Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Lejárt a türelmi idő

Noha jobboldali politikai körökben néhány héttel ezelőtt még kételkedve fogadták a hírt, mely szerint a Fidesz és az MSZP helyet cserélt a pártok népszerűségi listáján, az elmúlt napokban már a kormánypárti lapokban is megerősítették ezt az adatot. Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője mindenesetre sietett leszögezni, hogy a nyáron végzett felmérések nem mérvadók. Lapunknak nyilatkozó politológusok azonban határozottan cáfolták ezt a véleményt. A szakemberek abban is egyetértenek, hogy a választások óta eltelt időszak belpolitikai szempontból a demokrácia legdurvább éve volt. Ennek okát a Fidesz és az MSZP közötti kis különbségben látják.

Az augusztusi közvélemény-kutatási adatok szerint a biztos választók körében az MSZP átvette a vezetést a Fidesz előtt. A Gallup Intézet adatai alapján a szocialisták tizenegy százalékos előnyre tettek szert a legnagyobb kormánypárttal szemben. E két párt együttesen a szavazatok négyötödén osztozik, ami egyben azt is jelenti, hogy a többi parlamenti erő veszített a választásokon szerzett támogatásból.
A Szonda Ipsos felmérései szerint a Fidesz elvesztette tavaly júliusi támogatóinak egyharmadát. A „távozók” közel negyven százaléka bizonytalanná vált, nem tudja melyik pártra adná szavazatát, amennyiben most lennének a választások. További 30-35 százaléknyi Fidesz-hűtlen választónak elment a kedve a politizálástól, nem szavazna senkire. A fennmaradó mintegy 25 százalék jelenleg az MSZP-t támogatná, vagyis a szocialisták élre kerülésének fő oka a Fidesz népszerűségvesztése.
Tamás Pál, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója szerint a Fideszre árnyékot vető botránysorozat csupán az ellenzéki lapok törzsolvasóira hatott, mert többnyire csak hozzájuk jutott el az ezekről szóló híradás. Ez a réteg azonban a botrányok előtt sem szerette a Fideszt; esetében tehát csak az történt, hogy most „aktívan utálja”. Miután a kormány által erőteljesen uralt állami média viszafogottan tudósított a botrányokról, a Fidesz-választókhoz többnyire el sem jutottak ezek a hírek. Tamás Pál szerint tehát nem a botrányok rontották a fiataldemokraták megítélését; egyszerűen arról van szó, hogy a jobboldali szavazók két választás között kevésbé aktívak mint a baloldaliak, akik ilyen időszakokban is határozottan felsorakoznak saját pártjuk mögé.
Závecz Tibor, a Szonda Ipsos igazgatója ezzel szemben úgy látja, negatívan hat, amikor egy tisztának látszó párt körül is botrányok robbannak ki, egy ilyen sorozat „elgondolkodtatja az embereket”. A Szonda Ipsos felméréseiből mindenesetre úgy tűnik, hogy a választások után megrendült MSZP sikeres szavazatszerző akcióba kezdett a Fidesz körüli kétes ügyek megszellőztetésével. Závecz szerint azonban a választók azt is érzékelik, hogy az MSZP nagyjából ennyire képes, pozitív alternatívát nem tud nyújtani. Ezt a véleményt Sükösd Miklós politológus is osztja. A Közép-Európa Egyetem (CEU) tanára úgy véli, az MSZP semmivel nem mutatott többet magából az elmúlt hónapokban, mint a választások óta eltelt időszakban.
A vezető kormánypárt népszerűség-csökkenését Sükösd is a párt körül kirobbant botrányokkal, illetve az azokkal öszszefüggő fideszes reakciókkal magyarázza. A politológus szerint a fiataldemokraták öntelt kommunikációt folytatnak, stílusuk az Antall-érát idézi. Szemléletes példa erre az Orbán család vállalkozásairól készült Fiúk a bányában című írás, illetve Orbán arra adott „vállrándítós” felelete. (Az Élet és Irodalomban megjelent írás arra keresi a választ, milyen csatornákon keresztül jutott pénz a Fidesz-székház eladásából befolyt vételárból a jelenlegi miniszterelnök édesapja által tulajdonolt bányavállalkozásokba. Orbán Viktor a cikk megjelenésekor kijelentette, a nevezett ügyekről már mindent elmondott, sőt a bíróság elmarasztalta a kérdéssel korábban foglalkozó Blikk című lapot. A tény ezzel szemben az, hogy a bíróság csupán a Blikkben e témában megjelent írás címét kifogásolta.) Sükösd szerint a kormányzat több esetben is azt üzente a társadalomnak, hogy akár törvénytelen eszközökkel is félreállítja kritikusait. A politológus ebbe a kategóriába sorolja a Juszt Lászlóval kapcsolatos nyomozást, valamint Kovács Attila volt MLSZ-elnök ügyét is.
