Vissza a tartalomjegyzékhez

Eperjesi Ildikó
Nincs mentség a nácizmusra

„Talán az volt a legmegindítóbb a per során, hogy olyan sok zsidó és nem zsidó ember ismerte fel: amíg a frontvonalon álltam, nem csupán az én küzdelmemről volt szó, hanem az igazságért, az emlékekért és a helyes dolgokért folyt a harc” - nyilatkozta Deborah Lipstadt amerikai történésznő a Jerusalem Postnak, még mielőtt az angol legfelsőbb bíróság elmarasztaló ítéletet hozott az őt becsületsértésért beperelő, egyik leghírhedtebb holokauszttagadó történész, David Irving ellen. A történésznő perének fő anyagi támogatója Steven Spielberg amerikai filmrendező volt.


Deborah Lipstadt professzorasszony, a pernyertes. Az igazság győzelme     Fotó: Reuters

A londoni bíróság döntése értelmében David Irving műveiben politikai céljainak megfelelően eltorzította és manipulálta a történelmi tényeket, Hitlert dicsőítette, és tagadta a holokausztot. (Hetek, 2000. március 4., ) „Ezenfelül Irving rasszista, antiszemita, aki a nácik mellett polemizál” - folytatta az angol bíró az ítélethirdetést.
Irving, aki mintegy harminc történelmi tárgyú könyv szerzője, Lipstadt professzor védője szerint a legveszélyesebb holokauszttagadók közé tartozik. Irvinget bűnösnek találták abban, hogy Adolf Hitler személyével kapcsolatban huszonöt súlyosan valótlan állítást tett közzé, több kisebb jelentőségű kitalációval, túlzással, manipulációval és félrefordítással együtt. A szám harmincra emelkedett, amikor Drezda bombázásával, Auschwitzcal és más témákkal kapcsolatos állításait is megvizsgálták.
„Amint azt az e bíróságon bemutatott bizonyítékok is alátámasztják, Irving szélsőségesen jobboldali, rasszista és főként fanatikus antiszemita. Az, hogy Irving antiszemitizmusa-e az oka Hitler-dicsőítésének, vagy fordítva, már nem lényegi kérdés” - mondta az angol bíró.
Irving azzal védekezett, hogy ő mindig is eredeti dokumentumokra támaszkodott kutatásai során. „Ezért ha némely magyarázatom ellentmondásos, akkor is minden tőlem telhetőt megteszek, hogy mások maguk tudjanak dönteni - fejtegette Irving. - Annyiban tértem el más történészektől, hogy tagadtam olyan dokumentumok létezését, amelyek bizonyítanák Hitler tömeggyilkosságainak részleteit, illetve szándékosságát. Akkoriban eretnekségnek számítottak ezek a gondolatok. De ma már széles körben elfogadott, hogy nincsenek olyan dokumentumok, amelyek bizonyítanák Hitler bűnrészességét” - érvelt az angol történész.
A hatvankét éves Irving az egész világot bejárja, hogy népszerűsítse Hitlert rehabilitáló gondolatait, és nácibarát megjegyzésekkel kommentálja műveit. Göbbelsre hárítja a felelősséget a holokausztért, azt állítva, hogy Hitler „vonakodva volt csak antiszemita”. Auschwitzra úgy utal, mint egy olyan „munkatáborra, ahol a halálozási arány a legnagyobb volt”, és tagadja, hogy a haláltábor gázkamrákkal lett volna felszerelve a zsidók szisztematikus kiirtása miatt.
A szakértők szerint kutatásai teljes egészében magánjellegűek, soha nem kapott támogatást akadémiai alapoktól vagy egyetemektől. Irvinget kitiltották Kanadából, Ausztráliából és Új-Zélandról. Irvingnek saját bevallása szerint sok akadályt kell leküzdenie tanai népszerűsítése érdekében: meggyőződése szerint üldözi az izraeli titkosszolgálat, a német kormány, a féltékeny tudóstársak és még sokan mások…
1996-ban, amikor Göbbels-életrajza kiadásának előestéjén tüdőgyulladás kínozta, biztos volt abban, hogy ellenségei fertőzték meg. Az angol történész elismeri, hogy nem tudna megélni háromezer támogatója nélkül, akik a David Irving Harci Alapítványnak továbbítják adományaikat. Egyikőjükről kiderült: azzal gyanúsítható, hogy kapcsolatot tartott fenn Terry Nicholsszal, az oklahomai robbantás feltételezett elkövetőjével.
A per tárgyát képező A Holokauszt tagadása: fokozódó támadás az igazság és az emlékek ellen című könyvet Deborah Lipstadt 1993-ban publikálta először az Egyesült Államokban, de Irving, a Holokauszt tagadásának apostola csak egy évvel később lendült támadásba, amikor a művet Nagy-Britanniában is kiadták. Nem sokkal ezután Lipstadt, aki modern zsidó történelmet tanít az atlantai egyetemen, és kiadója, a neves Penguin kiadó, a negyven évvel ezelőtti jeruzsálemi Eichmann-per óta az egyik legfontosabb holokausztper alperesei lettek.
„Olyan lehetőség volt ez, amelyet nem kerestem és nem is akartam, de az utamba került, hogy kifejezzem ennek a holokauszttagadó mozgalomnak az elvetemültségét, és azt, ahogy Irving a történelemmel játszik, hogy megalkossa a hazugságok hálóját - magyarázta Lipstadt. - Nem kerestem magamnak, nem is kerestem volna soha. De ha már egyszer utánam jött, nem volt más választásom, minthogy teljes erővel, mindent bevetve harcoljak” - teszi hozzá.
Nem véletlen, hogy Irving nem Amerikában perelte be becsületsértésért Lipstadtot, hiszen az ilyen típusú jogi eljárások szinte biztos kudarcra vannak ítélve az USA-ban. Angliában viszont a vádlott viseli a bizonyítás teljes terhét, azaz Lipstadt és a Penguin-könyvek. A siker esélyei olyan kecsegtetőnek látszottak Irving számára, hogy mindent, még a közel négyszázmillió forint értékű, a divatos londoni Mayfair negyedben elhelyezkedő lakását is feltette a perre.
Lipstadt professzornak is szüksége volt támogatókra, akik a Soá Alapítványon keresztül járulhattak hozzá a per sikeréhez. Az alapítványt Steven Spielberg hozta létre, hogy ráirányítsa a figyelmet a zsidók második világháborús szenvedéseire. A hét Oscar-díjjal kitüntetett Schindler listája című film 1993-as bemutatója óta Spielberg, aki maga is zsidó származású, a kulcsfigurája annak a mozgalomnak, amely Hitler „végső megoldását” tudatosítani akarja a közvéleményben. A film bevételének jó részét a Soá Alapítványba fektette, amelynek célja, hogy Hitler áldozatainak emlékét ápolja. Az alapítvány támogatta az Utolsó napok című dokumentumfilmet is, amely a holokauszt Magyarországról deportált zsidó túlélői közül mutat be néhányat.
Lipstadt asszony keményen állt a támadások kereszttüzében a per során, melynek öt éve életének nagy harca lett. Néha azért a könnyek is megjelentek. A legmeghatóbb jelenetek közé tartozott, amikor a túlélők odamentek hozzá, hogy megköszönjék fáradozásait. „Van egy bibliai idézet, de nem tudom biztosan, hol van. Így szól: »Nem vagyok méltó«” - válaszolta Lipstadt.