Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Egyházi élet a pártállamban

A közeljövőben dokumentumgyűjtemény jelenik meg a húszéves fennállását ünneplő Hit Gyülekezetéről. Lapunk mostani és jövő heti számában részleteket közlünk a korabeli levelezésekre, újságcikkekre és interjúkra épülő összeállításból. Az alábbiakban az 1979-től 1989-ig tartó korszakból idézünk.


Mészáros István, Németh Sándor és Uzoni Péter a Hit Gyülekezete elismert egyházzá nyilvánítása alkalmából tartott sajtótájékoztatón 1989-ben

A Kádár-korszakban, amikorra a Hit Gyülekezete eddigi történetének első fele esett, a gyülekezet puszta léte is politikai kérdést jelentett, mivel a kommunista rendszer a társadalmi élet totális ellenőrzésére törekedve nem tűrte el a szabad, polgári önszerveződést. Az ezt megkísérlő csoportokat változatos eszközökkel igyekezett próbálkozásuktól elrettenteni.
Ilyen körülmények közepette szervezte meg Németh Sándor 1979-ben azt a héttagú karizmatikus imacsoportot, amelyből aztán a Hit Gyülekezete kifejlődött. A közösség úgy tett, mintha vallásszabadság lenne: önállóan szervezve életét, heti két alkalommal tartott istentiszteleti rendet vezetett be, ahol minden érdeklődőt szeretettel látott. Nem csoda, hogy a „budaörsi gyülekezet” néven emlegetett közösség hamarosan magára vonta a hatóságok figyelmét.

Angela és a KGB

„1980-tól a hatóságok, a rendőrség is félreérthetetlen tanújelét adta annak, hogy a budaörsi házat megfigyelés alatt tartják. Egy ízben a budaörsi rendőrparancsnok vezetésével szó szerint benyomultak a házba. Azzal gyanúsítottak bennünket, hogy kábítószerpartikat és szexorgiákat tartunk az épületben. Elkezdődtek a kihallgatások, és a hozzánk járó emberek közül többeket be akartak szervezni besúgónak. Egyre több ember tért meg ez idő tájt, és ezt botrányok kísérték. (…) Sok szülő dührohamot kapott, amikor felnőttkorú gyermekénél Bibliát látott, és sajnálatos módon a hatóságok segítségét is igénybe vették ahhoz, hogy megvédjék családjukat egy ilyen szerencsétlenségtől.” (Németh Sándor. Új Exodus, 1991/3.)
1981. január 20-án a magyar rendőrség és az orosz nagykövetség emberei rajtaütésszerű házkutatást tartanak a budaörsi házban, mivel a gyülekezethez csatlakozott egy orosz állampolgárságú lány, M. Angela, aki a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába járt. Kommunista édesanyja feljelentette a gyülekezetet azzal az alaptalan, de tipikus váddal, hogy kábítószeres partikat tartanak. A rendőrök mindent átkutattak, Angela azonban bemenekült a mellékhelyiségbe, és jóllehet a villanyt égve hagyta, valamiképpen elkerülte a rendőrök figyelmét, oda nem néztek be. Májusban Németh Sándorékat behívatják a rendőrségre az „Angéla-ügy” miatt.
Számos hasonló atrocitás után a gyülekezet vezetői 1982-ben kerülnek kapcsolatba Iványi Gáborral, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) lelkészével.
„Iványi Gábornak döntő érdeme volt abban, hogy a pártállam alatt a Hit Gyülekezete nem vált az Állami Egyházügyi Hivatal, illetve a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa ördögi manipulációinak és megfélemlítő akcióinak áldozatává. A minket ért atrocitásokról és jogsértésekről szóló tudósítások elsősorban az ő közvetítésével kerültek az emberi jogok megsértését vizsgáló nemzetközi fórumok elé.” (Németh Sándor. Új Exodus 1993/1.)
Iványi - mivel nem látott túl nagy esélyt egy új és önálló felekezet elismertetésére -, azt tanácsolta, próbálkozzon a gyülekezet valamilyen már korábban létezett, működő egyház vagy hívő közösség részeként bejegyeztetni magát. Ehhez először az Isten Gyülekezete nevű nemzetközi pünkösdi misszió látszott a legalkalmasabbnak, amelyet 1948-ban törvényes egyháznak nyilvánítottak. Papíron tehát - és egy-két egészen kicsiny csoport formájában - létezett és legális volt, és teológiailag is viszonylag közel állt a „budaörsi gyülekezethez”. A misszió jogutódja Ungvári Sándor volt.
„Így az a koncepció született, hogy szerveződjön újjá az Isten Gyülekezete Ungvári Sándor elnök vezetése alatt úgy, hogy az operatív vezetést, vagy ha úgy tetszik, a főtitkári címet Németh Sándor kapja. 1983. szeptember 11-i keltezéssel tehát elküldtük a felterjesztésünket, amelyben kértük az ÁEH elnökét, Miklós Imre államtitkárt, hogy a törvények értelmében, a mellékelt szervezeti szabályzat és hitvallás alapján közösségünket nyilvánítsa elismert vallásfelekezetnek. Amikor eltelt a 90 nap vagy még több, írtunk a miniszterelnöknek meg az Elnöki Tanács elnökének és még néhány helyre, hogy nevezzék meg azt a fórumot, amelyhez fordulhatunk, mivel az ÁEH nem méltat bennünket válaszra sem…” (Uzoni Péter. Új Exodus 1992/1.)

