Vissza a tartalomjegyzékhez


Született 1896-ban

Nem mindennapi ünnepségre került sor a minap az egyik hévízi szállodában: az egyik vendéget, a Pécs melletti Hosszúhetényből érkezett Bajkó Józsefnét köszöntötték fel 104. születésnapja alkalmából.

Nem sok nő mondhatja el magáról azt, amit Juliska néni: akár 25 évet is nyugodtan letagadhatna a korából. Amint mondja, beteg nem volt sohasem, és bizony az idegeskedést sem vitte túlzásba. „De ezt azért én sem gondoltam…” - mondja mosolyogva, miközben a tortájából csipeget.
Négy gyermeket neveltek fel a férjével együtt; három fia meghalt, Hévízre a hatvan év körüli lányával érkezett.
- A férjem az egy nagyon jó ember volt, ácsmester. Meg kell mondanom, jól eltaláltam a férjhezmenetelt. Még a 16. évemet nem töltöttem be, amikor megesküdtünk, egy véka búzáért adott össze minket a pap. Ötven évet éltünk le együtt; most már van vagy harminc éve, hogy meghalt…
Hát mit mondjak, volt az életünkben jó is, rossz is. Nélkülöznünk szerencsére nem kellett, mindig megvolt az ételünk, ruhánk is. A szüleim is nagyon jól gazdálkodtak. Közben volt két háború, az egyik a 14-es, a másiknak nem emlékszem a nevére… Az első háború idején mindent, ami mozdítható volt, elvittek a portánkról. A második háborúban aztán már nem ért kár bennünket. Amikor jöttek az oroszok, azoknak csak enni kellett adni.
Azért én legjobban a téeszcsét szerettem… Az nekünk nagyon jó volt. Bevittük a teheneinket, a férjemnek megvolt a kis járadéka, abból szépen eléldegéltünk. A gyermekeink is oly hamar fölnőttek, most már van nyolc unokám, tizenegy dédunokám, meg hat ükunokám.
(K.M.)