Vissza a tartalomjegyzékhez

Bánhidi Emese, Marosvásárhely
Drogdollárok a Felekezeti Bankban

Romániát a nagyvilág eddig sem úgy ismerte, mint a legkorrektebb, legbiztonságosabb pénzrendszer mintapéldányát. Ami azonban ezekben a hetekben zajlik az országban, az már egy román politikus szavai szerint is „Balkánon túli jelenség”. Kezdődött a baj az úgynevezett Felekezeti Bankkal, amely már azért is különleges tiszteletet kapott a románoktól, mert itt az egyház az emberek bizalmi listáján a legelső helyen szerepel, tehát ha egy bank valamiképp egyházi kötődésű, az csakis jó lehet. Mégis megrohanták a betétesei, amikor elkezdtek szivárogni a hírek arról, hogy a szépnevű intézményt valójában közép- és dél-amerikai drogkereskedők használják pénzmosásra. Azután a legnagyobb befektetési intézmény, a Nemzeti Befektetési Alap következett, végül pedig ostrom alá került az a pénzintézet is, a Kereskedelmi Bank, amely igen komoly alaptőkével és stabil állami garanciákkal rendelkezett.

Persze a botrány a botránynyal is összefügg. Mint korábban beszámoltunk róla, nemrég vád alá helyeztek egy Párizsban élő román üzletembert, aki a 96-ig hatalmon lévő politikusok pénzét mosta, illegális olajügyleteket bonyolított, emellett tonnaszámra készítetett Iliescuéknak választási anyagot a négy évvel ezelőtti kampányban. (Hetek, 2000. május 20., ) A bank, amelyen keresztül román kormánypénzek az üzletember zsebébe, majd onnan román politikusok külföldi számláira vándoroltak, azonos azzal a Bancorex nevű pénzintézettel, amely - a régióban nem egyedülálló módon - különféle kormányzati politikusoknak és pártoknak tett szívességek során ment tönkre. A bankok mostani botránya nemcsak ezen a szálon találkozik az egykori kormánypártot érintő finanszírozási botránnyal. Sok megfigyelő számára gyanúsan hamar következett a Costea-ügy után a Befektetési Alap, majd a Kereskedelmi Bank megrendülése. Logikus tehát az az összefüggés is, hogy az első botrányhullámot a második, még nagyobb botrányhullámmal akarták valakik eltakarni.
A Román Kereskedelmi Bank esetében átgondolt, szervezett, tudatos támadásról volt szó: titokzatos telefonhívásokkal keresték a betéteseket, és figyelmeztették őket, hogy a bank hamarosan tönkremegy, fussanak és vegyék ki a pénzüket. Viszont míg a Befektetési Alap kárvallottjai csak zárt kapukat rugdoshattak, és azóta sem látnak egy lejt sem a pénzükből, addig a Kereskedelmi Bank betétesei némi sorban állás után kézhez kapták a számlájuk értékét. Eléggé nyilvánvaló volt tehát, hogy ez esetben nem belső megrendülés, hanem külső támadás történt.
A botrány elcsitulásában talán az is hatott sokakra, hogy pártok és politikusok demonstráltak a pénzintézet mellett, amikor sorra mentek számlát nyitni a kereskedelmi bankba. Ez a fellépés fontos volt, mert olyan dominó indulhatott volna el, amelynek végén egyetlen romániai pénzintézet sem marad állva, és akkora összeomlás következik, ami még az ellenzéknek is sok.
A Kereskedelmi Bank körüli vihar tehát lassan elcsitult, a Befektetési Alap kárvallottjai azonban továbbra is elkeseredetten harcolnak a pénzükért, bár módszerük nem tűnik sem rokonszenvesnek, sem célravezetőnek. Az a szokásos eljárás, hogy miután hiába próbálnak sokadszor betörni az alap helyi irodájába, megbénítják a település központját, megrugdossák és ütlegelik az arra tévedő járműveket -, mintha néhány betört szélvédő bármiféleképp kárpótolná őket. Még azzal is fenyegetnek, hogy nem vesznek részt a vasárnapi helyhatósági választásokon.
A botrányok okait elemezve látható, a helyi megmérettetés közelsége is belejátszik a történtekbe. Csakhogy nem a júniusi helyhatósági, hanem az őszi parlamenti és elnöki megmérettetés. Hiszen ma Romániában a helyhatóságok nem rendelkeznek valóságos jogkörökkel, döntési lehetőségekkel: ha a hatalomról beszélünk, a parlamentről, a kormányról és az államelnökségről beszélünk, helyi szinten pedig kormánymegbízottakról, prefekturákról. Ez is magyarázza, hogy a helyhatósági kampány viszonylag csendes, merthogy kevés a hatalmi kockázata: inkább ugyanúgy előjátéka az őszi csatának, mint maga a botránysorozat. A pártfinanszírozási ügy nyilvánvaló csapás Iliescuéknak, a pénzintézetek összeomlása vagy megrendülése viszont a jelenlegi kormánykoalíció gyengeségét és hozzá nem értését hivatott bizonyítani.
Noha a Kereskedelmi Bank a jelek szerint nem bukik bele a botrányba, és lapzártáig más újabb bankok sem kerültek ostrom alá, a botrány kirobbantói mégiscsak elérték a céljukat. A Nemzetközi Valutaalap épp most írta volna alá a legalább másfél éve húzódó szerződést a készenléti hitelek részleteinek esedékes folyósításáról. Ez persze nem ama néhány százmillió dollár miatt lett volna fontos, hanem mert Románia ennek révén nyerhette volna vissza valamelyest a nemzetközi pénzvilág és a befektetők bizalmát. Egyelőre nem tudni, egy hetet vagy egy hónapot, vagy netán újabb fél évet késik-e az aláírás a bankbotrány miatt.
Elérték céljukat a támadók azért is, mert a román kormány a hátralévő fontos törvénykezési folyamatok helyett válságmenedzseléssel tölti kevés megmaradt idejét: a közigazgatási reform elmaradása miatt a helyhatósági választások után olyan helyi testületek alakulnak, amelyeknek továbbra sem lesz lehetőségük arra, hogy saját dolgaikról saját maguk döntsenek. Így maradhat fenn az a centralizált közigazgatási rendszer, amelyben Iliescuék győzelmük esetén otthonosan érzik majd magukat, és amelynek révén a pénzek is a választási arányoknak megfelelően mozognak majd. Tehát Erdély, amely a nemzeti jövedelem nagy részét termeli, továbbra is jóval kevesebbet kap Bukaresttől, mint a jelenlegi ellenzéket preferáló és ősszel valószínűleg a hatalomba visszasegítő déli és keleti övezet.
És elérték céljukat a botrány kirobbantói azzal is, hogy a kisembereknek ismét volt alkalmuk megrémülni a vadkapitalizmustól, ami errefelé sokakban nem azt váltja ki, hogy jobbá, átláthatóbbá kellene tenni a piacgazdaságot, hanem inkább azt, hogy vissza kell térni az állam által kézben tartott gazdasághoz. A kisember ismét erős hatalomért kiált, és félelmére Iliescuék posztkommunizmusa a legvonzóbb válasz. Kockázatos vállalkozások helyett uralják a terepet a gondoskodó hatóságok. Nem kell olyan piacgazdaság, ahol ennyire bizonytalan az ember és vagyona sorsa. A legutóbbi felmérések szerint ez a magatartás tökéletesen fedi Iliescu és pártja moldvai és havasalföldi szavazóinak meggyőződését.