Závecz Tibor úgy véli, az emberek mára megszokták a botrányokat, a legtöbben azt gondolják, hogy „a politikai életben senki sem tiszta, a politikusok körül mindig történnek botrányok”. Ezt az általános fásultságot jelzi a közelmúltban lemondott APEH-elnök esete is: a kétes cégügyleteiről elhíresült Simicska Lajos egy éven át tartó működése sem rendítette meg alapjaiban a kormányba vetett bizalmat. Másrészt a választások után a polgárok egy darabig bíznak abban, hogy szavazatuk ereje számukra előnyös, rokonszenves váltáshoz fog vezetni. A tapasztalatok szerint a „türelmi idő” nagyjából egy év, ezalatt ugyanis általában kiderül, hogy az új kormány nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. (Így történt ez az Antall-, illetve Horn-kormányok esetében is.) Sükösd Miklós szerint mindennek tetejébe a jelenlegi miniszterelnök személyisége „diktatórikus felhangokkal bír”, és az emberek ezt „leveszik” a képernyőről. Míg például az angol miniszterelnök mosolygós, barátságos, befogadó típusú vezető, Orbán inkább riasztó, határokat vonó, a különbségekre helyezi a hangsúlyt.
A Fidesz térvesztésének szakmai okai között a szakértők
vezető helyen említik a Miniszterelnöki Hivatalon keresztül történő centralizálási folyamatot, illetve a parlament ellenőrző szerepének csökkentésére „kitalált” háromhetenkénti ülésrendet.
A kis pártok közé tartozó SZDSZ a biztos pártválasztók körében öt-hat százalékos támogatottsággal rendelkezik. Kérdés, hogy az a mintegy ötszázezer szavazó, akit az SZDSZ-től vonzott el a Fidesz a választásokon, a fiataldemokratáktól elfordulva most miért nem a szabaddemokratákat támogatja ismét? Závecz Tibor szerint ennek egyik oka a politikai élet kétpólusúvá válása: egyre több választó gondolkodik „a két nagyban” az MSZP-ben illetve a Fideszben, más szóval egyre többen gondolják úgy, hogy a legjobb esetben is csak koalíciós partnerré váló pártokra nem érdemes szavazni. A fenti megállapítást támasztja alá, hogy ez a két párt nagyobb szavazótáborral rendelkezik jelenleg, mint a választásokkor, míg a többi párt veszített támogatottságából.
Závecz szerint a szabaddemokraták térvesztésének másik oka az, hogy a párt nem rendelkezik igazi vonzerővel, szavazatszerző törekvései csak ötletszinten jók. Tamás Pál úgy látja, az SZDSZ a fővároson kívül „megszűnt létezni”, ami egyben azt is jelenti: az ország négyötödét alkotó vidéki lakosságra nem bír semmilyen hatással. Mivel a Fideszhez tavaly átpártolt ötszázezer szavazó jelentős része vidéki, visszatérésükre vajmi kevés az esély.
A Kisgazdapárt a legfrissebb felmérések szerint hat-hét százalékos támogatottságot élvez a biztos pártválasztók körében. A párt máig tartó népszerűség-csökkenése a két választási forduló között kezdődött, amikor is Torgyán József a Fidesz támogatására szólította fel híveit. Ez olyan jól sikerült, hogy a szavazók egy tekintélyes része ott is ragadt, hiszen a későbbi győzteshez vándoroltatták át őket.
A MIÉP-et több szakértő a harmadik legnagyobb pártnak tartja. Az első hallásra kissé meglepő véleményt azzal támasztják alá, hogy ez az a párt, amelynek szavazói - a pártvezetők felszólításának engedelmeskedve - nem árulják el politikai vonzalmukat a közvélemény-kutatóknak, ezért a mért-becsült adatok esetükben mindig lényegesen alacsonyabbak a valóságos támogatottságnál. Ezt a megállapítást leginkább a tavalyi választás igazolja, melyen a MIÉP átlépte az ötszázalékos küszöböt, noha a közvélemény-kutatók előzetesen két-három százalékra „taksálták” a pártot.