Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársainktól
Ünnepi disputák

„Ne várjuk meg, míg a butaság felgyújtja egészen ezt az országot, míg eltemetik ezt az országot a középkor visszamaradt rablólovagai” - idézte Ady Endre szavait Jancsó Miklós filmrendező a „csonka kuratóriumú” Magyar Rádió előtt összegyűlt sokadalomhoz szólva. A fáklyás felvonulással egybekötött békés tüntetést a Szabad Szólásért Mozgalom és a Civil Fórum szervezte március 15-e előestéjén. A kezdetben nagyjából háromezres tömeg a Vámház körúton haladva több mint a duplájára duzzadt, s teljesen betöltötte a Pollack Mihály teret. 


TGM a Magyar Rádió előtt. Szolidaritást sürget Fotó: Vörös

Jancsó így folytatta: „A szabadság napsugara süt ránk, a szabadság ellenségeire is, a hatalom is szabadságban él, nem bújik kínai fal mögé, szembenéz velünk szúrós szemével. Csak egy a baj: valahogy nem változik a természete, sőt mintha visszatérne a régi útra. Átok, könyörgés, tanács nem fog rajtuk, nyomulnak előre, csak el ne érjék a gátat, mert még átvágják, és ránk engedik a gátlástalanság árját…, vagy már ránk engedték?” 
Vitányi Iván szocialista politikus azt fájlalta, hogy nem lett igazuk azoknak, akik néhány évvel ezelőtt azt mondták: „Nem kell már soha így összejönnünk, mert minden rendben van.” Mint mondta: „Ma működnek azok a demokratikus intézmények, amelyeknek a védelméért a Charta nyolc évvel korábban fellépett. Már-már úgy látszott, megszilárdulnak; éppen ezért most sokkal súlyosabb a helyzet, mint nyolc évvel ezelőtt, mert most Európa kapujában kell ugyanazokat a kérdéseket feltennünk, és ez már komoly dolog.” Vitányi Iván kijelentette: a méltányosság és a demokrácia parancsolja, hogy ne legyen kormánymonopólium a sajtó, a média és a nyilvánosság. Hiszen, aki elveszi azt a lehetőséget, hogy valóban többoldalú, őszinte és nyílt tájékozódás és tájékoztatás legyen, az a demokráciát veszi el. A politikus a médiakuratóriumokban nemrég lejátszódott eseményeket szimbolikus cselekedetnek nevezte, amely - mint mondta - „annak a jele, hogy félre lehet tenni a demokrácia szent játékszabályait, hogy félre lehet tenni a választások eredményeit, hogy egy törvény van a számukra: a hatalom törvénye”.
„Ki fogja megvédeni a köztársaságot a köztársaság kormánya ellen? Ki fogja megvédeni a szabad sajtót a szabad sajtó tulajdonosai ellen? Ki fogja megvédeni a népet a nép államában? Ki fogja megvédeni a szabadságot a szabad társadalomban? Azt gondoltuk, hogy átengedhetjük a rendszerváltás által megteremtett intézményeknek szabadságunk, méltóságunk védelmét… nem megy. Ami nem megy, azon változtatni kell” - kezdte beszédét Tamás Gáspár Miklós filozófus, majd így folytatta: „Nem tesszük jól, hogy a kiherélt, megalázott parlamentünket nem védjük meg.” Felhívta továbbá hallgatósága figyelmét a rádió és a televízió tájékoztatásának elégtelenségére, a roma lakosság naponkénti megaláztatására, a munkanélküliek helyzetének romlására, a cián-mérgezés miatti katasztrófa felelősségének külföld felé hárítására. TGM a kialakult helyzet igazi okát abban látta, hogy a nép szervezetlen, vagyis „nincsenek pártjaitok, nincsenek szakszervezeteitek, nincsenek mozgalmaitok, és nincs pénzetek arra, hogy megvédjétek a szabadságotokat.” Végezetül cselekvésre buzdította hallgatóságát: „Ez a nép, amely békésen, józanul, nyugodtan és gyönyörű szépen kivívta a szabadságát, csak azt követeli, ami kijár neki; nem többet, nem kevesebbet. Az Isten szerelmére, ne hagyjátok magatokat!” - foglalta össze mondandóját a filozófus. 
„Nincs értelme tüntetni a sajtószabadság mellett, mert az rendelkezésre áll, a miénk, és senki nem akarja elvenni tőlünk” - reagált a kedd esti tüntetésre Orbán Viktor kormányfő a Magyar Rádiónak adott szerdai interjújában. 
Az Egyesült Államok budapesti nagykövete ezzel szemben másként értékeli a helyzetet. Peter Tufo szerint Orbán Viktor kockára teszi Magyarország hírnevét azzal, hogy az új médiafelügyeleti testület teljes egészében kormánypárti jelöltekből áll. Tufo a Magyar Hírlapnak azt mondta: „A közszolgálati média egyik jellemzője, hogy objektívnek kell maradnia, és ehhez nincs szükség a kormány munkájára. A médiatörvény magában foglalja azt az elvet, hogy a kormány és az ellenzék is részt vegyen a közmédia felügyeletében.”
