Vissza a tartalomjegyzékhez

Izing Antal Hazafi Zsolt
Füredi perpatvar

Balatonfüred közvéleményét - függetlenül attól, hogy a helyi hivatalos körökben már lefutott ügynek tekintik, még mindig - erősen foglalkoztatja a Tagore sétány elején található bazársor hűlt helyének és az egyetlen közülük el nem bontott, 1958-ban épült üzlethelyiségnek a sorsa. Az önmagán túlmutató történetben első látásra „a modernizáció hívei állnak szemben a maradi szellemmel”. Riportunk végén, hazafelé mindannyian nagyon szerettük volna, hogy a történet ennyire egyszerű legyen.


Csendélet a balatonfüredi mólónál. Vihar után vagy előtt?    Fotó: Vörös Szilárd

13 500. Pálfy Sándor vállalkozó, önkormányzati képviselő, majd 1998-ban megválasztott polgármester dolgozószobájának falán ez a Füred lakosságát mutató szám olvasható. Pálfy ezt azért tette ki, hogy lehetőleg soha ne térjen el se egyéni, se csoportérdekek irányába.
A 13 500 lakosból az elsővel a Tagore sétány elején, az egyetlen el nem bontott, a szocialista realizmus jegyében épült üzlet előtt elegyedünk szóba.
E tökéletes kívülálló szerint nagyszerű, hogy a förmedvény eltűnt a partról, ám hiányolta a kész tervek meglétét, és velünk ellentétben nem akarta elhinni, hogy a Tagore sétány elején a jövőben valóban park lesz, ugyanis a parkok közismerten nem hoznak túl nagy profitot. A polgármester viszont egyértelműen a park kiépítéséről beszélt, amely a híres sétány promenád jellegét fogja a jövőben erősíteni.
Mindez az „Amit Jókai látott” szlogennel ellátott városépítő projektnek a része. Váradi Károly, a város rendőrkapitánya például - anélkül, hogy kompetenciájába nem tartozó kérdéseket firtatott volna - elmondta: a polgármesterrel kitűnő a munkakapcsolata. A kapitány hamar szétoszlatta a városban keringő pletykákat, miszerint atrocitások is történtek volna az ügyben: a Pálfy Sándor bántalmazásával és telefonos zaklatásával kapcsolatos bejelentés vagy információ nem jutott el a rendőrségre. A rendőrségnek ilyetén módon nem jelentett problémát a bontás.
Ami a „lábon maradt” üzlethelyiséget illeti, a portálon még megtalálható árjegyzék szerint a hamburger kettőszáz, a csirkeburger majonézzel 240 forintba került. Palotás Imréné üzletasszonytól Veszprémben megtudtuk, évi 2,8 millió forintot fizetett az önkormányzatnak bérleti díjként, ezenkívül 48 ezer forintot azért, hogy a homlokzatra napernyőt húzhasson. Palotásnét ennek dacára már rosszhiszemű bérlőnek is mondták. Mivel ő nem balatonfüredi, hanem veszprémi lakos, meg merte kockáztatni, hogy miután több alkalommal egyszerre 24 bérlő látogatta meg a polgármestert, szembehelyezkedjen vele. Palotás Imréné szerint erre azért került sor, mert elhangzott: „aki perbe lép a füredi önkormányzat ellen, az Füreden nem kaphat működési engedélyt”. Palotásné dacos. Többek között ez a fenyegetés váltotta ki belőle azt a reakciót, amely dr. Bősze Ferenc ügyvédhez vitte, aki (több helyütt elmondott idézet Pálfy Sándor polgármestertől) „megyeszerte ismert, hasonló ügyekben nagy jártasságot szerzett, dörzsölt ügyvéd”.
Nem a butikost, a lángossütőt vádolom, hanem a jogi tanácsadójukat - folytatja Pálfy -, akinek megbízójából 5 maradt csupán, miután a megyei bíróság jóváhagyta a bontási engedélyt. Pálfy szerint nem érhette meglepetésként a bérlőket a döntés, hiszen ő mint polgármester csak betölti a korábbi városvezetés határozatát, vagyis a bontást.
A jó Bősze - így a polgármester - most azt mondja, hogy megtámadja a felmondási szerződés jogosságát, miután a bontási engedéllyel nem tudott mit kezdeni.
Pálfy frázisnak nevezi dr. Bősze azon érvét, hogy a bontást talán nem szezonelőn, hanem annak végén kellett volna megkezdeni. Bősze megegyezésről beszél, Pálfy pedig azt mondja: ez egy tulajdonosi döntés, az önkormányzaté, nem pedig Pálfy Sándor személyes döntése. Nincs megegyezés. Ebben nem lehetett figyelembe venni azt, hogy a bérlők még egy szezont akarnak.
A karakán Palotásné egyébként riportunk napján a fővárosban tárgyaló dr. Bősze Ferenc nélkül nem akart nyilatkozni, mert a helyzet szerinte annál jóval élesebb.
Az alsóörsi példát, ahol a lerobbant strandot az önkormányzat a bérlőkkel - régi bérlőivel - tökéletes együttműködésben újította fel, jelzésképpen ő is megemlítette. Októberben lebontották, májusban átadták - békében.

