Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Búcsú a Nemzettől
Interjú Csapody Miklóssal, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezető-helyettesével

Április 17-én jelenik meg a Napi Magyarországgal összevont Magyar Nemzet első száma, az utóbbi nevén, de várhatóan az előbbi szellemiségével. A kormányzat azt hangoztatja, hogy a két konzervatív lap egyesítése szimpla gazdasági tranzakció.

- A kormánypárti politikusok közül Ön képviseli legerőteljesebben azt az álláspontot, hogy nem csupán gazdasági tranzakcióról és egy veszteséges portfólió eladásáról van szó, hanem valami egészen másról...
- Bizonyosan vannak más lapok is, amelyek nem termelnek nyereséget. Az anyagi nyereségesség nem lehet az egyedüli szempont, hiszen egy lap, egy folyóirat véleményformáló és ízlésformáló eszköz. Nem egyszerűen alkatrészcseréről vagy egy tárgy tulajdonjogának az átvételéről van szó. Itt van egy óriási értékű szellemi apport, és van egy 25 ezres előfizetői kör. A lényeg tehát az, hogy bár a Magyar Nemzet címében meg fog maradni, az az alkotói közösség, amelyik ezt a lapot jól vagy rosszul írta, biztosan nem. Ugyanez vonatkozik a Napi Magyarországra. Az én álláspontom kezdettől fogva az volt, hogy mind a két napilapot meg kell tartani, és ebbéli véleményemben megingató ellenérvet nem hallottam. Nyilvánvalóan a Mahir jól jár, hiszen egymillió forintért jutott hozzá egy olyan értékhez, amelynek korábban 60-70 millió forintos kikiáltási ára volt.
- Eléggé egyértelmű, hogy a Mahir, melyet jó ideje Fidesz-közeli cégként ismerünk, az eddigi kormánylap Napi Magyarországnak kívánt vásárolni egy jól csengő, régen bevált nevet…
- Van alapja a felvetésnek, ugyanis míg a Mahir anyagilag nyert, a kiadó és holdudvara politikailag. A Postabank pedig nem megy tönkre azzal, hogy csak egymillió forintot kapott, ugyanis az állam száz százalékos tulajdonában áll. Nem tudom elképzelni azt, hogy mi volt az a sürgető ok, ami miatt meg kellett szabadulni a Magyar Nemzettől, amelyről több miniszterelnök - bal- illetőleg jobboldali is - elismerte, hogy nemzeti érték, kincs.
- A 30-as, 40-es évek elején a jobboldali kormányok módszere volt jó nevű lapok összevonása szélsőjobboldali nézeteik takargatása céljából. Ez a szándék jelen lehet most is?
- Sajtótörténeti párhuzamok kereshetők és találhatók. Azt nem hinném, hogy itt bizonyos szélsőjobboldali nézeteket kellene takargatni. Inkább arról van szó, hogy ez üzletileg is nyilvánvalóan hasznot hozott, másrészt pedig ezzel a fúzióval egy csapásra egycsatornássá válik a konzervatív oldal tájékozódása a napilapok tekintetében. Újságolvasó emberként egy jó napilaptól szellemi izgalmakat várok, de nem volna jó, ha - mint Solymosi Frigyes akadémikus úr fogalmazta - „a Magyar Nemzetet belekényszerítenék egy szabályozottabb mederbe”.