„Illetéktelennek érzem, hogy az amerikai nagykövet minősítse a magyar alkotmányt” - jelentette ki Orbán Viktor a bírálatra válaszolva. A miniszterelnök úgy vélte: méltatlan a XXI. századi Magyarországhoz az a mentalitás, hogy a nyugati országokban elhangzó nyilatkozatokat felsőbbrendű kinyilatkoztatásnak kell tekinteni. Érvelése szerint egyenrangú partnerként, és nem „moszkovita lelkülettel” kell tekinteni ezekre az államokra. 
A posztkommunista-utódpárti motívum egyébként a nemrégiben a kulturált politikai hangnemért síkra szálló Békejobb 2000 megemlékezésén is fellelhető volt. Csapody Miklós kijelentette: „Vannak, akik mostanában komor arccal, és úgy látszik, komolyságukat is megőrizve demonstrálnak független és pártsemleges sajtót követelve. Csak az a baj, hogy amikor még negyven éven át egy pártban voltak, nem követelték ugyanezt saját maguktól.” Hangos tetszésnyilvánítás kíséretében a politikus kiemelte, hogy Kossuth Lajos és a forradalom hősei nem a „labancnak is rossz, kollaboráns balhitűek szemszögéből szemlélték az eseményeket”. Ez utóbbiakról kijelentette, hogy a „nemzeti szellem ellenségei”. 
Bár a koalícióban tapintható ellentét feszül az MDF és a kisgazdák között, a közös szellemi gyökerektől nehéz volna elszakadniuk. Valószínűleg nem is akarnak, legalábbis ezt a következtetést vonhatjuk le Torgyán József Csapody Miklóséval rokon értelmű beszédéből. 
Torgyán várbéli felszólalásában hangoztatta, hogy azt a nemzeti egységet, amelyet 1848. március 15. szellemisége megkívánna, a mai napig nem lehetett megvalósítani, mert vannak olyan „nemzetveszejtők, akik a nemzet haladásának útjában állnak”. A kisgazda elnök ugyanakkor örömmel állapította meg, hogy a magyarság a legnehezebb időszakán túljutott, túlélte a trianoni tragédiát, és most a felemelkedés időszakának félreérthetetlen jeleit láthatjuk. 
A kacskaringósan-cikornyásan díszített huszárok és a lovak voltak a Múzeum körúti ünnepség legnépszerűbb szereplői. A márciusi ifjakat megelevenítő „misztériumjáték” idén megpróbálta emberközelből, a hősök szubjektív érzelmeit, személyes tapasztalásait kiemelve bemutatni a történelemmé magasztosult eseményeket. 
A hallgatóság népes tábora tolongott az Astoriától a Kálvin térig. „Nincs többé cenzúra” - visszhangzott a körút, miután az egyik színésznő a gyermeknemzés és a forradalom kontrasztját elemezte. A perec- és vattacukorárusok mellett megjelentek szélsőjobboldali propagandaújságok (Magyar Fórum, Szózat, Demokrata) terjesztői is.
Lyukas zászlós ötvenhatosok tették színesebbé a szürke tömeget. Imitt-amott nemzetiszín karszalagos „nemzetőrök” - magukat legalábbis így nevezték - lapogatták egymás hátát kedélyesen a tavaszi napsütésben. 
Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter ünnepi beszédében a kamaszkorában megélt március 15-i élményeit idézte fel. Az aznap vetített Gojko Mitic-tévéfilmeknél már akkor jobban vonzották a tanárai által „nacionalista huligánok randalírozásának” titulált utcai rendezvények. „Otthon átöltöztünk, levettük a vörös nyakkendőt, és kokárdát tűztünk ki, hogy egy kicsit mi is olyanok legyünk, mint a nacionalisták” - mesélte a miniszter. Leírta, milyen mély benyomást tett rá gyerekként, amikor a tüntetők „égnek tartott karral ismételték: esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”.
Rockenbauer összefoglalta az ünnep történelmi hányattatásait. Kitért arra is, hogy 1948-at követően a kivezényelt felvonulók együtt vitték a Petőfit és Kossuthot ábrázoló transzparenseket Lenin, Sztálin és Rákosi képeivel, majd 1951-ben március 15-ét törölték az ünnepek sorából, mert túl nemzetinek számított. A 70-es, sőt a 80-as években tartott diákfelvonulásokat a karhatalom szétverte, többeket börtönbe csuktak. „Minden március 15-e - immáron 152 éve - rólunk szól, mindannyiunkról szól, mert a hazáról szól.”


