Vissza a tartalomjegyzékhez

Szabadi Sándor
Amerika és a többiek

Talán sokakat meglep az a tény, hogy ma a világgazdaság fejlődésének rövid távú kilátásai nem is annyira egyes országok gazdasági teljesítményétől, hanem nagyrészt az amerikai gazdaság növekedésének ütemétől és az ottani infláció alakulásától függ. Ezek a mutatók az utóbbi kilenc évben szinte töretlenül javultak az Egyesült Államokban, amely eddig soha nem látott hosszúságú fellendülési ciklus újabb évébe lépett idén.


Alan Greenspan 1926. március 6-án született New York City-ben. Summa cum laude minősítésű közgazdasági diplomáját 1948-ban, doktori fokozatát 1977-ben szerezte meg a New York-i Egyetemen, majd a Columbiai Egyetemen folytatott kiegészítő tanulmányokat. 1954-től 1974-ig, majd 1977-től 1987-ig egy New York-i gazdasági tanácsadással foglalkozó
magáncég vezetőjeként tevékenykedett. 1974-től 1977-ig Gerald Ford elnök gazdasági főtanácsadója volt, majd a társadalombiztosítás reformját igazgatta. Ezután is számos elnök bizalmát élvezve töltött be gazdasági vezető pozíciókat az elmúlt évtizedekben, majd 1996-ban a Federal Reserve System (Fed) igazgatótanácsának elnöke lett. Jelenleg harmadik négyéves megbízatását teljesíti, amely idén június 20-ig tart. E pozícióval egyidejűleg tölti be a Fed úgynevezett Nyíltpiaci Bizottságának elnöki tisztét, ami az USA monetáris politikájának meghatározó testülete. Számos egyetem között a Harvard, a Yale és a Pennsylvaniai Egyetem is tiszteletbeli tudományos fokozatokkal ismerte el Greenspan kimagasló teljesítményét.    Fotó: MTI

A napokban nyilvánosságra hozott legfrissebb adatok szerint az USA gazdasága még a vártnál is nagyobb ütemben nőtt a múlt év utolsó hónapjaiban, ami persze veszélyeket is rejthet magában. Az amerikai gazdasági növekedés egészséges üteme és az infláció mértéke fölött az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) Nyíltpiaci Bizottsága őrködik, melynek elnöke Alan Greenspan. Ő a legbefolyásosabb washingtoni gazdasági döntéshozó, aki nem választással nyeri el pozícióját, hanem a mindenkori elnök nevezi ki négy évre. A jegybank-elnökségét immár harmadik perióduson át megtartó Greenspan már 1974-től Gerald Ford elnök gazdasági főtanácsadójaként tevékenykedett. 1988-ban Ronald Reagan nevezte ki jelenlegi állásába, majd Bush és Clinton is megerősítette.
A tekintélyes közgazdásznak és igazgatótanácsának a pénz árát befolyásoló döntései az amerikai gazdaságon keresztül egyre meghatározóbb jelentőségűek globalizálódó világunkban. Kamatemelési, illetve csökkentési bejelentéseit pénzügyi szakemberek, közgazdászok, befektetők és brókerek százezrei várják lélegzetvisszafojtva világszerte. Az 1991 óta töretlen amerikai gazdasági fellendülés érdemeinek jó részét tulajdonítják neki, aki eddigi professzionális monetáris politikájával nagy hasznot hozott az USA-nak, és személyesen Bill Clintonnak is. Clinton könnyed újraválasztásában ugyanis nem kis szerepet játszott az erős gazdaság. Országa sikeres gazdasági mutatóinak tükrében viszont még szembeötlőbbek Clinton elnök személyes pénzügyi nehézségei, melyeket magánéletének „rendbetétele” okoz.
A nemzetközi piacok jelenlegi várakozásait visszaigazolva a Fed szerdán 25 bázispontos alapkamat-emelésre szánta el magát, ami az amerikai gazdaság gyeplőjének visszafogását jelenti a pénz drágításán keresztül. Az alapkamat emelésétől ugyanis drágulnak a hitelek, kissé visszafogottabb lesz a tőzsde, nagyobb pénzt lehet a megtakarítások banki betétben tartásával keresni, aminek eredményeként csökken a lakossági fogyasztás. Így kerülhető el az infláció felpörgése is, melyet Greenspan örök ellenségének tart. Ezen a ponton szokott egyébként összeütközésbe kerülni Clintonnal, aki - érthető okokból - a gazdasági növekedés további erősítésében érdekelt. Az Európai Központi Bank, ha nem is jószántából, valószínűleg kénytelen lesz követni a Fed kamatemelését, már csak az európai közös valuta, az euró általános gyengesége miatt is. Az euró árfolyamesését szakértők szerint nagyrészt az okozza, hogy a német belpolitikai csúszópénz-botrányok miatt menekül az országból a tőke.
Senki nem tudja, meddig tartható még a 107 hónapja tartó amerikai konjunktúra kényes egyensúlya. Egyes elemzők a technológiai fejlődést (az internet-gazdaság jótékony hatását), mások a realitásoktól elszakadóan magas részvényárfolyamokat és a hitelből történő lakossági fogyasztás felpörgését látják a mostani fellendülés hátterében. Itt meg kell azonban jegyeznünk, hogy a gazdasági fejlődés motorjának számító export a statisztikák szerint nagyobb mértékben növekedett a belső fogyasztásnál. A pesszimisták szerint a túlzottan magas részvényárfolyamok - a teljesítmény növekedése nélkül - már eddig is túlzott fogyasztásra serkentették az amerikaiakat, ezért a gazdasági szappanbuborék könynyen kidurranhat. Szerintük Greenspannek és csapatának most eme buborék fokozatos leeresztésén kell munkálkodnia. Amennyiben ez sikerül, a „kidurranás” nem ránthatja majd recesszióba Európa és Ázsia gazdasági növekedését. Mindenki reménykedik, hogy a kulcsember és az évente nyolc alkalommal ülésező, 7 tagú igazgatótanácsa jól dönt majd…