Vissza a tartalomjegyzékhez

Schmidt Barna
A misztika ára

Furcsa halálesetekről számolt be a német Der Spiegel magazin nemrégiben. Két brit fiatalasszonynak egyforma egészségügyi problémái voltak: mindkettőjük testén ronda piros foltok jelentek meg. Miután a hagyományos gyógyászati módszerekkel nem sikerült a makacs ekcémát eltávolítani bőrükről, a csalódott asszonyok újfajta kúrát alkalmaztak magukon. Elkeseredésükben kínai teakeveréket kezdtek el inni, és a tenyérnyi nagyságú foltok nyomtalanul eltűntek róluk. Ám az így nyert szépségért nagy árat kellet fizetniük: legyengültek és elkezdtek rohamosan fogyni. A kórházban megállapították, hogy veséik nagymértékű károsodást szenvedtek, már nem lehetett a megtámadott szerveket megmenteni, csak a művese segített.

Ennél sokkal rosszabbul járt az a két hongkongi férfi és két nő, akik a közelmúltban nagy dózisban fogyasztottak kínai gyógynövényeket. A túladagolás következtében néhány órán belül életüket vesztették. A halál oka ebben az esetben is súlyos veseelégtelenség volt.
A két történet csepp a tengerben azon mérgezéses esetek közül, amelyeket kínai gyógynövényekből összeállított mixtúrák okoztak az utóbbi időben. A német lap szerint jó néhány orvos rájött arra, hogy egyes távol-keleti orvosságok erősen toxikus összetevőkből állnak. A sokszor csodaszernek gondolt kotyvalékok nemcsak gyors lefolyású vese- és májkárosodás előidézői, hanem igen gyakori mellékhatásaik közé tartozik a szívritmuszavar, amelynek következtében a gyógyulni vágyó akár két-három óra leforgása alatt eltávozhat az élők sorából. Furcsa módon azonban sem Kínában sem más távol-keleti országban ezidáig nemigen foglalkoztak a gyógyító drogok mellékhatásaival. A problémák ott kezdődnek, hogy a Kínából importált szerek tisztaságát, származását, hatóanyag tartalmát a legritkábban vetik vizsgálat alá. Az esetek 80-90 százalékában senki nem tudja pontosan, milyen komponensekből is áll a beszállított anyag, amelyet rendszerint tíz- vagy többféle növény kivonata alkot. Hiszen a természetes drogok hatóanyag-tartalma - ellentétben az iparilag előállított gyógyszerekkel - nincs előírások által szabályozva. „Nem lehet tudni, mi van az anyagokban, azt pedig teljesen homályos, hogy milyen koncentrációban”- állítja egy hamburgi orvosszakértő. És ezen felül az alapanyagként használt gyógynövények túlnyomó többsége hemzseg a szennyező anyagoktól. Ez pedig nem véletlen. Amióta Kína gazdasági vezetői felfedezték a tradícionális gyógyászat miatt az országba beáramló kemény valuta jelentőségét, őrült gyorsasággal kezdtek hozzá ültetvények telepítéséhez. A növényeket azonban - hogy megvédjék a különféle betegségektől, gombáktól, gyomoktól - erős vegyi anyagokkal kezelik. Emiatt a termés nehézfémek felhalmozott koncentrációját rejti magában. Így az arzéntól kezdve, a kadmiumon, ólmon, higanyon át a cinkig minden fellelhető bennük. Ezenkívül a nedves trópusi levegőn való szárítás, valamint a szakszerűtlen tárolás következményeként gyakran penészgombák telepednek meg a varázsszerek alapanyagain. Sőt egyes nyugati kutatók kátránynyomokat is találtak a megvizsgált pancsolmányok között, amely valószínűleg az utcai szárításnak köszönhető.
A közelmúltban kutatásokat végeztek egy Bajorországban működő, hagyományos kínai medicinát alkalmazó klinikán. Ezek során megdöbbentő eredményekre jutottak. Minden negyedik pácienset hasmenés gyötört a kínai teák elfogyasztása után, minden ötödik beteget émelygés fogott el, és minden tizediknek hánynia kellett.
A teáknál még problémásabbnak számítanak a Távol-Keletről beáramló kész gyógyszerek. A természetesnek tűnő preparátumokat kemény nyugati gyógyszeradalékokkal spékelik meg a hozzáértő és szakavatott pancsolók. Néhány, az Egyesült Államokban folytatott keleti orvosságteszt félelmetes tényeket produkált: az egzotikus kompozíciók harminc százalékában legalább egy olyan vegyipari matéria volt felfedezhető, amelyeket a fejlett nyugati medicina használ hajszálpontos dózisokban. A bevizsgált tabletták további húsz százaléka pedig ezek egész arzenálját vonultatta fel összetevőként természetesen találomra beállított mennyiségben.
Sok esetben nyersanyag formájában kerül be a feldolgozandó növény, majd a specialisták itt mixelik össze, jóllehet ez illegális tevékenységnek minősül. Éppen ezért a gyógyszerészek és gyógyszerkutatók szorgalmazzák a Kínából érkező növények szigorúbb kontrollját, és az import megfelelő bizonylat ellenében történő engedélyezését. A szállítmányok többsége Hollandián és Belgiumon keresztül jut be mindenféle átnézés nélkül az EU-ba. A kereskedelem szinte a kábítószerekéhez hasonló módon történik, sokszor a helyi maffia közreműködésével. Németországban becslések szerint jelenleg mintegy 2000 orvos, továbbá 20 klinika repertoárjában lelhetők fel misztikus távol-keleti kencék, pirulák és füvek. És a kereslet egyre nő, mivel a fejlettebb országok gyógyszerkutatói jól tudják, hogy egy-két fontos orvosság - mint példának okáért a malária elleni vagy rosszindulatú daganatokat megszüntető szerek - alapvető hatóanyaga kínai növényekből származik. De a kutatások ezen a téren még igencsak gyerekcipőben járnak. „Japánban teljesen más a helyzet” - jegyzi meg a Spiegel. Ott ezekkel a veszélyes koktélokkal csak valóban képzett és a témában jártas emberek végezhetnek gyógyító manővereket - meglehetősen nagy sikerrel. Ők jelentős előrelépést értek el az egzotikus drogok segítségével olyan betegségek leküzdésében, mint a hepatitis, reuma vagy a magas vérnyomás.
Talán a közeljövőben Európában és az Egyesült Államokban is hasonló módon az emberiség javára tudják fordítani a régi kínaiak tudását, mint most Japánban. De egyelőre annyira kusza a helyzet az ilyen fajta gyógyítás terén, hogy még több belőle a kár, mint a haszon.