1984

1984. március 9-én megérkezik a „Nagy Testvér” „válasza” az elismertetést igénylő kérelemre, valamint a levelekre: titkosszolgálati indíttatásra a Magyar Ifjúságban Seszták Ágnes tollából egy írás jelenik meg „Könyörgés Szántó Annáért” címmel, amelyben a szerző - a neveket megváltoztatva - az egyik gyülekezeti tag, N.-né Ilonka fájdalmas magánéleti problémája kapcsán durva támadást intéz a gyülekezet és pásztora ellen.
„Az Ilonka és férje között fennálló ellentét keletkezése jóval Ilonka megtérése előttre nyúlt vissza, a konfliktus kiéleződését pedig az okozta, hogy kiderült: a férj besúgóként dolgozik a Hit Gyülekezete és ezzel saját felesége ellen is. Seszták Ágnes ezt az ügyet koncepcionálisan arra használta fel, hogy megfogalmazza a gyülekezettel szemben azokat a rágalmakat, amelyek a későbbiek során újra és újra visszaköszöntek. Az egyik gyülekezeti tag bonyolult családi válságán keresztül akarta kimutatni, hogy a gyülekezet család- és kultúraellenes, természetellenes istentiszteleti szokásait lelki dresszúrákkal kényszeríti rá a csalárdul rabul ejtett lelkekre.
Először az újságtól kértük, hogy közölje a cikkel kapcsolatos helyreigazításunkat. Erre újabb cikk volt a válasz, amelyben Seszták Ágnes azt állította, hogy megfenyegették, holott pont a fordítottja volt a helyzet. Ezek után írtunk Lázár Györgynek, Kádár Jánosnak, Losonczi Pálnak, a Magyar Újságírók Szövetségének. Helyreigazításunkat elküldtük sok újságnak, a Népszabadságtól fogva az Élet és Irodalomig, de sehol sem biztosítottak lehetőséget a védekezésre…” (Uzoni Péter. Új Exodus 1992/1.)
A nyár folyamán a gyülekezet vezetősége ismét kiad egy, a konkrét tényeket összefoglaló rövid nyilatkozatot, amelynek a végén egy mondatban megjegyzik, hogy szilárd meggyőződésük szerint az ilyen és ehhez hasonló tettek az ÁEH sajátos magatartására vezethetők vissza, vagyis arra, hogy a több mint egy éve beadott elismerés iránti kérelemre a mai napig nem válaszolt. „Ma ez talán nem tűnik nagy dolognak, de akkor körülbelül olyan volt, mint azt leírni, hogy a Szovjetunió kizsákmányol bennünket.” (Uzoni Péter. Új Exodus 1992/1.) A nyilatkozatot egyedül a Beszélő című szamizdat újságban merik közölni. Válaszul 1984. december 24-én megérkezett az ÁEH határozata, amelyben megtagadták a gyülekezet elismerését:
„A hozzám érkezett panaszok alapján megállapítottam, hogy a megalakulni kívánó vallásfelekezet szertartásai, a tervezett szervezet tevékenysége a fennálló törvényekkel és közerkölcsiséggel ellentétben áll.
A csoport erőszakos fellépésével zavarja a törvényesen elismert felekezetek működését. A befolyása alá került személyeket lelki kényszer alkalmazásával szembeállítja családjukkal, és elszakítja őket munkahelyüktől, választott hivatásuktól. (…)
A Minisztertanács Elnökének felhatalmazása alapján tájékoztatom, hogy jelen levelem egyben válasz a hozzá írt 1984. november 6-i panaszbeadványukra, valamint más állami és társadalmi szervekhez küldött nyilatkozataikra…” (Miklós Imre, az ÁEH elnöke levele Németh Sándornak, 1984. december 20.)

