Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov
Jelcin még kitart

Az Oroszországban kibontakozó politikai válság egyre mélyebben és kiterjedtebben hatja át a kormány működését. Úgy tűnik, 1917 óta nem fordult elő ehhez hasonló. Moszkvában folyamatosan hallani hol az egyik, hol a másik magas rangú tisztségviselő, miniszter vagy éppen kormányfő leváltásáról. A politikusok lejáratására irányuló kampányok közepette pedig javában készülnek a hatalomváltás - vagy átmentés különböző forgatókönyvei. Eközben újra kezdődhet a csecsen háború is: Oroszország csütörtökön kétszer is bombázta Csecsenföld fővárosát, Groznijt.


Felrobbantják annak a moszkvai lakóépületnek a maradványait, amelyben bomba robbant szepetember 11-én. A bombamerényletnek 92 halálos áldozata és számos sérültje van     Fotó: MTI

A leváltásokról és lemondásokról szóló hírekből Jelcin elnök sem maradt ki. Már szeptemberben lehetett arról olvasni, hogy Jelcin lemondásra készül, s a hatalmat pedig Putyin miniszterelnöknek adná át. Annak ellenére, hogy a kormányfő már aznap cáfolt, a hír tartós beszédtémává vált a Kreml folyosóin. Többen tudni vélték, hogy Jelcin szeptember 19 és 24 között készül bejelenteni e lépését, előrehozva ezzel egyúttal az elnökválasztás időpontját is, amely így december 19-én lenne esedékes, vagyis ugyanazon a napon, mint az alsóház tagjainak és Moszkva polgármesterének megválasztása.
Az egybeesés állítólagos célja, hogy csapást mérjen a legesélyesebb jelöltekre, köztük Primakovra, Luzskovra, Zjuganovra, Javlinszkijra. Ők ugyanis már nagyon belemerültek a képviselőválasztás előkészületeibe, Luzskov ezen kívül a polgármesteri székért folytatott kampányába is. Ilyen módon Putyin útja könnyebb lehetne az elnöki szék felé. Az Argumenti i Fakti című orosz lap szerint a Kreml azután folyamodott ehhez a forgatókönyvhöz, hogy megbizonyosodott róla: Jelcin elnökségét 2000 júliusa után semmilyen eszközzel nem képes prolongálni.
Úgy tűnik azonban, hogy a Duma nem nagyon hitte el Jelcin önkéntes lemondásának hírét. Szeptember 22-én egy alkotmánymódosításra tett kísérletet: a baloldali többségű kezdeményezés az elnököt azon jogától igyekezett megfosztani, hogy a Duma jóváhagyása nélkül hozzon döntést a kormány összetételéről. A kísérlet sikeréhez hetvenkilenc szavazat hiányzott.
Abban, hogy az alkotmány módosításra szorul, nem csak a baloldaliak, hanem az orosz polgárok túlnyomó többsége is biztos. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a Jelcinhez hasonló karakterű elnökök
teljesen törvényes úton diktátorokká válnak. A demokratikus úton birtokukba került hatalom nem sokban különbözik az orosz cárok és a szovjet főtitkárok hatalmától: az ilyen típusú hatalomgyakorlás pedig inkább rombolja, mint építi az országot.
A kormány többszöri lecserélése egy éven belül - a Duma véleményének figyelmen kívül hagyásával - erősen megtépázta e törvényhozó testület presztízsét. Ugyanez elmondható Jelcinről és közvetlen környezetéről is. A kegyelemdöfést a nemrég kirobbant külföldi pénzbotrány és a dagesztáni háború adta meg. Az emberek most már csak egyben biztosak: a vezetők vagyonokat loptak össze maguknak úgy Moszkvában, mint vidéken.
Annak ellenére, hogy a szövetségi erők három sikeres hadműveletet hajtottak végre, a háború csorbát ejtett a központi és a dagesztáni hatalom tekintélyén. Ezt annak napvilágra kerülése is okozta, hogy tudtak a gerillák támadási előkészületeiről, de nem tettek ellene semmit. Az emberekben felmerült a kérdés: „Ez most mulasztás, vagy árulás?” A dagesztániak biztosak benne, hogy a csecseneket jelen esetben nem is az arabok, hanem Berezovszkij pénzelte, a Kreml-barát oligarcha.
Viktor Iljuhin, a Duma védelmi bizottságának elnöke hivatalosan kijelentette, „a harcosok akcióját egyeztették Jelcin elnöki apparátusával”. Nem is az a lényeg, hogy e kijelentéseknek és híreknek mennyi a valóságalapja, hanem az, hogy az emberek egyre inkább hitelt adnak nekik.
A politikusok közötti lejáratási kampány folytatódik. A napokban éppen Jurij Luzskov és Jevgenyij Primakov, az Otyecsesztvo (Haza) párt vezetői kerültek terítékre. Közvetlenül azután, hogy Luzskov bejelentette, a párt küldetése a korrupció elleni harc, napvilágot látott egy információ arról, hogy ugyanő Németországban 150 ezer márkáért vásárolt lovat. Primakovot pedig azzal vádolják, hogy Iraktól 800 ezer dollárt kapott atomfegyver készítéséhez szükséges dokumentumok átadásáért.
E kampány fő eredménye a lakosság politikusok és hatalom iránti gyűlöletének egyre nagyobb mértékű növekedése lett. Talán ezért van igaza azoknak a megfigyelőknek, akik szerint Jelcin után teljes káosz várható, még akkor is, ha a választás az eredeti időpontban, jövő év júliusában zajlik majd le. Új vezetők felbukkanására is számítanak, olyanokéra, akik a még nem szervezett és nem korrupt ellenzék élére állnának. Minél tovább marad tisztségében Jelcin, egy ilyen fordulatra annál nagyobb az esély. Nem kizárt azonban egy Putyin nevével fémjelzett diktatúra sem, már csak azért sem, mert ez egyfajta mentőövként szolgálna a mai politikai elit számára. A kérdés csak az, hogy Oroszország megmentését mindez hogyan szolgálná.


