Vissza a tartalomjegyzékhez

Szergej Gorbacsov Argumenti i fakti , 1999. szept. 10.
Az adótorony túl messze van

Dagesztán, mahacskalai reptér. A kifutópályákon mindössze két utasszállító gép árválkodik. Az összes többi harci helikopter és teherszállító repülő. Az egyik félreeső pályán magányosan álló gépnek éppen most zajlik a rakodása. A 200-as számú teher a halottakat jelzi, a 300-as a sebesülteket. Ahogy egy helyi deszantos ismerősömmel elhaladtunk a ládák és hordágyak között, észrevettem az egyik sebesült tiszt zubbonya ujjából kikandikáló vörös sapkát. Aki valamennyire is jártas effajta körökben, jól tudja, hogy ez a vörös barett nem csupán dísz, hanem a kiválóság és hősiesség olyan elismerése, amelynek értékével még a kitüntetések sem érnek fel. A sebesült, mint kiderült, Jurij Jásin volt, az armaviri különleges felderítő osztag alezredese, amit pedig elmesélt, azt legszívesebben nem hittem volna el.


Orosz vörössipkások    Fotó: Vlaszty

A 715,3 méter magas, a helybéliek által egyszerűen tévétoronyként ismert objektum elfoglalása már régen tervbe volt véve. A hegyvidéki hadműveletek során örök érvényű elv, hogy aki magasabban van, az az erősebb. Ez a hegy pedig a ráépült tévéadóval uralta az egész novolakszki körzetet.
A feladatot, ami abból állt, hogy a csecsen harcosokat kijátszva és a hátuk mögé kerülve elfoglalják a magaslatot, majd kitartsanak, míg jön az erősítés, a csapat ragyogóan teljesítette. Éjjel, gyakorlatilag az ellenfél orra előtt csöndben átsurranva elfoglalták a tornyot, és felkészültek a védekezésre. El lehet képzelni a csecsenek megrökönyödését, amikor másnap reggel észrevették, hogy nemcsak a hátuk mögé kaptak egy ellenséget, hanem még a fejük fölé is. Tettek ugyan néhány kísérletet a torony visszaszerzésére, de támadásukat könnyűszerrel visszaverték a magaslatról.
Akkor azonban valami szokatlan vette kezdetét. Először is a szövetségi hadtestek vezérkari stábja kiadta a parancsot az azonnali visszavonulásra. De hogyan? Ugyanúgy, ahogy behatoltak. Csakhogy minden felderítő iskolában úgy tanították, hogy soha nem szabad visszatérni ugyanazon az úton, amin bejutottál az ellenség háta mögé, mert nagy az esély a csapdába kerülésre. Úgy látszik, nem minden vezető végezte el a tisztiképzőt. Aztán a csecseneknek sikerült ráhangolódniuk arra a hullámhosszra, amelyen folyt a kommunikáció, és valami fal névvel takarózva kérték az orosz csapat koordinátáit. Az orosz csapat hallgatott… Akkor az ismeretlenek a vezérkari stábhoz fordultak az adatokért. A stáb közölte azokat...
Hogy miért volt szüksége a csecseneknek a pontos koordinátákra, csak találgatni lehet. Igen rövid időn belül orosz felségjelű SZU-25-ös katonai repülőgépek tűntek föl, és leadtak egy-egy sorozatot a tévétoronyban lévő társaikra. A felderítő osztag parancsnoka többször próbálta megkérni a vezérkari stábot, hogy menekítsék ki őket a hirtelen feleslegessé vált tévétoronyból - hiába. A stábtól az a parancs érkezett, hogy eresszenek füstjelzéseket és várjanak. Vártak. Addig vártak, míg újabb harci helikopterek jöttek, és a tévétoronyra és környékére rakéták kezdtek záporozni. Már az első „eresztésben” hét ember lelte halálát. Kétségbeesett ordításukra az éterben
- „Mit csináltok? A mieinket lövitek!” - válaszul megkérték őket, hogy pontosítsák koordinátáikat. Pontosították, ezután a harci gépek most már egészen alacsonyra ereszkedve adták le a sorozatokat. A helikopterekre nem érkezett egyetlen válaszlövés sem: a felderítősök nem lőnek a sajátjaikra.
A végeredmény az lett, hogy gyakorlatilag kilőtték őket a magaslatról. Kénytelenek voltak a „zöldbe” menekülni, le a fák közé…, ahol már vártak rájuk.
A fiúk küzdöttek. Úgy küzdöttek, mint akik tudják, ez az utolsó csata. Az erdő hemzsegett a csecsen harcosoktól. Az oroszok csapatát szétmorzsolták és megsemmisítették. Talán először a felderítősök történetében, de nem tudták magukkal vinni a halottakat és a sebesülteket. Jurij Jásin, a parancsnok, összeszedte akit még tudott a csapatból, hogy át tudjanak törni. Négy embernek sikerült… Később még egy-egy ember átjutott, a szomorú végeredmény: nyolcvan emberből 37 halott, 19 sebesült, a többiek eltűntek. Később a hegy környékén megtalálták néhány orosz katona meggyalázott holttestét. Valószínűleg a sebesültekkel bántak így el - a csecsenek nem ejtik túszul a felderítőket...
Miért kellett meghalni ezeknek a srácoknak? Árulás történt, vagy a csecsenek egy szuperakcióval megtévesztették volna az orosz repülősöket? A választ a Katonai Főügyészségtől várják, amely most vizsgálja az ügyet. Jásin, a sebesült parancsnok csak egyre tud gondolni. Már mentünk el, mikor ő még mindig egyre csak azt ismételgette: „elárultak minket… elárultak minket…” - amíg el nem vesztette az eszméletét.
(fordította Laudancsek Katalin)