Vissza a tartalomjegyzékhez

Kenyeres Zoltán, Somorjai László
Tárgyalások holtvágányon

A mostani vasutassztrájk nagyban különbözött az előző évitől. Míg tavaly sikerült megbontani a szakszervezetek egységét, addig idén a három legnagyobb érdekképviseleti szerv (VSZ, VDSZSZ, MOSZ) szolidáris maradt egymáshoz - noha a vezetés mindent elkövetett annak érdekében, hogy az „oszd meg és uralkodj” elve érvényesüljön.


Gaskó István. A helyzet papíron sem oldódott meg    Fotó: Somorjai

„Tavaly azért tudtunk még keménykedni, és volt eredménye a sztrájknak, mert a kormány akkor kezdte összevarrni a köntöst. Most azonban lóra kerültek a fiúk, és azt gondolják, itt az idő, hogy kirúgják a három szakszervezet alól a stokit” - foglalta össze velősen a Heteknek Márkus Imre, a Vasutasok Szakszervezetének (VSZ) elnöke, hogy mi változott egy év alatt.
„A harmadik menet addig tart, ameddig nem lesz lóvé” - hangzott az újságírói kérdésre a válasz a vasutas szakszervezetek sajtótájékoztatóján.
Noha a frontok megmerevedtek, és semmilyen megállapodás nem jött létre a tárgyalófelek között, a szerdán délben lezárult hatvanórás sztrájkot mind a MÁV, mind a szakszervezetek eredményesnek ítélték. Mint ismeretes, a múlt év december 20-ai figyelmeztető munkabeszüntetés nem hozta meg a kívánt eredményt, ezért hétfő éjféltől hatvan órára leálltak a szerelvények. Az elégséges szolgáltatás ellátására csupán két vonat gördült ki az állomásokról, egy reggelenként, egy pedig esténként. A pályaudvarok kongtak az ürességtől, az utasok többsége autóbuszokra zsúfolódva érte el úti célját.
A vasutasok megmozdulása nemzetközi szinten is szimpátiát váltott ki: „Az a bérpolitika, amely a reálbérek tényleges csökkenését hozta, nem felel meg az európai szociális modellnek” - írja például Bill Jordan, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének főtitkára Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett levelében. Emellett aggodalmát fejezi ki „a társadalmi párbeszéd folyamatos felszámolása” miatt.
A vita lényegében kétmilliárd forint körül folyik. „Ekkora cégnél, mint a MÁV ez az összeg nem más, mint matematikai tévedési együttható” - fejtette ki lapunknak Márkus. Mint köztudott, a MÁV mindvégig ragaszkodott a 8,5 százalékos béremeléshez a szakszervezetek 14 százalékos követelésével szemben, amelyből Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének (VDSZSZ) elnöke szerint engedni is hajlandók lettek volna. Egy százalék bér viszont a MÁV költségvetésében 700 millió forintnyi öszszeget tesz ki a járulékokkal együtt.
„Diktátumokat próbálnak ráerőltetni az érdekképviseleti szervekre - fejtette ki további kérdésünkre Márkus, majd így folytatta: - A megbeszélések azért nem vezettek eredményre, mivel tartalmi viták helyett csak formai tárgyalások zajlottak. A kormány célja egyértelmű: félreállítani a szakszervezeteket, valamint felkészíteni a MÁV-ot a privatizálásra.”
Hasonló szellemben nyilatkozott a Heteknek Gaskó István is. Ő úgy látja, hogy amíg a Horn-kormány idejében néhány szakszervezet privilegizált helyzetben volt, addig az Orbán-kabinet számára „minden érdekképviselet a mumus szerepét tölti be”.
Márkus arra is felhívta a figyelmünket, hogy a vasút foglalkoztatási mérlege évek óta romlik, és az állandó leépítések miatt a dolgozóknak egyre több a munkájuk. Adatai szerint emellett 15-20 ezer betanított vasutas segédmunkás vegetál minimálbérért. A vasúti személyszállítás 1992-höz képest jelenleg 11 százalékkal, az áruszállítás 17 százalékkal, a foglalkoztatottak száma pedig 46 százalékkal lett kevesebb. Ilyen előzmények után a szakszervezetek nem engedhetnek, és január végére újabb megmozdulásokat szerveznek. „A közérdeket és a vasutasok érdekét kőkeményen szem előtt tartva, és a nyilvánosság eszközét felhasználva mindent megteszünk azért, hogy ezt a nemzetgazdasági ágat lehetőleg senki se vihesse haza magánvagyon címén” - jelentette ki a VSZ elnöke


