Romániát a nagyvilág eddig sem úgy ismerte, mint a legkorrektebb,
legbiztonságosabb pénzrendszer mintapéldányát. Ami azonban ezekben a hetekben zajlik
az országban, az már egy román politikus szavai szerint is „Balkánon túli
jelenség”. Kezdődött a baj az úgynevezett Felekezeti Bankkal, amely már azért is
különleges tiszteletet kapott a románoktól, mert itt az egyház az emberek bizalmi
listáján a legelső helyen szerepel, tehát ha egy bank valamiképp egyházi
kötődésű, az csakis jó lehet. Mégis megrohanták a betétesei, amikor elkezdtek
szivárogni a hírek arról, hogy a szépnevű intézményt valójában közép- és
dél-amerikai drogkereskedők használják pénzmosásra. Azután a legnagyobb
befektetési intézmény, a Nemzeti Befektetési Alap következett, végül pedig ostrom
alá került az a pénzintézet is, a Kereskedelmi Bank, amely igen komoly alaptőkével
és stabil állami garanciákkal rendelkezett.
Persze a botrány a botránynyal is összefügg. Mint korábban beszámoltunk róla,
nemrég vád alá helyeztek egy Párizsban élő román üzletembert, aki a 96-ig hatalmon
lévő politikusok pénzét mosta, illegális olajügyleteket bonyolított, emellett
tonnaszámra készítetett Iliescuéknak választási anyagot a négy évvel ezelőtti
kampányban. (Hetek, 2000. május 20., ) A bank, amelyen keresztül román kormánypénzek az üzletember
zsebébe, majd onnan román politikusok külföldi számláira vándoroltak, azonos azzal
a Bancorex nevű pénzintézettel, amely - a régióban nem egyedülálló módon -
különféle kormányzati politikusoknak és pártoknak tett szívességek során ment
tönkre. A bankok mostani botránya nemcsak ezen a szálon találkozik az egykori
kormánypártot érintő finanszírozási botránnyal. Sok megfigyelő számára gyanúsan
hamar következett a Costea-ügy után a Befektetési Alap, majd a Kereskedelmi Bank
megrendülése. Logikus tehát az az összefüggés is, hogy az első botrányhullámot a
második, még nagyobb botrányhullámmal akarták valakik eltakarni.
A Román Kereskedelmi Bank esetében átgondolt, szervezett, tudatos támadásról volt
szó: titokzatos telefonhívásokkal keresték a betéteseket, és figyelmeztették őket,
hogy a bank hamarosan tönkremegy, fussanak és vegyék ki a pénzüket. Viszont míg a
Befektetési Alap kárvallottjai csak zárt kapukat rugdoshattak, és azóta sem látnak
egy lejt sem a pénzükből, addig a Kereskedelmi Bank betétesei némi sorban állás
után kézhez kapták a számlájuk értékét. Eléggé nyilvánvaló volt tehát, hogy
ez esetben nem belső megrendülés, hanem külső támadás történt.
A botrány elcsitulásában talán az is hatott sokakra, hogy pártok és politikusok
demonstráltak a pénzintézet mellett, amikor sorra mentek számlát nyitni a
kereskedelmi bankba. Ez a fellépés fontos volt, mert olyan dominó indulhatott volna el,
amelynek végén egyetlen romániai pénzintézet sem marad állva, és akkora
összeomlás következik, ami még az ellenzéknek is sok.
A Kereskedelmi Bank körüli vihar tehát lassan elcsitult, a Befektetési Alap
kárvallottjai azonban továbbra is elkeseredetten harcolnak a pénzükért, bár
módszerük nem tűnik sem rokonszenvesnek, sem célravezetőnek. Az a szokásos
eljárás, hogy miután hiába próbálnak sokadszor betörni az alap helyi irodájába,
megbénítják a település központját, megrugdossák és ütlegelik az arra tévedő
járműveket -, mintha néhány betört szélvédő bármiféleképp kárpótolná
őket. Még azzal is fenyegetnek, hogy nem vesznek részt a vasárnapi helyhatósági
választásokon.
A botrányok okait elemezve látható, a helyi megmérettetés közelsége is belejátszik
a történtekbe. Csakhogy nem a júniusi helyhatósági, hanem az őszi parlamenti és
elnöki megmérettetés. Hiszen ma Romániában a helyhatóságok nem rendelkeznek
valóságos jogkörökkel, döntési lehetőségekkel: ha a hatalomról beszélünk, a
parlamentről, a kormányról és az államelnökségről beszélünk, helyi szinten pedig
kormánymegbízottakról, prefekturákról. Ez is magyarázza, hogy a helyhatósági
kampány viszonylag csendes, merthogy kevés a hatalmi kockázata: inkább ugyanúgy
előjátéka az őszi csatának, mint maga a botránysorozat. A pártfinanszírozási ügy
nyilvánvaló csapás Iliescuéknak, a pénzintézetek összeomlása vagy megrendülése
viszont a jelenlegi kormánykoalíció gyengeségét és hozzá nem értését hivatott
bizonyítani.
Noha a Kereskedelmi Bank a jelek szerint nem bukik bele a botrányba, és lapzártáig
más újabb bankok sem kerültek ostrom alá, a botrány kirobbantói mégiscsak elérték
a céljukat. A Nemzetközi Valutaalap épp most írta volna alá a legalább másfél éve
húzódó szerződést a készenléti hitelek részleteinek esedékes folyósításáról.
Ez persze nem ama néhány százmillió dollár miatt lett volna fontos, hanem mert
Románia ennek révén nyerhette volna vissza valamelyest a nemzetközi pénzvilág és a
befektetők bizalmát. Egyelőre nem tudni, egy hetet vagy egy hónapot, vagy netán
újabb fél évet késik-e az aláírás a bankbotrány miatt.
Elérték céljukat a támadók azért is, mert a román kormány a hátralévő fontos
törvénykezési folyamatok helyett válságmenedzseléssel tölti kevés megmaradt
idejét: a közigazgatási reform elmaradása miatt a helyhatósági választások után
olyan helyi testületek alakulnak, amelyeknek továbbra sem lesz lehetőségük arra, hogy
saját dolgaikról saját maguk döntsenek. Így maradhat fenn az a centralizált
közigazgatási rendszer, amelyben Iliescuék győzelmük esetén otthonosan érzik majd
magukat, és amelynek révén a pénzek is a választási arányoknak megfelelően
mozognak majd. Tehát Erdély, amely a nemzeti jövedelem nagy részét termeli, továbbra
is jóval kevesebbet kap Bukaresttől, mint a jelenlegi ellenzéket preferáló és
ősszel valószínűleg a hatalomba visszasegítő déli és keleti övezet.
És elérték céljukat a botrány kirobbantói azzal is, hogy a kisembereknek ismét volt
alkalmuk megrémülni a vadkapitalizmustól, ami errefelé sokakban nem azt váltja ki,
hogy jobbá, átláthatóbbá kellene tenni a piacgazdaságot, hanem inkább azt, hogy
vissza kell térni az állam által kézben tartott gazdasághoz. A kisember ismét erős
hatalomért kiált, és félelmére Iliescuék posztkommunizmusa a legvonzóbb válasz.
Kockázatos vállalkozások helyett uralják a terepet a gondoskodó hatóságok. Nem kell
olyan piacgazdaság, ahol ennyire bizonytalan az ember és vagyona sorsa. A legutóbbi
felmérések szerint ez a magatartás tökéletesen fedi Iliescu és pártja moldvai és
havasalföldi szavazóinak meggyőződését.