Vissza a tartalomjegyzékhez

Földvári Katalin
Orvosra vár az egészségügy

Szakértők szerint hiába utal át az Egészségügyi Minisztérium 15 milliárd forintot a kórházaknak fizetés-kiegészítés céljából, a kórházak súlyos, a működést veszélyeztető pénzhiánya miatt vélhetően sok helyütt másra fordíthatják ezt az összeget. Az egészségügyi szakszervezet szerint az Orbán-kormány nem tartotta be a kormányprogramban leírt ígéreteit, az ágazat válságban van.


Egy használatban levő inkubátor. Nem mai darab Fotók: Somorjai

„Az egészségügy helyzete válságos, életveszélyes. Ebben a katasztrofális helyzetben a felelőtlen, halogató stratégia rontja az újraélesztés lehetőségeit” - vezette fel a minap stílszerűen dr. Jankovics András, a Szent László Kórház aneszteziológusa és szakszervezeti elnöke a Szent István Kórházban tartott egészségügyi fórumot.
A fórumon a kórház igazgatója azt sérelmezte, hogy az egészségügyért felelős miniszter, dr. Gógl Árpád szerint az ilyen és ehhez hasonló megállapítások a rémhírterjesztés kategóriájába tartoznak, nem lenne szabad ijesztgetni a betegeket. Dr. Molnár Lajos, a Szent István Kórház főigazgatója szerint ez a hozzáállás azért aggasztó, mert a betegeket is érinti az a tény, hogy ma a szükségesnél 20 százalékkal kevesebb az orvos és 30 százalékkal kevesebb az ápolószemélyzet, így műszakonként 8, azaz nyolc perc jut egy-egy betegre, szemben az öt-hat évvel ezelőtti húsz perccel. Egy ápolóra itthon műszakonként 25-30 beteg számít - míg Nyugat-Európában 3-5 ezeknek a száma. A főigazgató ezenkívül kifogásolta, hogy a kormányzat méltánytalan módon a kórházi vezetőket teszi felelőssé az intézmények gazdasági összeomlásáért, miközben a finanszírozási rendszer eleve nem teszi lehetővé a rentábilis működést. Egy laboratóriumban példának okáért a költségek 50-60 százalékát téríti az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), a fennmaradó összeget az adott egészségügyi intézmény költségvetéséből pótolják, abból a keretből, amiből bérre, fejlesztésre is költenek - ha jut. A leginkább alulfizetett szakmákban (labororvos, röntgenorvos, aneszteziológus) már a képzés során is érzékelhető hiány alakult ki. Érdekes módon ezek a szakmák Nyugaton éppen a legjobban megfizetett szakágak közé tartoznak.
Az egészségügyi dolgozók szerint a választási programban ígért 300-400 százalékos béremelés kilátása Fidesz-szavazóvá tette az orvostársadalom nagy részét, akik mostanra szembesültek a valósággal: nettó bérük, az infláció, a járulékok megvonása folytán valójában csökkent.
Tíz évvel ezelőtt a kórházak kiadásaira reálértéken a mainak csaknem kétszerese jutott. Az egészségügy helyzete az elmúlt két és fél év alatt tovább romlott: az infláció alulértékelése miatt az ágazatnak 13 milliárd forinttal kevesebb jutott a kiadásokra. 1999 májusában a kormány az elmaradt ügyeleti díjakra 20-22 milliárd forintot ígért, amit végül nem utalt ki. A Semmelweis-nap alkalmából a minisztérium nyilatkozatban tudatta, hogy 15 milliárd forintot utalnak át a kórházaknak. Gógl Árpád egészségügyi miniszter több helyütt is úgy nyilatkozott: az egészségügy ezzel elindul a kátyúból kivezető úton.
Cser Ágnes, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szövetségének (EDDSZ) elnöke ezzel szemben azt állítja, hogy a az összeg tényleges kiutalásához először is nem elégséges nyilatkozat, ahhoz kormányrendeletre van szükség, és még ha valóban el is jut az összeg a kórházakhoz, azzal csak a tavalyi hiány visszapótlását fedezi a kormány. „Ez egy egyszerű születésnapi ajándék, nem bérjellegű juttatás, nem épül be a béralapba, amire a további fejlesztések épülnek, tehát nem oldja meg a helyzetet.”
Cser Ágnes elmondta, hogy az egészségügyiek demonstrációjának közvetlen kiváltó oka az a miniszterelnöki levél volt, amelyben ismertette a költségvetési tervet. Cser úgy fogalmazott: ebből derült ki, hogy a miniszterelnök ígérete ellenére nem szándékszik a kormányprogramban megkövetelt „tisztességes, etikus és magas színvonalú” egészségügyi munkáért tisztességes, etikus és magas színvonalú anyagi megbecsülést nyújtani. A pénteki demonstrációhoz első körben csatlakoztak a Társadalmi Igazságosságért Mozgalom, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, a LIGA Egészségügyi Szövetség, a Magyar Védőnők Egyesülete, a Magyarországi Praktizáló Orvosok Szövetsége és a LÁNC Szövetség. Távlati célként egy széleskörű társadalmi mozgalom elindítását tűzték ki annak érdekében, hogy ne a létbizonytalanság uralkodjon, hanem tervezhető életpályával lehessen számolni.


