Vissza a tartalomjegyzékhez

Mohai Katalin
Az iskola önmagában unalmas

Hatodik alkalommal került megrendezésre március 23-a és 25-e között a Soproni Logopédiai és Pedagógiai Napok országos szakmai konferencia, mely évről évre egyre nagyobb számban vonzza a különféle szakembereket.Az idei közel 300-350 résztvevő nemcsak nívós előadásokat hallgathatott meg, hanem a legújabb fejlesztő játékokkal, eszközökkel és különböző tankönyvekkel is megismerkedhetett.

A szakmai napok fő témaköre a pedagógus személyisége volt. Az előadók többek között azt hangsúlyozták: napjainkban különösen jellemző, hogy kizárólag a hiteles értékrendet képviselő pedagógusok tudnak kiemelt jelentőségre szert tenni a nevelésben. Szó volt arról is, hogy a számítógépek világában a pedagógiai folyamatok könynyen elszemélytelenednek, ezért fontos, hogy a pedagógus mint ember ott legyen az iskolában‚ s ne tantárgyakat, hanem gyerekeket tanítson.
A logopédiai szekción előadások hangzottak el a diszlexia neuropszichológiai hátteréről, a szülő és a környezet szerepéről a nyelv elsajátításában, a nyelvi fejlődés zavarainak újfajta megközelítéséről.
A rendezvény fénypontja egy rajzos irodalmi pályázat értékelése volt. A gyerekek még az előadásoknál is színesebben tudták rajzaikban, verseikben érzékeltetni, hogy mit jelent számukra egy jó pedagógus. Amint azt Hegyi Szilárd, 2. osztályos tanuló megfogalmazta: „Az iskola jó! Hogy miért jó? Az iskolát a tanító nénik és tanító bácsik teszik jóvá. Mert ha nem lennének, az iskola unalmas lenne…”