Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
Újra víz alatt a Tiszántúl

Az utóbbi két évben Magyarország visszatérő problémája a belvíz és az árvíz. Óriási területeket árasztott el ősz óta a belvíz. Az elárasztott területek pontos mértékét senki sem tudja, mivel a szakminisztérium és az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakemberei eltérő adatokról számolnak be. Az FVM illetékesei 316 ezer hektárról beszélnek, míg a vízügyesek szerint csupán 254 ezer hektár áll vízben.


Egy Békés megyei település határa. Borongós jövő    Fotó: MTI

Csongrád megyében 78 ezer, Békésben 65 ezer, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 43 ezer hektár az elárasztott terület nagysága. Az említett három megyét érinti a legsúlyosabban a természeti csapás, míg az Alföld többi részén Hajdú-Bihar, Heves és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben 10-10 ezer hektárt borít víz. Jelenleg 10 vízügyi igazgatóság területén folynak belvízvédelmi munkálatok, 1500 ember dolgozik a probléma megoldásán. Az elöntött területek felszínén 3 centiméteres jég képződött, de alatta folyamatosan mozog a víz. Szakemberek véleménye szerint, ha az elkövetkező hetekben nem lesz csapadék, akkor is igen lassan fog elszivárogni az amúgy is átázott földbe a talajvíz.
Békés megyében a probléma immáron három éve húzódik. A Körös-Vidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei egybehangzóan állítják, hogy sokkal több állami támogatásra lenne szükség a probléma felszámolására, s ha tavaly a vízelvezető árkok építésére helyezték volna a hangsúlyt, ma nem fenyegetne ekkora katasztrófahelyzet.
Békés megye a Körös és a Maros folyók hordalékkúpján terül el. A folyók ártéri szabályozása után a volt öntésterületeken megmaradt vizet a köznyelv belvíznek nevezte el. Azonban az 1940-es években a dombosabb hátsági területeken is megjelent a víz, és a köznyelv azóta ezeket is belvíznek nevezi. Nagy erőfeszítésekkel az érintett települések sikeresen megállították ezeknek a vizeknek a feltörését, de az 1970-es években újra megjelent nagy területeken a víz. Kutatók szerint ez a hordalékkúp telítődött az elmúlt évek csapadékaitól, és a víz most feltört.
A vízügyi igazgatóság munkatársai különbözőképpen vélekednek a probléma kialakulásáról. Egyesek úgy vélik, a 70-es évek tragédiái után modern csatornázási módszerekkel meg lehetett volna előzni a jelenlegi helyzetet. Létezik viszont egy olyan felfogás, amely szerint meg kell vizsgálni, hogy milyen kárt okoz ez az 50-100 évente jelentkező áradás, és ehhez mérten van-e értelme védekezni, hiszen a mostani védekezés akár milliárdokat is felemészthet.
A 80-as évek elején komoly állami támogatásokkal meliorálták, és vízelvezető csatornákkal védték a szántóföldeket, azonban a magánosítás után ezek a berendezések, csatornák, zsilipek kikerülve az állami tulajdonból elhanyagolttá váltak. A gazdák sok helyen bejárót építettek a csatornákon, illetve olyanra is akadt példa, hogy betemették a földjük szélén a vízelvezető árkot.
A 90-es években az Alföldön évszázados csapadékrekordok dőltek meg. Míg a 70-es évek végén például Gyula térségében 300 milliméter volt az évi csapadékmennyiség, addig ugyanerre a területre tavaly 820 milliméter csapadék jutott. Erre a rendkívüli csapásra még a néhány jól kiépített vízelvezető rendszer is kevésnek bizonyult.
Az, hogy kinek a feladata lenne a csatornák tisztántartása, nehezen dönthető el. Jelenleg senki sem felel igazán ezekért a csatornákért. A vízügyi igazgatóság már nem felelős, ugyanakkor az FVM még nem illetékes. A víztársulatok jelenleg anyagi eszközök és hatáskör nélkül tengődnek. A belvízzel való foglalkozás a 80-as években egységes volt, a vízügyi szolgálat felelt mindenért. Azonban a privatizáció és a politika által kieszközölt szerkezetváltással több minisztérium kezébe került az irányítás. Jelenleg az átmeneti időszaknak megfelelő káosz veszi körül a belvízkérdést. Senki nem felel semmiért.
A 44-es főút mellett a vízelvezető árkok csurig vannak. A helybeliek véleménye szerint a 40-es évek óta nem volt itt ilyen víz. Jelenleg az egyik legveszélyeztetettebb település Békés megyében Kétsoprony. A falu határában szinte egybefüggő tó borítja a tanyákat. A falu egyetlen bekötőútja szintén vízben áll.
D. István, „Pista” bácsi tanyája körül szinte mozdulni sem lehet. Fél lábszárig kell a vízben gázolni annak, aki látogatást akar tenni a portán. Az idős ember ki is pakolt mindent a tanyáról. „Rohantam én fűhöz-fához a faluban, de segíteni senki nem tud, csak ígérgettek. No de hova is folyna el ez az irdatlan víz, hiszen évek óta nem épült itt árok, ami volt, abban is térdig áll a gaz - kesereg Pista bácsi. - Nem tudják azt maguk elképzelni a városba, hogy milyen szörnyű ez az állapot. Mikor mindent visz a víz, és az ember csak áll tehetetlenül.”
„Kétsopronyban az önkormányzat csak ősszel kezd csatornát építeni - mondja az egyik elkeseredett falusi, aki kérte, hogy a nevét hallgassuk el, mert esetleg nem kap támogatást, ha egyáltalán lesz ilyen. - Nem vették komolyan a vizet. Senki nem takarította a csatornákat éveken át.”
Azokat a településeket, amelyek már kárt szenvedtek az elmúlt években, megfelelő módon kiépítették, és tisztán is tartják a csatornákat. Itt sikeresen veszik fel a harcot a belvízzel szemben. A megye egyes településein a vízügyesek már a 70-es években megoldották a problémát. Ezek közé tartozik Nagykamarás is, ahol sem tavaly, sem idén nem pusztított a víz. Ha a most veszélyeztetett területeken is kialakítanák a befogadó csatornákat, a belvíz ugyanúgy elvezethető lenne.
A megyeszékhelyt, Békéscsabát sem kímélte a belvíz: a Jamina nevű városrészben található utcák közül többet elborított. A polgármesteri hivatal hónapok óta próbál a helyzeten úrrá lenni. A városi tűzoltók minden szabadidejüket a felgyülemlett víz elszivattyúzására fordítják.
Jellemző, hogy az ország egyik legelmaradottabb keleti térségét sújtotta leginkább e csapás. A megelőzésre rendkívül sok pénzre van szükség. A mezőgazdasági művelésbe bevont területek nagy hányadán áll a víz. Ezt a helyzetet az őszi vetésű gabonafélék sínylik meg leginkább. Az időjárástól függ, hogy ezeken a területeken tavasszal lehet-e újra vetni vagy sem. A már említett nagyüzemi gazdálkodás előnye az volt, hogy éveken át állami dotációval feljavították a vízáztatta talaj minőségét.
A belvíz okozta károk felmérésére, a védekezés stratégiájának kialakítására a vízügyi, földművelésügyi és belügyi tárca januárban közös tervezetet nyújt be a kormány számára. Addig is marad a károsult emberek biztatása. Az önkormányzatok képviselői üresen tárják szét kezüket: nincs pénzük a védekezésre.