Béremelés, de hogyan

„Gazdasági szakértők szerint az idei államháztartási többletbevétel fedezetet adna arra, hogy elinduljon a béremelés az egészségügyben. A kormánykoalíciónak így kellene tennie” - mondta el lapunknak Kökény Mihály volt népjóléti miniszter, a parlament egészségügyi bizottságának szocialista elnöke. A Szent István Kórház főigazgatója, dr. Molnár Lajos kérdőívben mérte fel, hogy országszerte 152 kórházból hányban emelik a béreket. Harmincnégy kórház válaszolt úgy, hogy ebben az évben nem kerül sor béremelésre, és az átlag emelés is messze elmarad attól a 8,25 százaléktól, amit az érdekegyeztetésben garantált a kormány. A központi intézmények - vagyis amelyeknek nincs területi ellátási kötelezettségük, mint amilyen a MÁV Kórház, a Honvéd- vagy a Sportkórház - számára kijelölt út a közhasznú társasággá való átalakulás. Hogy ez pontosan milyen perspektívát jelent az érintett intézmények, illetve a munkavállalók számára, arról pontos tájékoztatást maguk az intézményvezetők sem tudnak adni, így jelen pillanatban ez csak további létbizonytalanságot okoz az egészségügyben.


Magyar vészhelyzet

Szakonyi Dávid

Akik csak nyilatkozatokból ismerik az egészségügy helyzetét, azok könnyen abba az illúzióba eshetnek, hogy minden rendben van. Mi is lenne a probléma, végtére is a betegeket ellátják a kórházakban, ha kell, jönnek a mentősök, az orvosok pedig mindig megtalálják a módját annak, hogyan oldják meg a lehetetlennek tűnő helyzeteket különféle kétségbeesett improvizációkkal. Ez a dolguk.
Magyarországon a kórházak nem egészen úgy működnek, mint a Vészhelyzet amerikai sorozat kórházai. Nálunk a sérülteket nem helikopterrel szállítják be (egyébként nincs is helikopter-leszálló az átlagos kórházak területén), nem is vadi új rohamkocsin. A rohamkocsiból pedig nem lehet hordozható számítógépről interneten befaxol-
ni a beteg EKG-ját. Örülhet a beteg, ha egyáltalán bekerül a legközelebbi intézménybe, és nem kell vidékre szállítani. Nálunk nem futva érkezik az orvos és a nővérke. Sőt lehet, hogy csak fél óra múlva érkezik meg, mivel más beteget kell sürgősen kezelnie. Hogy miért nem jön a másik orvos? Mert nincs másik. Elment taxisnak, vagy rakodónak a nagybani piacra háromszoros fizetésért.
A budapesti központi mentőállomás egy munkatársa beszámolt lapunknak néhány esetről:
„Volt úgy, hogy Hatvanba kellett leutaznunk egy újszülöttért, ugyanis lélegeztető gépre volt szüksége, ezzel pedig a hatvaniak nem rendelkeztek. Pesten egy huszonöt éves gépre kapcsolták a gyereket, így sikerült megmenteni” - mesélte. Egy szegedi eset ennél is bizarrabb: ott egy állatklinikán leselejtezett lélegeztetőre kapcsoltak rá egy kisgyereket. A hazai egészségügy gépei átlagosan húsz éve vannak használatban. Sokszor nyugdíjasokat kell felkérni, hogy szereljék meg, mivel már csak ők értenek hozzá, alkatrészt pedig már nem gyártanak. A gépek ára magas, és az ilyen kiadásokra fordítható összeg manapság az egészségügyben gyakorlatilag nulla. Vannak ugyan jobban felszerelt helyek, klinikák, de a legtöbb intézményben ez a helyzet - mondja mentős barátunk.
