Furcsa halálesetekről számolt be a német Der Spiegel magazin nemrégiben. Két
brit fiatalasszonynak egyforma egészségügyi problémái voltak: mindkettőjük testén
ronda piros foltok jelentek meg. Miután a hagyományos gyógyászati módszerekkel nem
sikerült a makacs ekcémát eltávolítani bőrükről, a csalódott asszonyok újfajta kúrát
alkalmaztak magukon. Elkeseredésükben kínai teakeveréket kezdtek el inni, és a tenyérnyi
nagyságú foltok nyomtalanul eltűntek róluk. Ám az így nyert szépségért nagy árat
kellet fizetniük: legyengültek és elkezdtek rohamosan fogyni. A kórházban megállapították,
hogy veséik nagymértékű károsodást szenvedtek, már nem lehetett a megtámadott
szerveket megmenteni, csak a művese segített.
Ennél sokkal rosszabbul járt az a két hongkongi férfi és két nő, akik a közelmúltban
nagy dózisban fogyasztottak kínai gyógynövényeket. A túladagolás következtében néhány
órán belül életüket vesztették. A halál oka ebben az esetben is súlyos veseelégtelenség
volt.
A két történet csepp a tengerben azon mérgezéses esetek közül, amelyeket kínai gyógynövényekből
összeállított mixtúrák okoztak az utóbbi időben. A német lap szerint jó néhány
orvos rájött arra, hogy egyes távol-keleti orvosságok erősen toxikus összetevőkből
állnak. A sokszor csodaszernek gondolt kotyvalékok nemcsak gyors lefolyású vese- és májkárosodás
előidézői, hanem igen gyakori mellékhatásaik közé tartozik a szívritmuszavar,
amelynek következtében a gyógyulni vágyó akár két-három óra leforgása alatt eltávozhat
az élők sorából. Furcsa módon azonban sem Kínában sem más távol-keleti országban
ezidáig nemigen foglalkoztak a gyógyító drogok mellékhatásaival. A problémák ott
kezdődnek, hogy a Kínából importált szerek tisztaságát, származását, hatóanyag
tartalmát a legritkábban vetik vizsgálat alá. Az esetek 80-90 százalékában senki
nem tudja pontosan, milyen komponensekből is áll a beszállított anyag, amelyet
rendszerint tíz- vagy többféle növény kivonata alkot. Hiszen a természetes drogok
hatóanyag-tartalma - ellentétben az iparilag előállított gyógyszerekkel - nincs
előírások által szabályozva. „Nem lehet tudni, mi van az anyagokban, azt pedig
teljesen homályos, hogy milyen koncentrációban”- állítja egy hamburgi orvosszakértő.
És ezen felül az alapanyagként használt gyógynövények túlnyomó többsége hemzseg
a szennyező anyagoktól. Ez pedig nem véletlen. Amióta Kína gazdasági vezetői
felfedezték a tradícionális gyógyászat miatt az országba beáramló kemény valuta
jelentőségét, őrült gyorsasággal kezdtek hozzá ültetvények telepítéséhez. A növényeket
azonban - hogy megvédjék a különféle betegségektől, gombáktól, gyomoktól - erős
vegyi anyagokkal kezelik. Emiatt a termés nehézfémek felhalmozott koncentrációját
rejti magában. Így az arzéntól kezdve, a kadmiumon, ólmon, higanyon át a cinkig
minden fellelhető bennük. Ezenkívül a nedves trópusi levegőn való szárítás,
valamint a szakszerűtlen tárolás következményeként gyakran penészgombák telepednek
meg a varázsszerek alapanyagain. Sőt egyes nyugati kutatók kátránynyomokat is találtak
a megvizsgált pancsolmányok között, amely valószínűleg az utcai szárításnak köszönhető.
A közelmúltban kutatásokat végeztek egy Bajorországban működő, hagyományos kínai
medicinát alkalmazó klinikán. Ezek során megdöbbentő eredményekre jutottak. Minden
negyedik pácienset hasmenés gyötört a kínai teák elfogyasztása után, minden ötödik
beteget émelygés fogott el, és minden tizediknek hánynia kellett.
A teáknál még problémásabbnak számítanak a Távol-Keletről beáramló kész gyógyszerek.
A természetesnek tűnő preparátumokat kemény nyugati gyógyszeradalékokkal spékelik
meg a hozzáértő és szakavatott pancsolók. Néhány, az Egyesült Államokban
folytatott keleti orvosságteszt félelmetes tényeket produkált: az egzotikus kompozíciók
harminc százalékában legalább egy olyan vegyipari matéria volt felfedezhető,
amelyeket a fejlett nyugati medicina használ hajszálpontos dózisokban. A bevizsgált
tabletták további húsz százaléka pedig ezek egész arzenálját vonultatta fel összetevőként
természetesen találomra beállított mennyiségben.
Sok esetben nyersanyag formájában kerül be a feldolgozandó növény, majd a specialisták
itt mixelik össze, jóllehet ez illegális tevékenységnek minősül. Éppen ezért a gyógyszerészek
és gyógyszerkutatók szorgalmazzák a Kínából érkező növények szigorúbb
kontrollját, és az import megfelelő bizonylat ellenében történő engedélyezését.
A szállítmányok többsége Hollandián és Belgiumon keresztül jut be mindenféle átnézés
nélkül az EU-ba. A kereskedelem szinte a kábítószerekéhez hasonló módon történik,
sokszor a helyi maffia közreműködésével. Németországban becslések szerint jelenleg
mintegy 2000 orvos, továbbá 20 klinika repertoárjában lelhetők fel misztikus távol-keleti
kencék, pirulák és füvek. És a kereslet egyre nő, mivel a fejlettebb országok gyógyszerkutatói
jól tudják, hogy egy-két fontos orvosság - mint példának okáért a malária elleni
vagy rosszindulatú daganatokat megszüntető szerek - alapvető hatóanyaga kínai növényekből
származik. De a kutatások ezen a téren még igencsak gyerekcipőben járnak. „Japánban
teljesen más a helyzet” - jegyzi meg a Spiegel. Ott ezekkel a veszélyes koktélokkal
csak valóban képzett és a témában jártas emberek végezhetnek gyógyító manővereket
- meglehetősen nagy sikerrel. Ők jelentős előrelépést értek el az egzotikus
drogok segítségével olyan betegségek leküzdésében, mint a hepatitis, reuma vagy a
magas vérnyomás.
Talán a közeljövőben Európában és az Egyesült Államokban is hasonló módon az
emberiség javára tudják fordítani a régi kínaiak tudását, mint most Japánban. De
egyelőre annyira kusza a helyzet az ilyen fajta gyógyítás terén, hogy még több belőle
a kár, mint a haszon.