„Hivatalaink értelmetlen zaklatása”

Ezzel egyidőben a Szabadegyházak Tanácsának (SZET) - amely teljes egészében az állami kontroll eszköze volt a kisegyházak felett - elnöke, Szakács József megfélemlítéssel és ígérgetésekkel rávette Ungvári Sándort, az Isten Gyülekezete elnökét, hogy határolódjon el Németh Sándortól és közösségétől:
„Tisztelt Államtitkár Úr!
Alulírott, mint az Isten Gyülekezete Misszió elnöke kijelentem és jelen soraimmal tanusítom, hogy a legmesszebb-menően elzárkózunk minden olyan, Németh Sándor testvérek által megírt és hivatalos fórumokhoz eljuttatott beadványoktól, amit missziónk nevében közre adott. Nevezett beadványokat akkor is semmisnek tekintünk, ha ezeken az én nevem is szerepelne bármilyen vonatkozásban. (…)
Ungvári Sándor elnök, Horváth Sándor alelnök”
(Az Isten Gyülekezete vezetőinek levele Miklós Imre államtitkárhoz, az ÁEH elnökéhez)
„Tisztelt Főosztályvezető-helyettes Úr!
44.533/1984. szám alatt történt megbeszélésünkre való hivatkozással közlöm Önnel, megküldtem nyilatkozatunkat úgy az ÁÉH, mint a SZET-hivatalának. Németh Sándor testvérünket pedig fegyelmi úton utasítottam, vessen véget a hivatalaink értelmetlen zaklatásának, az eddigieket pedig sürgősen tegye jóvá a saját érdekében (…)
Hálás tisztelőjük, Ungvári Sándor a missió elnöke”
(Ungvári Sándor levele Kovács Andráshoz, az ÁEH főosztályvezető-helyetteséhez)
Néhány nappal később a „budaörsi gyülekezet” felbontja a szervezeti kapcsolatot az Isten Gyülekezetével, és újra önálló útra lép:
„Kedves Ungvári testvér!
(…) Gyülekezetünk vezetősége - a tagok egyetértésével - egyhangúlag arra az elhatározásra jutott, hogy kilépünk az Isten Gyülekezete nevű felekezetből. Döntésünket az elmúlt időszak eseményeire alapoztuk. (…)”
Októberben a gyülekezet újra közvetlenül az ÁEH-tól kéri az elismertetést, immáron Hit Gyülekezete néven. Új szervezeti szabályzattal, kibővített hitelvi nyilatkozattal, minden más szervezettől függetlenül. Válasz hosszú ideig ismét nem érkezik.