A budapesti mentőknél gerincsérülésekhez egyszer használatos nyakrögzítőket használnak. Előírás: használat után eldobandó. Gyakorlat: használat után takarékosságból elmosandó. Ráadásul ilyen csak a mentőautóban van, ott is csak egy darab. Ez azt jelenti, hogy miután a gerincsérültet a kórházba szállították, le kell róla venni a rögzítést. Aztán ott van a vákuummatrac, amit végtagtörések esetén használnak. Ez ugyan nem egyszer használható, de mivel a kórház nem tudja lecserélni egy „üresre”, beszállítás után ki kell venni belőle a beteget, aki ideális esetben csak a röntgenvizsgálat után lenne mozgatható.
A budapesti Margit Kórházból hatvanegy nővér ment át az Eurocenterbe eladónak és raktárosnak négy-ötszörös fizetésért. Az Erzsébet Kórház intenzív osztályát be kellett zárni, mivel a dolgozók kilencven százaléka távozott. Normális esetben egy éjszakás nővér négy-öt beteget tud ellátni, mégis általános, hogy egy-két nővérre ötven-száz beteg jut. Sokszor a jobb állapotban lévő betegekre vannak kiosztva az egyszerűbb feladatok az osztályokon.
Egy kezdő nővér bruttó fizetése 26-30 ezer forint. Harmincéves munkaviszony után keres annyit, mint mondjuk egy kezdő hegesztő szakmunkás. Másod- és harmadállasokat kell vállalniuk, hogy megéljenek. Sokan mégis maradnak. Ezt tanulták, ehhez értenek, erre éreznek elhivatottságot.
A Nyírő Gyula Kórház szakszervezeti elnöke, Horváth Ilona háromszor aludt el interjú közben. Kiejtette a papírokat a kezéből, ahogy ott ült. Összeszedte.
- Elnézést, hogy ilyen fáradt vagyok, de nagyon nehéz éjszakám volt.
- Miért nem alszik egyet? - kérdeztem.
- Á! Tudja, itt mindenki mindent csinál, mások helyett is kell dolgozni. Most nincs időm. Majd lesz. Már rám férne nagyon. Kérdezzen nyugodtan.
Elmondta, hogy a beígért béremelések elmaradtak. Ez nemcsak anyagilag, hanem lelkileg is érzékenyen érintette a szakmabelieket.
Berki Zoltán mentőorvos, az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetségének alelnöke szerint az egészségügyi szakma megosztott. A vezető beosztásban dolgozók fizetése nem rossz, helyzetük mondhatni kielégítő. Annál is inkább, mert a paraszolvenciarendszer, a hálapénzfizetés egyesek szerint hihetetlen hasznot hoz ezen a szinten. A döntéshozói pozícióban lévők éppen ezért általában nem érdekeltek a fizetési rendszer megváltoztatásában. Tartanak attól, hogy a hálapénzre való lehetőség megszűnik. A legtöbb dolgozó az elmúlt tíz év mindenkori kormányát okolja, hiszen az állam felelőssége és feladata lenne a korszerű, normális egészségügy fenntartása. Az elmúlt tíz évben az állapotok egyre rosszabbak lettek.