A görög falu

A 71-es út mellé 1993-ban épített balatonfüredi görög stílusú faluval, egy használatba nem vett üzletközponttal „nagy szerencsénk” van. Az épületegyüttes egy rosszul tervezett gazdasági vállalkozás mementójaként terpeszkedik a balatoni lankán. Bizonyára Jókai Mórt sem hagyta volna hidegen a látvány: a Balaton melletti városban felépült görög faluban éppen magyaroknak szánt reklámfilmet forgatott egy magyar gazdasági társaság, a falak között érkezésünkkor éppen arab külsejű burnuszos statiszták jöttek-mentek dromedárokkal. „Szittya” idill.
A város más módon is kapcsolatban áll a görög faluval. Egy bérlő elmondása szerint 1993-ban levelet kaptak az önkormányzattól, amely a Tagore sétány rendbetételének szándékát, a bontási tervek hírét hozta. A görög faluban való üzletnyitás lehetőségének híre ezzel egy időben érkezett. A kereskedők, szám szerint 74-en - nemcsak bazársoriak - fejenként, illetve üzlethelyiségenként 2,5-2,8 millió forinttal szálltak be az építkezésbe. (Volt, aki ennél jóval kevesebbel, ám sem a nagyok, sem a kicsik, mind a mai napig nem látták viszont a pénzüket és annak több éves kamatait.) Üzlethelyiséget sem kaptak a pénzükért. A görög falu tulajdonjogához az önkormányzatnak nem volt köze.
„Jó jogász, rossz keresztény” - idézi Morus Tamást dr. Bősze Ferenc. Mint mondotta, a bérleti jog külön fejezet a Polgárjogi Törvénykönyvben. dr. Bősze Pálfy Sándort idézi: „A megoldás akkor várható, ha a jogi képviselőnek megjön a józan esze.” Hozzáteszi: így nem lehet egy ügyben viselkedni.
Az ügyvéd szerint a helyi önkormányzatot ebben az ügyben például kifejezetten nem érdekelte a bontási határozat tartalma, különösen annak első pontja, miszerint csak kiürített állapotban átadott bérlemény bontását kezdheti meg a tulajdonos.
Bősze szerint: ha Palotásné nem költözik az üzlete elé, akkor ma nincs miről beszélnünk, bár látható, hogy az üggyel kapcsolatban a legtöbben a felszínes ábrándozást választották. Nem vették komolyan, hogy Palotásné, a politikával csak kényszeredetten foglalkozó kereskedő harca mögött demonstratív szándék áll, illetve válasz arra a magatartásra, amit leginkább a polgármester részéről elhangzott „lehet, hogy a kereskedőknek jogaik vannak, de lehetőségeik nincsenek”, rájuk vonatkozó mondata fejezi ki legjobban.
Amúgy a bazársor elbontását köztiszteletben álló, sem politikával, sem polgárjoggal nem foglalkozó füredi polgárok önmagában helyes, régóta várható, de koncepcióba, legalábbis a nyilvánosság előtt nem világos koncepcióba ágyazott lépésnek nevezték.

