Az ügy kettős évfordulójáról van szó. Hatvanöt éve jelent meg egy nagyobb feltűnést
keltő, de a maga korára igen jellemző írás, és tizenöt éve, hogy egy tudós ember
elővette a feledésből. Aktualitásának felismeréséhez nem kell az éveket számolnunk,
alapgondolatának ma is vannak forgalomban rokon elméletei.
Akkor, 1934-ben, még csak numerus clausus volt Magyarországon, általános érvényű
zsidótörvény vagy más kirekesztő hivatalos szabály nem. A kurzus „gondolkodói”
egyelőre azt feltételezték, hogy a zsidók integrálódhatnak, de ehhez meg kell
tagadniok örökségüket. Ha nem is minden ilyen krajcáros bölcs, de jó részük ezt
úgy értelmezte, hogy kikeresztelkedés nélkül lehetetlen az asszimiláció. Akadtak
azonban műkedvelő „nemzetpolitikusok”, akik nemcsak a zsidóktól követelték a
vallásváltoztatást, hanem találtak a követelésnek más „célcsoportot” is.
Abban az évben egy úriember cikket írt a magyar ortodox keresztény (hagyományos
megnevezéssel: görögkeleti) hívekről. Túlnyomó részük idegen családból származik,
fejtegette, tehát asszimilálódnia kell, hogy magyarnak fogadják el. Ám a vallásuk
idegen a többségben katolikus, kisebb részben református magyarságtól, ilyen vallással
a nemzet nem ismerheti el őket magáénak. El kell tehát hagyni egyházukat, a keresztény
társadalomnak pedig az a kötelessége, hogy a görög katolikus egyház felé terelje őket.
Ezen az ötleten mai európai eszünkkel megbotránkozhatunk, de a két világháború közötti
kurzus jellegéhez hozzátartozott a kirekesztés. Csak egy ilyen kurzusgarnitúrának
juthatott eszébe, hogy a nemzethez való tartozás feltételéül nemzeten kívüli kategóriákat
- vallás, világnézet, pártállás, származás - állapítson meg.
A hazaffyas cikk szerzőjét Pezenhoffernek hívták.
A közlés ötvenedik évfordulóján, vagyis most tizenöt éve, 1984-ben, a magyar görögkeletiek
vezető lelkésze, dr. Berki Feriz főesperes ismertetést írt róla egyházának lapjában,
az egyházi Krónikában. Föltette a kérdést: ami sikerülhetett egy Pezenhoffernek, miért
ne sikerülhetne egy Popovicsnak?
Feriz atya tévedett. Pezenhoffernek nem sikerült. Bizonyság rá, hogy ilyen elmélkedést
írt. Ahogyan nem sikerült az 1944-ben hatalomra került jöttmenteknek sem. A magyarságát
természetes módon érző embernek nem jut eszébe, hogy Pezenhoffer-féle elméleteket
gyártson.
Aki nem veszi észre, hogy a történet napjainkban folytatódik, az bekötött szemmel jár.
Dr. Bán Ervin