Atomfenyegetés Csecsenföldnek

Oroszországban felforrósodott a közhangulat a merényletek után: egyre népszerűbb az egyik tévés műsorvezető javaslata, miszerint: „Az egész lázadó régiót (mármint Csecsenföldet) a betonba kell döngölni” - írja az Argumenti i Fakti című orosz lap. Katonai szakemberek is úgy vélik, nincs túl sok remény arra, hogy Hattab és Baszajev harcosaival hathatósan el tudnak bánni a légierő segítsége nélkül. Botlichban és Haszavürtben már be is vetették az atomfegyver előtti legkomolyabb fokozatot, az úgynevezett vákuum-bombákat. Hegyvidéken különösen nagy hatásfokkal lehet bevetni ezeket: a töltet a robbanás után mérges gázt terjeszt szét, betöltve a környék összes barlangját, hasadékát és lövészárkát - aztán hatalmas erejű detonáció következik, mely során olyan mértékű túlnyomás és hő szabadul fel, hogy minden élőlény egész egyszerűen elpárolog egy szempillantás alatt.
A katonai szakértők egyébként nem zárkóznak el az atombomba bevetésének gondolatától sem. Szerintük bármilyen őrült ötletnek tűnik ez most, mindenképpen érdemes mérlegelni, egyrészt az egyre sűrűsödő merényletek, másrészt annak veszélye miatt, hogy esetleg a moszkvai atomlétesítmények biztonsága is veszélybe kerül - bár efelől már megoszlanak a vélemények. Valinkin vezérezredes úgy látja, hogy az atomkészlet maximális védelem alatt áll, Jablokov akadémikus viszont már nem tenné ezért tűzbe a kezét… Hogy kinek van igaza, nehéz eldönteni. A katonai vezérkar a sajtó kérdéseire diplomatikusan úgy válaszolt, hogy egy sok áldozatot szedő diverzáns akcióra „az orosz fél válasza adekvát lesz”. Megjegyzendő az is, hogy végletes válsághelyzet esetén az új orosz katonai doktrína megengedi az atomfegyver elsőként való bevetését, még akkor is, ha a másik fél nem rendelkezik ilyesmivel.
Úgy tűnik tehát, hogy Oroszország valóban kész a „betonba döngölni” Csecsenföldet. Hiábavalónak bizonyultak az orosz kormány bőkezű kompenzációi, amelyekkel az orosz-csecsen háború kudarcát próbálta feledtetni. A csecsen „hadvezéreknek” semmi sem volt elég: követelésük már négyszáz milliárd dollárra rúgott - egy-egy háborús évért egy-egy százas…
Ami azt illeti, e hatalmas összeg nagy részét már törlesztette az orosz kormány, de a „helyreállítási segélyek” egyszerűen eltűntek, akár egy fekete lyukban. És akkor még nem is volt szó azokról a nem hivatalos összegekről, amelyek változatos kriminalisztikai csatornákon keresztül csörgedeznek, folynak, áradnak a Kaukázus felé: tudvalevő, hogy az orosz bankok mintegy felét, ezen kívül éttermek, szórakozóhelyek, piacok jelentős részét a kaukázusi maffia tartja „védelme” alatt - az emberrablók markába leszámolt dollármilliókról nem is beszélve… (L.K.)