Törvénytelen gondolatok

Az istentiszteletek továbbra is Budaörsön zajlanak, a gyülekezet létszáma - országos viszonylatban - körülbelül ötszáz fő. 1985 végére szükségessé válik a Farkasréti úti épület kibővítése, ami a budaörsi tanács szóbeli biztatására el is kezdődik. A bontási munkálatok végeztekor váratlanul mind a felújítás, mind az eredeti állapot helyreállítását megtiltó határozat érkezik a tanácstól. A hivatal dolgozói indoklásként egy fiktív panaszbeadványra, illetve „felsőbb utasításra” hivatkoznak. A gyülekezet vezetősége januárban levélben fordul a Magyar Népköztársaság miniszterelnökéhez, Lázár György közbenjárását kérve a közösség jogi státusának rendezése és a budaörsi imaház korszerűsítésének engedélyezése érdekében. 1986 márciusában megérkezik a házra vonatkozó fennmaradási engedély.
Cs. Bélát, a kaposvári gyülekezet tagját - majd később másokat is - az elhárítás be akarja szervezni a katonaságnál.
Egy ilyen esetről készült feljegyzés részletei: „Rá akarták döbbenteni, hogy milyen rossz helyzetben van. Ezután megsajnálták: szegény fiú megingott.
Elfogadják, hogy hisz, de rossz lóra tett; ők mindent megadnak ahhoz, hogy ezt felismerje.
Bibliát nem olvashat, nem tehet bizonyságot, nem énekelhet.
Többször eljöhet a gyülekezetbe, rendkívüli szabadságot kaphat (ha kell át is helyezik Budapestre), hogy meggyőződjék arról: igaz, amit mondanak. Feltétel azonban, hogy információkat adjon nekik. (…)
Gondolja meg, mit csinál, mert ha ezt folytatja, nem fogják felvenni az egyetemre (...)”
A zalaegerszegi gyülekezet május 11-i istentiszteletét rendőri intézkedés szakítja félbe. A közösség éppen Istent dicsőítő dalokat énekel, amikor öt rendőr ront be az eseménynek helyet adó L. Tibor otthonába. Igazoltatják, majd távozásra szólítják fel a hívőket, L. Tibort több órás kihallgatásra viszik a rendőrségre. Ott rendőri felügyelet alá helyezéssel fenyegetik meg, és követelik, többet ne tartson istentiszteletet a lakásán. Néhány nappal később további két gyülekezeti tagot hallgatnak ki.
A gyülekezet vezetősége ekkor levélben fordul az Állami Egyházügyi Hivatal elnökéhez, a Szabad Egyházak Tanácsához, a Magyar Népköztársaság miniszterelnökéhez, az Elnöki Tanácshoz, a belügyminiszterhez és a Zala megyei főügyészhez. A címzetteket értesítik a zalaegerszegi eseményekről, tiltakoznak a tettleges vallásüldözés ellen, és kérik őket, segítsenek megteremteni a gyülekezet működésének jogi feltételeit. Az összes címzett nevében az Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője válaszol. Június 20-án keltezett levelében közli, hogy a gyülekezet továbbra sem elismert vallásfelekezet, mert „tevékenysége a vonatkozó állami törvényekbe ütközik, és sérti a már törvényesen elismert vallásfelekezetek és állampolgárok érdekeit”.
Ezzel egy időben a zalaegerszegi atrocitásról tudomást szerzett külföldi keresztények is tiltakozó leveleket juttatnak el a magyar szervekhez, illetve az ENSZ Emberi Jogi Bizottságához.
Az ÁEH júniusban behívatja Németh Sándort. Nagy Ferenc általános elnökhelyettes és Bai László, a protestáns főosztály vezetője azzal vádolják, hogy nemzetközi kampányt szervezett az állam lejáratására: „Maguknak minden tevékenységük, cselekedetük és gondolatuk törvénytelen…” - jelenti ki Bai László.
A Zala Megyei Rendőr-főkapitányság szeptember 8-i határozatában megszünteti a nyomozást L. Tibor ellen egyesülési joggal való visszaélés ügyében, ugyanakkor megrovásban részesíti a gyanúsítottat.

