Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Életjelek a Marson

December első hétvégéjén két kutatószonda fog 11 hónapos utazás után becsapódni a Mars felszínébe, hogy megbizonyosodjon afelől, vajon tényleg van-e a felszín alatt jéggé fagyott víz. A víz jelenléte további kutatásoknak adhat lökést, hiszen a végső cél annak megállapítása, hogy létezett-e valaha élet a Marson.

Sarah Gavit, a Deep Space projekt vezetője már évek óta hajt végre kísérleteket a jelenlegi akció sikerének érdekében. A Vénusz és a Szaturnusz kutatásában nagy tapasztalatokat szerzett hölgy és csapata a Mojave-sivatagban folytatott kísérletei során légágyúval lövetett különböző lövedékeket a talajba, míg végre megtalálta az ideális alakú és keménységű lövedékszondát a Mars talajvizsgálatához.
A Deep Space szondák a 165 millió dolláros Mars Polar Lander sarkkutató szondával utaznak, s nem sokkal a Mars légkörébe érkezés után leválnak az anyaszondáról, hogy körülbelül 640 km/órás sebességgel becsapódjanak a Vörös bolygó felszínébe. Ha a becsapódás sikeres lesz, a két szonda egy méter mélyen fog a talajba fúródni, ahol megkezdhetik a széles közvélemény és a szakértők által régóta várt adatok gyűjtését. A lövedékként működő szonda egy fúró segítségével mintát vesz a talajból, felmelegíti azt, és feltérképezi a talaj tulajdonságait. A kapott adatokat az anyaszondához továbbítja, mely elküldi azokat a földi kutatóközpontba. Ezeket az adatokat főként abból a szempontból vizsgálják, hogy van-e a felszín alatt jéggé fagyott víz vagy sem. Ha igen, akkor nem kizárható, hogy valamikor régen létezhetett élet a Földhöz legközelebb álló bolygón. És ha van fagyott víz, akkor valahol mélyen a felszín alatt folyékony víznek kell lennie. Scott Hubbard, a NASA Asztrobiológiai Intézetének vezetője szerint ugyanis a Mars felszíne alatt elég meleg a talaj hőmérséklete.
A Mars déli féltekéjén jelenleg éppen tavaszodik, ami számos tudósnak nyújt újra lehetőséget arra, hogy a Vörös bolygón valaha vagy most is létező életről kutatásaikkal meggyőződhessenek. A Mars Polar Lander anyaszonda a bolygó déli sarkától körülbelül 770 kilométerre fog landolni. Ebben a szélességben húzódik vissza, illetve előre az évszakok váltakozásával a széndioxid-jégsapka. (A szárazjég széle már november elején hátrább húzódott a landolás helyétől.) A tudósok szerint ez a terület a legalkalmasabb arra, hogy befagyott, illetve folyékony víz után kutathassanak, mely alapvető, de nem egyedül szükséges feltétele az élő szervezetek jelenlétének.
Nagy kérdés, hogy egyáltalán sikerül-e a becsapódás anélkül, hogy a makk alakú szondák belseje megsérülne, valamint sikerül-e az adatok felvétele, és azoknak a földi központba juttatása. Ha az adatok megerősítik azt a feltételezést, hogy sokmilliárd évvel ezelőtt valóban létezett élet a Marson, akkor előtérbe kerül az a cél, hogy további kutatások elvégzésére embert küldjenek a Vörös bolygóra.