzeum féltve őrzött ritkaságaként tartanak számon.