Nem félünk, mert igazunk van

Egy másik bérlő évi három millió forint bérleti díjat fizetett az önkormányzatnak. Mint mondta, természetesen önös érdekek is vezették, de nemcsak önmaga miatt szerette volna, ha a bazársor megmarad. Tisztán önös felfogásból nem születhetett tartósan jó üzlet.
Az első polgármester idején - tudván tudva, hogy az épületek korszerűtlensége miatt a bontás nem maradhat el - ajánlatot tettek egységesen az épületegyüttes” felújítására, arculatának modernizálására. Mindezt saját pénzükből, hosszabb „lelakhatási idő” fejében. A papírok megvannak. Az előző polgármester idején 240 millió forintot ajánlott fel 24 bérlő, csak a „telekért”, a területért, amelyen az üzletek állnak.
Jelenség az is, hogy dr. Bőszén és ügyfelén kívül senki sem mer névvel és arccal nyilatkozni. Félnek. Egyébként, gondolják, ebben a parkban nem nő fű. Információik szerint komoly befolyással rendelkező emberekhez közeli cégek fognak megtelepedni a tervezett park helyén, egyszóval a valóban ronda bazársor rondasága csak ürügy: következik a lapok újraosztása. E bérlő szerint már az is eldöntött dolog, hogy ki kapja a területet, ha egyszer megteremtődik a hőn áhított jogtiszta helyzet, és a régi bérlők már sehol sem lesznek.
„Mikor fog mindez »robbanni«?” - kérdezzük.
„Amikor a terület máshoz kerül. Mi jól tudjuk, hogy ez a hajó elment. Csak a becsület kedvéért jegyezzük meg: mi soha nem akartunk kedvezményeket egyik városvezetőtől sem, csak puszta lehetőséget” - hangzott a válasz.


„Tisztességesen jártunk el” - mondja Pálfy Sándor polgármester


Pálfy Sándor. Nevetségesek a vádak    Fotó: V. Sz.