Az utolsókat rúgja a pártállam

1988-ban a budapesti gyülekezet kezdi kinőni a budaörsi házat: sokan csak a kertben elhelyezett padokon kapnak helyet, és zártláncú videóközvetítésen keresztül követik a teremben zajló eseményeket.
Felmerül egy nagyobb imaház megvásárlásának szükségessége. A Magyar Televízió kezelésében álló - és gyakorlatilag használaton kívüli - kőbányai zsinagóga megfelelőnek látszik. A kezelői jog ára három és fél millió forint, ugyanakkor a felújítás húsz-harminc millióba kerülne. Mivel Budaörsön kezd „tarthatatlanná” válni a helyzet - sokan két-három órával az istentisztelet előtt érkeznek, hogy helyet tudjanak biztosítani maguknak -, a gyülekezet vezetői a kezelői jog megvásárlása mellett döntenek. Az előszerződés napján a Magyar Televízió illetékese közli az egymilliós előleggel érkező gyülekezeti vezetőkkel, hogy a kezelői jog immár huszonötmillió forintba kerül. Az adásvétel elmarad.
Vörös László, a mintegy ötven tagú balatonfüredi gyülekezet egyik tagja felajánlja a közösségnek: újítsák fel aszófői házát, majd tartsák ott istentiszteleteiket. A munkálatok két hónapon át tartanak. A renovált épületben június 13-án kerül sor az első és egyben utolsó istentiszteletre: ismeretlen tettes ugyanis az éjszaka folyamán felgyújtja a házat. A tűzoltók csak háromnegyed óra elteltével érkeznek a helyszínre, ám akkor kiderül: nincs elegendő vizük. A sorozatos késlekedések hatására a ház a falak kivételével porig ég. Mindezek után a Községi Tanács pénzbírságra ítéli a kárvallott tulajdonost.


A rejtélyes körülmények között leégett aszófői gyülekezeti ház

„A korábbi akadályok elhárultak”

1988 őszén a Jurta színházban megalakul a Szabad Demokraták Szövetsége. A párt a Szabad Kezdeményezések Hálózata nevű szervezetből - amelynek alapításában a gyülekezet egyes vezetői szintén részt vettek - alakul meg, heves viták közepette. Mintegy 3-400 „budaörsi” van jelen a rendezvényen, ahol szavazatuk döntő súllyal esik latba a párttá alakulás mellett, sőt a név kiválasztásában is.
1989 elején a gyülekezet mintegy 1000 aláírást tartalmazó petíciót juttat el Németh Miklós miniszterelnökhöz és az ÁEH elnökéhez, Miklós Imre
államtitkárhoz, melyben ismételten sürgeti jogi státusának rendezését. A miniszterelnök válaszol: kifejezi készségét a gyülekezet törvényes elismerésére.
Ebben az időszakban a pártállam a viharos gyorsasággal zajló szétesés tüneteit mutatja.
1989. május 26-án Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal újonnan kinevezett elnöke 2/1989. számú határozatában az 1895. évi XLIII törvény alapján törvényesen elismert vallásfelekezetté nyilvánítja a Hit Gyülekezetét.
Sarkadi Nagy Barna, az ÁEH elnöke az ünnepélyes találkozón a következőket mondja az immár hivatalosan is Hit Gyülekezete nevű „budaörsiek” vezetőinek: „Örömmel állapítom meg, hogy minden olyan korábbi akadály, amely a Hit Gyülekezete törvényes elismertetésének útjában állott, elhárult…” A gyülekezet vezetői jelezték: ezek az „akadályok” nem az ő részükről álltak fenn, hiszen a közösség most is ugyanolyan, mint 1985-ben volt, ugyanaz a hitvallás és szervezeti szabályzat van érvényben, mint akkor.
Július 16-án megszüntetik az Állami Egyházügyi Hivatalt.