Vissza a tartalomjegyzékhez

Györök Orsolya
Castro túléli az embargót

Változnak az idők. Mára recseg-ropog a negyven év óta életben lévő kubai gazdasági blokád, felbontását nyíltan felvállalják amerikai szenátorok. Az embargó látványosan II. János Pál pápa kubai látogatása óta kezdett „sorvadni”, olyannyira, hogy mára néhány termék esetében már meg is szűnt. Az amerikai képviselőház pedig a héten dönt a továbblépés felől: eltekintenek-e az embargótól az élelmiszerek és a gyógyszerek vonatkozásában.


Fidel Castro lendülete 40 éve töretlen. A kubai rezsim ellenében hozott amerikai szankciók viszont kifulladni látszanak - köszönhetően a pénz hatalmának      Fotó: Archív

Az USA 1959 után, Fidel Castro hatalomra kerülését követően vezette be a szankciókat. Az embargó hol szigorodott, hol enyhült a helyi politikai nyomástól, illetve a Castro vezette Kuba lépéseitől függően. Az utóbbi időben egyre többen szorgalmazzák az enyhítést, mondván, a gazdasági elszigeteléssel sem sikerült elérni a Castro vezette rendszer meggyengülését, a demokratikusabb viszonyok, a piacgazdasági reformok vagy az emberi jogok nagyobb tiszteletben tartását. Egyértelmű, hogy az embargó feloldását szorgalmazó szenátorok gazdasági érdekeket kiszolgálva lobbiznak: ugyanis kanadai, nyugat-európai cégek évtizedek óta eredményesen kereskednek Kubával, az Egyesült Államok viszont - hiába az egyik legközelebbi szomszéd - semmit sem profitál. Mivel a közelmúltban a kongresszus a kínai kereskedelmi kapcsolatok normalizálásáról döntött (Hetek 2000. május 27., ), főként gazdasági körök teszik fel a kérdést, ha a legnagyobb kommunista országgal kereskedik az USA, miért ne kereskedhetne Kubával is? De ahogy Kínával szemben, most Kubával szemben is a legnagyobb ellenérv az, hogy az embargó feloldásával a legerősebb nyomásgyakorlási eszközt veszíti el az USA az emberi jogok tiszteletben tartatása érdekében. A gazdasági érdekek Kínával, és minden bizonnyal Kubával kapcsolatban is erősebbnek bizonyulnak. Az Amerikai Mezőgazdasági Iroda vezetője szerint a mezőgazdasági termékek exportja (elsősorban búza, kukorica, szója, rizs) az embargó feloldása esetén elérhetné az évi 500 millió, később a 2 milliárd dollár forgalmat is. Ez pedig nagyon fontos az ázsiai piacait az utóbbi években elveszített amerikai farmereknek. Nem is véletlen, hogy az embargó feloldásáért legkomolyabban a mezőgazdaságból élő tagállamok szenátorai lobbiznak. Az embargó feloldását II. János Pál pápa nyíltan szorgalmazta. 1998. évi kubai látogatása során az USA-t tette felelőssé a kubai nép nyomorúságaiért, mondván: a szegénység oka az embargó. A pápa nemzetközi tekintélyét is latba vetve felszólította az Egyesült Államokat, hogy szüntesse meg Kuba gazdasági elszigeteltségét. Ezek után látványosan lazult az amerikai álláspont: 1999. januárjától Clinton elnök engedélyezte, hogy helyreállítsák a közvetlen postai szolgáltatásokat, majd lehetővé tette, hogy amerikai állampolgárok évente 1200 dollárt küldjenek kubai rokonaiknak, illetve engedélyezte műtrágya, rovarirtó szerek, mezőgazdasági gépek és berendezések kubai exportját, de szigorúan csak nem állami cégek, elsősorban önálló kubai farmergazdaságok, gazdálkodók részére.
A hétvégén Kubában járt egy népes, üzletemberekből és 16 szenátorból álló amerikai küldöttség, amely az élelmiszerekre és gyógyszerekre vonatkozó kereskedelmi korlátozások feloldását szorgalmazta. A demonstrációval is felérő „kiruccanáson” hangsúlyozták, hogy a kereskedelemből mind a 12 millió kubai lakos, mind a piacokat kereső amerikai farmerek és vállalkozások profitálni tudnának. A készülődés nem csekély: az élelmiszer- és gyógyszeripari cégek mellett a szálloda- és szórakoztatóipar is ugrásra készen várja a kubai piac esetleges megnyitását.