Vissza a tartalomjegyzékhez


Szólásszabadság brit módra


Egy békés tüntető a Speakers’ Cornernél.    Fotó: Somorjai

A londoni Speakers’ Corner, a szabad véleménynyilvánítás szimbóluma - ahol Marx Károly, Winston Churchill és számtalan ismeretlen ember is szabadon elmondhatta véleményét az arra sétálók előtt - lehet, hogy hagyományt teremt minden brit városban. A jelenlegi brit kormány javasolja, hogy londoni mintára hozzanak létre országszerte a városokban megfelelő helyet a szólás- és gyülekezési szabadság még jobb érvényesülése érdekében. „Néha elfelejtjük, milyen szerencsések vagyunk, hogy országunkban érvényesül a szólásszabadság, sőt modernkori életünk szerves részévé vált” - nyilatkozta Jack Straw belügyminiszter. Vasárnap délutánonként összegyűlnek az emberek London belvárosában, a Hyde Park melletti Speakers’ Cornernél, és meghallgatják a különböző világnézetű szónokok véleményét a politikától kezdve a filozófiáig, gazdasági kérdésektől a vallásig. A hallgatók kérdéseket is tesznek fel a szónoknak, és viták kerekednek, amit néha ököllel próbálnak meg eldönteni. Bárki beszélhet, ameddig akar, ellenben kerülnie kell az obszcenitást, az istenkáromló beszédet és a garázdaságra való felbujtást. „Ezek a szónoki emelvények a szabad véleménynyilvánítás és vitafórum legbiztonságosabb formái” - mondta Straw, aki maga is rendszeresen szónokol választókörzetében, Blackburnben. 1996-ban azonban a Hyde Parkban tetőpontjára hágott a fundamentalista muzulmánok és a keresztények közötti ellentét. A rivális vallási csoportok tagjai között verekedés robbant ki, amikor egy iraki muzulmán szónokot
- egy libanoni keresztény megkéselése miatt - letartóztattak. A Speakers’ Corner kapuit ekkor bezárták, amire a hely történetében még nem volt példa. Ezen a helyen az első találkozókat még 1855-ben tartották, amikor ezrek tüntettek Lord Robert Grosvenor Vasárnapi Kereskedelmi Törvényjavaslata ellen, s ahol később olyan szellemi nagyság is szónokolt fából készült ládikáján, mint George Bernard Shaw. Az 1960-as években a vietnami háború és a nukleáris fegyverek elleni tüntetésekre tömegek gyűltek itt össze, 1987-ben pedig a veterán munkáspárti képviselő, Tony Benn állt fel egy dobozra, és olvasott fel részleteket a betiltott kémhistóriákat tartalmazó Kémfogó című könyvből. (Reuters)