Az 1989-ben hatályba lépett új sztrájktörvény roppant liberális, jelentősége pedig óriási, hiszen alkotmányos joggá emeli a munkavállalók számára a sztrájkjogot - jelentette ki a Heteknek Thoma László politológus. Magyarországon a közfelfogással ellentétben igazából egy sztrájkrakész réteggel találkozhatunk, ez nem a közszolgálati, hanem a közalkalmazotti réteg - állította Thoma.
A közalkalmazotti sztrájkok úgynevezett lokális, tehát helyhez kötött munkabeszüntetések, melyek időben és térben rendkívül korlátozottak, így nem túl sikeresek. A közalkalmazottak munkabeszüntetése azért nagyobb jelentőségű, mert alacsony támogatottság esetén is, az üzemszervezés módja miatt meg tudja bénítani akár az egész vasutat - mondta. Az előző kormány hároméves kollektív szerződésekkel próbálta meg biztosítani a munkabékét a MÁV-nál. Tavaly a szerződés lejártakor - mivel azt nem újították meg - sztrájkba léptek a vasutasok. Amiben ez a munkabeszüntetés eltér az előzőektől az, hogy a három reprezentatív szakszervezet együtt lépett fel és együtt próbáltak meg egy új kollektív szerződést kialakítani - jelentette ki a politológus.
Thoma szerint a bérviták feladata világszerte, hogy a különböző álláspontok között hidat verjen. Ezért van az, hogy a felek távolról indulnak, és kellő rugalmassággal közelítik egymáshoz az álláspontjaikat. A szakértő szerint a vezetőség kétszámjegyű 10-11 százalékos bérfejlesztést - melynek összege kb. kétmilliárd forint - szégyen nélkül aláírhatott volna. Ők azonban rendkívül minimális fejlesztést akartak csak elfogadni. Így viszont nem oldódott meg semmi, véleményem szerint bármikor újrakezdhetik - mondta Thoma.
A kérdés csupán az, hogy a társadalom mekkora támogatást ad egy ilyen jellegű megmozdulásnak. A vasutat egyes becslések szerint másfél - kétmillió ember használja naponta, tehát gyakorlatilag az ország ötöde utazik vonattal. A magyar emberek sztrájktűrése ellentétben a nyugati lakossághoz képest igen alacsony .
A politológus a sztrájktörvényre hivatkozva elmondta, hogy a munkabeszüntetés önkéntes, viszont bér nem jár a munkabeszüntetés idejére, csupán a szakszervezet oszthat segélyt.
Mivel a vasút az egész világon veszteséges, az államnak ellátási kötelezettségei vannak ezen a területen. Ezeket az ágazatokat külföldi tapasztalatok alapján akkor szokták privatizálni, amikor olyan szintre fejlesztették, hogy a magántőkének megérje befektetni. Amikor pedig válságba kerül akkor az államnak saját kezelésbe kell vennie.
Ha közalkalmazottak szervezett munkabeszüntetés eszközéhez folyamodnak, akkor ennek mindig óriási külföldi visszhangja van. Hiszen ebben a szférában az állam felelősségvállalása hangsúlyozottan van jelen, mert az állam működése kerül reflektorfénybe. Az anyagi kár soha nem jelentős, de azt jelenti, hogy konfliktusba kerül saját alkalmazottaival, s ennek a külföldi visszhangja sohasem jó.
A magyar bérek a nyugatihoz képest jelentősen elmaradtak Egy átlag nyugati polgár fizetése a kilencvenes évek elején hétszer volt nagyobb a magyar fizetéseknél, míg napjaikban kb. háromszor-négyszer annyit vihetnek haza az átlagosan kereső nyugatiak , mint a legjobban kereső magyar polgárok. Az az állítás, miszerint Magyarország felvételét az Európai Unióba meg kellene előznie egy bérkompenzációnak, melynek során a magyar fizetéseket hozzá kellene igazítani a nyugati bérekhez, nem állja meg a helyét. Természetesen a piac ki fogja kényszeríteni a béremelést, de ezt nem az állam fogja elrendelni - jelentette ki Thoma László. (Kenyeres Zoltán)