„Magyarországon évtizedek óta nincs sajtószabadság”

Interjú Torgyán Józseffel, a Független Kisgazdapárt elnökével


Torgyán József pártelnök. Bolsevikoktól óv Fotó: MTI

- Mit tart a legfontosabb üzenetnek március 15-e szempontjából? Mi az, amit leginkább hangsúlyozna?
- Március 15-e a magyar nemzet szabadságharcának a bizonyítéka, annak a törekvésnek, hogy a nemzet a függetlenségét az életénél is többre tartja. Március 15. jelenti a világ előtt a magyar szabadságmozgalom megismerését, a mi függetlenségi törekvéseink elismerését, egyben azt a fejlődési lehetőséget, hogy ha nincs március 15. 1848-ban, akkor nincs 1867-ben a kiegyezés, és az ezt követő hatalmas fejlődés. Úgy gondolom, hogy 1848. március 15-e résztvevőinek a hőstettei adtak az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek is önbizalmat és hitet ahhoz, hogy megvívják ugyanezt a reménytelen küzdelmet, amelyet 1848-ban is megvívtak.
- Az elmúlt napokban éppen az ünnepek kapcsán többen is felvetik a sajtószabadság kérdését. Sérült-e Ön szerint ez az elmúlt időszakban?
- Magyarországon évtizedek óta nincs sajtószabadság. El kellene érni a sajtószabadságot, de ezt nem a kuratóriumi tagok számarányával lehet megtenni, hanem azzal, hogy végre az ökomenikus-keresztény-nemzeti-konzervatív eszmék is megjelenhessenek a magyar médiában. Sajnálatos módon vannak olyan erők Magyarországon, amelyek a médiákat uralják és irányítják. Amikor a nemzeti érdekeinkkel ellentétes híreknek adnak alapot, akkor a mi törekvéseinket veszély fenyegeti. Azzal lehet a sajtószabadságot elérni, hogy ne hamisítsák meg a nyilatkozatokat, hanem a tényeket közöljék. Ha betartják Deáknak az intelmét, „hazudni pedig nem szabad”, akkor lesz sajtószabadság.
- Ön szerint veszélyben van a demokrácia?
- A múlt században tűnt fel a bolsevista veszély és ez azóta is állandó veszélyt jelent a demokráciára, világszabadságra. A nemzeti összefogás helyett vannak olyan erők, és ezt ki kell mondani nyíltan, hogy ezek a bolsevista erők, amelyek a nemzet függetlensége ellen törnek akkor, amikor a legfontosabb nemzeti ügyekben, a nemzet érdekeivel ellentétes álláspontot foglalják el.
(Ignácz Valéria)