Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Európa nehezen fizet

Hónapok óta húzódó tárgyalások eredményeként a múlt héten végre tárgyalóasztalhoz ült több német vállalat, hogy megtegye ajánlatát arról, mennyit hajlandók fizetni a második világháború náci kormánya által kényszermunkára ítélt zsidók számára. A náci áldozatok kárpótlási ügye mostanáig nem sok eredményt tudott felmutatni, s egyelőre még az is kérdéses, hogy a mostani tárgyalások hoznak-e valós megoldást.

Október eleje óta a német újságok a második világháború egykori náci munkatáborai túlélőinek hirdetéseivel vannak tele. A hirdetések szövegei olyan cégekről adnak információt, amelyek a náci kormánnyal kollaborálva dolgoztattak munkaszolgálatosokat. A nácik által kényszermunkára ítélt mintegy 2,3 millió személyből becslések szerint körülbelül 1,5 millióan még életben vannak. Közülük többen már számos alkalommal nyújtottak be kárpótlási igényt német vállalatokhoz, ám éveken keresztül semmi sem történt. Az előző kancellár, Helmuth Kohl ugyanis úgy vélte: a háború alatt működő cégek csupán a náci kormány parancsainak engedelmeskedtek, ezért nem kell kárpótlást fizetniük. (A háborús bűnösök ügyét tárgyaló nürnbergi perben számos vádlott próbálta meg hasonló indokkal felmentetni magát, ám a bíróság elutasította érvelésüket).
Az 1998-ban megválasztott új kormány azonban változtatott a hivatalos állásponton, s ennek következtében az új kancellár, Gerhard Schröder tizenkét ipari cég (köztük például a BASF, a BMW, a Daimler-Chrysler, a Hoesch Group, a Siemens és a Volkswagen) képviselőjével kezdett tárgyalásokat. A találkozó eredményeként a 12 óriás bejelentette: pénzalapot hoz létre a zsidó károsultak kárpótlására.
Az azóta eltelt időben a csoport 16 tagúra nőtt - jóllehet a náci Németországban ennél jóval több cég működött, többen mégsem jelezték részvételi szándékukat az ügyben -, ám kárpótlási ajánlatukat nem hajlandók 4 milliárd márkánál többre növelni. (A Volkswagen cég például minden egyes általa alkalmazott kényszermunkásnak 3500 dollárnak megfelelő részesedést óhajt csak fizetni - ám cégtársai ezt is túl magasnak tartják). A kormány ugyan 2 milliárd márkás hozzájárulásra hajlandó, a károsultakat képviselő ügyvédek azonban így is szánalmasan kevésnek ítélik az összeget: szerintük az ilyen alacsony felajánlás „szégyenteljes” és „valóságos sértés”. Úgy gondolják, az egykori kényszermunkások minimum 20 milliárd dollár kárpótlásra jogosultak. A háború óta Németország egyébként különböző kárpótlási ügyekben összesen 100 milliárd márkát fizetett ki - többek között Izrael államnak is.
Schröder úgy vélekedik: az eset kapcsán mindenki csak nyer. A károsultak kapnak némi pénzt - a kevés is több, mint a semmi -, a vállalatoknak pedig jó védelmül is szolgálhat ez a gesztus az esetleges jövőbeli kárpótlási perekben.
A kárpótlási ügyek Európa többi országában is számos kérdőjellel tarkítottak: Svájcban a bankok még 1998-ban beleegyeztek abba, hogy három év leforgása alatt 1,25 milliárd dollárt fizetnek a holocaust túlélőinek és rokonaiknak, az azonban a mai napig sem tisztázott, mekkora zsidó vagyonokat rejtenek is valójában a kis ország trezorjai.
A helyzet Ausztriában is meglehetősen rossz. Kárpótlási ügyben az első keresetet csak mostanában nyújtották be három osztrák cég ellen. Edward D. Fagan, a keresetet benyújtó egyik ügyvéd szerint: „Itt Ausztriában ez még csak a kezdet. Addig folytatjuk, amíg az utolsó fillért is visszaszerezzük azoktól a személyektől és cégektől, akiknek semmi joguk sincs hozzá.”


Eichmann aranyvonata

A második világháború utolsó napjaiban, amikor a szovjet Vörös Hadsereg átlépte Magyarország határát, Adolf Eichmann egy arannyal, ezüsttel, értékes festményekkel, ládányi karikagyűrűvel és egyéb vagyontárggyal alaposan megrakott vagont indíttatott el Budapestről a semleges Svájc felé. A zsákmány annak a 600 ezer magyar zsidónak a tulajdonát képezte, akiket Eichmann a halálba küldött. A vonat csak az ausztriai Werfen faluig jutott - Salzburgtól mintegy száz kilométerre -, ahol pár hónappal később, 1945. május 16-án, amerikai csapatok találtak rá. Egy, a napokban előkerült vizsgálati eredmény szerint az amerikai tisztek zsebeibe is jócskán jutott a kincsekből.
A hír a holocaust áldozatainak elkobzott vagyontárgyaival foglalkozó amerikai Elnöki Tanácsadó Bizottság minapi jelentéséből derült ki. A Bizottságot az USA kormánya állította fel tavaly, hogy kiderítse: kerültek-e illegális úton amerikai kézre zsidó vagyontárgyak. A bizottság megállapításai feleleveníthetnek egy régóta mellékvágányon veszteglő vitát a magyar, illetve az amerikai kormány között az elmúlt ötven évben már-már legendássá növő magyar „aranyvonat” ügyében, melynek értékét a magyar kormány háborús értéken 206 millió, mai értéken pedig mintegy 2 milliárd dollárra becsüli. A háború után a magyar kormány 900 személy nevének említésével kárpótlási listát állított össze az elkobzott javakra, melyeknek összértéke akkori árfolyamon 47 millió amerikai dollárt tett ki. 1952-ben ugyan ígéretet kapott a magyar kormány a javak visszaszolgáltatására, ám a gyakorlatban azóta semmi nem történt.