- Miként értékeli a most kialakult feszültséget?
- Szerintem nincs feszültség. Az önkormányzat minden tekintetben tisztességesen járt el. Lelkiismeret-furdalásom nincs, korábban nem is tudtunk volna szólni a bérlőknek, hogy keressenek maguknak másik helyet, ugyanis már évek óta szó volt a bazársor lebontásáról.
- Jártunk olyan helyen, ahol tökéletesen belátták a változás szükségességét, bele is fektettek néhány milliót, amit most „görög falu” jeligével emlegetnek. Az is lehet, hogy nem tudták hová vinni a boltjukat…
- El ne higgyék.
- Mit?
- Ezeknek az embereknek - tudomásom szerint - 2-5 üzletük van, ez nem megélhetési kereskedés volt.
- 1993-ban az első polgármester tájékoztatta őket, hogy hosszú távon ne számoljanak az üzlettel. Azóta is keresték a megoldást, először a sétányon, aztán a „csereingatlan” lehetőségét.
- Nem jár nekik jogilag. Ne haragudjon, de ha önnek nincs semmije, hogyan vár érte cserébe bármit is. Az a környék az önkormányzat tulajdona. Olyan ez, mint amikor valaki kiadja a lakását, majd amikor valamiért újra kell neki az ingatlanja, felmond a bérlőnek. Értsék meg, itt sem történt más.
- A dilemma szerintem az, hogy már jó pár tízmilliót kifizettek a bazársorról a városnak bérleti díjként, függetlenül attól, hogy ez nekik természetesen nyereséget hozott.
- Ismerem őket, személyes jó barátom némelyikük, de egyetlen érdek létezik ez ügyben is: Balatonfüred általános érdeke.
- Közülük sokaknak az a meggyőződése, hogy kétségtelenül indokoltak a városfejlesztési szempontok, de innen azért lettek eltávolítva, mert Füred gazdaságát meghatározó csoportok, új kereskedőcsoportok más beruházókat látnának itt szívesebben. Egyszóval: új „leosztás” készül.
- Á, nem. Ez nem így van. Nevetséges ez a vád. Legalább ötven kereskedő nyújtotta már be azon szándéknyilatkozatát - ez megtekinthető -, amely az új helyre szánt új vállalkozás profilját, árucsoport és tőkeerejét tartalmazza. Akik együttműködtek velünk, azokkal mi is együtt fogunk dolgozni. Akik nem, azokkal nem tudunk.
- Aki rendesen leadta a bazár kulcsát, annak tehát lesz lehetősége?
- Erre nem tudok pontos választ adni, mert nem tudjuk még az üzletek pontos paramétereit, de a nyár folyamán összehívjuk az érintetteket egy témaegyeztetésre, amelyen a tervezők is részt vesznek. A bazársor rekonstrukciója egyébként szerintük nem érte volna meg: 80-100 millióba került volna.
- Miért volt fontos a bontás?
- Vonzotta a környék lumpenrétegét, és nagyon sok panasz érkezett, hogy az ott sétálókat gyakran kellemetlen helyzetbe hozták a részegen ott támaszkodók. Előfordult olyan, hogy egy a parkban tartott megemlékezés során, melyen külföldi politikusok is részt vettek, a bazári kocsmától oda támolygott egy részeg ember, és a vendégtársaságtól pár méterre könnyített magán. Nagyon kínos volt a helyzet számomra. Szóval: egyáltalán nem volt odavaló az a „műremek”, amely - mondhatni - megtette történelmi kötelességét. Balatonfürednek európai színvonalú szolgáltatásokkal kell vonzani a turistákat, nem zsírban tocsogó véreshurkával és félmeztelen részegekkel. Bízom benne, hogy jövőre már látszani fog, ami igazán odavaló. A bontás ellenzőinek klasszikus érve, hogy a műremek megszűntével Füreden romlik és drágul az ellátás. Sétáljanak el a Halászkerttől, nézzék meg, mennyi bolt működik - vendéglő, ajándék, zöldséges -, meg fognak döbbenni. Szépül a városunk.


Vélemény

Majd a jövő eldönti

Két teljesen eltérő álláspontot tudtunk bemutatni riportunkban. Mindkét álláspont képviselője olyan átéléssel és meggyőzően képviselte véleményét, hogy nem tudtuk eldönteni, kinek is van igaza valójában. S mivel az újságíró - szerencsére - nem bíró, e vitás, ellentmondásos esetben nem is tisztünk ezt a döntést meghozni. Az „ügy” ettől függetlenül mégis borzasztó, bárkinek is van igaza. Mert jelenség. Miért? Mert ha a pereskedő, illetve a polgármesterre neheztelő kereskedőknek van igaza, s valóban magán- és pártérdekeket palástolnak a Jókai-projekttel, akkor az önkormányzati rendszer, illetve a polgármester hatalomgyakorlási technikája „gázos”. Magyarán: lehetséges, hogy visszaélnek a hatalommal. Ha azonban a polgármesternek van igaza, akkor viszont jelenleg az történik, hogy egy pozitív cél végrehajtása miatt „hurcolnak meg” egy tisztességes szándékú embert, s írnak a médiában és beszélnek az utcákon olyanokat valakiről, ami már a súlyos rágalmazás kategóriája. A történet így is, úgy is keserűséget, felesleges bosszúságot és elkerülhető gyűlölködést hozott az érintetteknek, s a mai napig feleslegesen mérgezi a város közéletének légterét.
A körön kívül álló szemlélődőnek persze könnyebb a sora. Számára az a szembetűnő, hogy - bár ott árválkodik még mementóként a „bontásnak indult” hamburgeres bolt, de - szebb lett a Balaton-part. Ráadásul remény van arra, hogy valóban kulturált, polgáribb üdülésre lesz lehetőség a festői szépségű városban. A bazár-ügy útvesztői helyett maradjon ez vigasztalásul mindanynyiunknak.