Vissza a tartalomjegyzékhez

Szabó Ibolya Anna
Katasztrófák éve

„Katasztrofális éve volt a Föld lakossága nagy részének” - írta a Worldwatch Institute 1998. végén, s úgy tűnik, az 1999-es évet sem búcsúztathatjuk jobb megállapítással. Akár a tavalyi, ez az év is azzal ér véget, hogy Nyugat-Európára szélsőséges téli időjárás köszöntött. Földrengések és árvizek, hurrikánok és lavinatragédiák fémjelzik az idei évet is. A magyar speciális mentők és Mancs kutya a fél világot beutazhatták idén, természeti katasztrófák életben maradt áldozatai után kutatva. Ebben az évben Magyarország sem maradt ki a csapásokból: a hosszú távú előrejelzések szerint mintegy tíz éves esős időszak bevezetőjeként a februári olvadáskor közel 150 ezer hektárt borított el a belvíz; vízözön pusztította a keleti végeket, ahol öt Balaton nagyságú területen áztak a termőföldek márciusban; nyár elején a rendkívüli esőzések nyomán az ország több területén települések tucatjai kerültek a víz alá.


A század legpusztítóbb földrengései. 1999-ben a korábbiaknál több kataklizma ért sűrűn lakott területet

Idén talán a földrengés végezte a legtöbb pusztítást a világban. Januárban a Richter-skála szerinti hatos erősségű rengés rázta meg Kolumbiát. A rengés következtében több mint ezren vesztették életüket, épületek tucatjai omlottak össze, és tízezrek maradtak ivóvíz és alapvető ellátás nélkül. A legnagyobb pusztulás a Bogotától mintegy 220 kilométerre fekvő Armenia városát érte, ahol 180 ezren maradtak fedél nélkül. Április elején a Himalája lábánál volt ennél is erősebb, 6,8-as erősségű földrengés, ami körülbelül száz halálos áldozatot követelt. A rengés epicentruma Újdelhitől 300 kilométerre északkeletre esett. Az összeomló házak sokakat maguk alá temettek, ugyanakkor az áldozatok száma alatta maradt az ilyen erősségű rengéskor szokásosnak, mivel a bádog háztetők zörgése időben jelzett, és a lakosságnak volt ideje kimenekülni az épületekből. Bár halálos áldozatokat szintén követelt, relatíve kis károkat okozott a júniusi mexikói földmozgás. Az év minden bizonnyal egyik legnagyobb katasztrófája az augusztusi törökországi földrengés volt, amikor az egész világ lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy csodával határos módon még 57 órával a katasztrófa után is sikerült élő embereket kimenteni a romok alól. Leginkább gyerekeket, hiszen az ő kisebb termetük ilyen helyzetben kevesebb levegőt és helyet igényelt a túléléshez. Egy hároméves kisfiúnak már a megásott sírja is készen állt, amikor élve rátaláltak házuk romjai alatt. A katasztrófa mérlege a század hat legpusztítóbb erejű földrengése közé emelte a törökországit, ahol még a több mint ezer(!) utórengés is szedett áldozatokat. A tragédia keltette indulatok hatására Bulent Ecevit miniszterelnök kénytelen volt bevallani, hogy a helyzetet súlyosbították a hanyagul felépített házak, melyeknek jelentős részéből a vállalkozók annak idején kispórolták az építőanyagot.


Árvizek és sárlavinák pusztítottak Mexikóban és Venezuelában

1999-ben nem nyugodtak a szelek sem: hurrikánok és tornádók pusztítottak a világ több táján is. Amerikában 52 éve nem volt olyan tornádójárás, amilyet Oklahoma és Kansas látott májusban. A CNN hírtelevízióban bemutatott amatőr felvételen a szétszakított villanyvezetékek és a felrobbant transzformátorházak leginkább egy háborús támadás képeit idézték. Amerikát átlagosan évente sújtja olyan, F-5-ös erősségű tornádó, amilyen a két államon söpört végig tavasszal. Az F-5 jelzés olyan nagy sebességet jelent, amivel a tornádó játszi könnyedséggel emel fel épületeket, szó szerint lehámozza a fák kérgét, és acélszerkezetű panelépületeket képes súlyosan megrongálni. Külön érdekes, hogy a tornádó erőssége csak utólag, az okozott kárból állapítható meg, a mérőműszerek ugyanis rendszerint nem élik túl a vihart, amelyben nem szokatlan jelenség egy elegáns autó megjelenése a nappaliban, vagy az ágy felköltözése a fa tetejére.


Tornádó után az Egyesült Államokban

Valamivel szerencsésebbek voltak az amerikai kontinens keleti felének lakói, akiket - talán éppen buzgó imáik hatására - elkerült az előre beharangozott hurrikán. „Amerika a szabadulásért imádkozik” - adta hírül szeptemberben a londoni Daily Telegraph című napilap. Az eddig megfigyelt legnagyobb kiterjedésű hurrikán közeledtére 2,6 millió embert telepítettek ki szükségtáborokba, a Szövetségi Katasztrófaelhárító Hivatal atlantai központja 24 órás készenlétben várta a Floyd megérkezését, amely azonban az utolsó pillanatban „meggondolta magát”, és Floridát elkerülve az óceán fölött haladt tovább. Valamivel északabbra ugyan pusztított, fákat csavart ki és áradást okozott, a kár azonban korántsem volt olyan jelentős, mint amire számítottak.
Kevésbé voltak szerencsések az indiai Orisza szövetségi állam tengerpartjánál lakók. Rajtuk novemberben egy óránként 260 kilométer sebességű ciklon söpört végig, amely a becslések szerint akár tízezer ember halálát is okozhatta, és 200 ezret tett hajléktalanná.
Nem lehetett felhőtlen az idei karácsony a venezuelaiak számára, ahol emberemlékezet óta a legsúlyosabb áradások pusztítottak. Az áradások és a nyomukban kialakult földcsuszamlások következtében 140 ezer ember vesztette el otthonát, és mintegy 30 ezren haltak meg.


A törökországi földrengéssorozat a mecseteket sem kímélte    Fotók: MTI

Az európai földrész sem maradt ki a katasztrófákból. Az év elején, februárban az évszázad legsúlyosabb természeti katasztrófája sújtotta Ausztriát. A számtalan lavinaomlásnak több mint harmincan estek áldozatul, és közel 40 ezer turista nem tudta elhagyni az üdülőhelyeket. A katonaság és a rendőrség erőinek közreműködésével tudták csak kimenteni őket. A katasztrófák Svájcot és Olaszországot sem kímélték, itt is több emberéletet követelt a pusztító hótömeg.
Nyugat-Európát ismét ítéletidő sújtja. Decemberben fél évszázada nem látott téli viharok söpörtek végig Franciaország partjain, és Nyugat-Európa-szerte mintegy százan haltak meg a viharokban. Dél-Franciaországban le kellett zárni három nukleáris reaktort egy erőműben, mivel az áradó folyó elöntéssel fenyegette a területet. Párizsban a Szajna elöntötte az utcákat, és a Notre-Dame katedrális is kisebb sérüléseket szenvedett a szélviharban.
A jelek szerint 1999. úgy fog véget érni, ahogyan 1998.: Európa sem maradt ki a pusztító katasztrófákból. Ilyen kezdet után csak remélni lehet, hogy a jövő év jobb lesz.