Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
Huszonöt botütést érdemel az a miniszter
Interjú Raskó György miniszterelnöki tanácsadóval, az MDNP alelnökével, volt mezőgazdasági államtitkárral

- Véleménye szerint ténylegesen szükség van-e az agráriumban az FVM által a jövő évi költségvetésből igényelt 413 milliárd forintra, vagy pedig csupán egy ügyes politikai sakklépés volt ez a miniszter részéről?
- Gyakorlatilag az idei nyarat, az uborkaszezont kitöltötte ez az ominózus összeg. Mindenki erről beszélt, akárkit felébresztenek, tudja, hogy mi az a 413 milliárd. Szenzációsan meg lett komponálva. Egy probléma van, hogy a számok mögött egy óriási blöff van, ugyanis amikor a miniszterelnök úr kérte a tételes listát, hogy miből áll össze ez a 413 milliárd, akkor a minisztérium tisztviselőit pillanatok alatt kényszerítették arra, hogy sorolják fel a tételeket. Ez megtörtént, mert egy minisztériumi tisztviselő miért ne tudna ilyet mondani. Persze jó nagyot, hogy minél hamarabb összejöjjön ez az összeg. Aztán így kerültek bele ebbe a jegyzékbe elképesztő tételek, amikhez a magyar vidéknek, parasztságnak semmi köze nincs, még vidékfejlesztés címén sem lehet eladni, és főleg nem a termelők érdekeit szolgálja.
- Említene néhány konkrétumot is?
- Például 86 milliárd forintot költenének intézményfejlesztésre. Az én értelmezésem szerint ez a következőket jelenti: újabb „sóhivatalok” létrehozását. Körülbelül 1900 fővel nőne az adminisztratív munkaerő. Ez kétségtelenül kitűnő munkahelyteremtő program, azonban semmi szükség rá.
Egyetlen egy ponton tudom elfogadni az igényeket, az uniós csatlakozás területén. Azonban ott a fejlesztés nem arra vonatkozik, amiért az unió már évek óta könyörög, hogy kérem szépen angolul beszélő, értelmes fiatalokat próbáljanak verbuválni, akik majd képesek lesznek arra, hogy egy csatlakozó ország ügyeit Brüsszelben képviselni tudják. Az FVM politikai vezetősége az ékes magyar nyelven kívül nem ismer egyetlen nyelvet sem, és azt hiszi, hogy erre nincs is szükség, mert tanuljanak meg ők magyarul, vagy majd ott a tolmács. Körülbelül így állnak hozzá, de tolmácson keresztül nem lehet ezeket az ügyeket intézni. Ezen a területen már el vagyunk késve. Az uniót egy körülbelül 3500 oldalt kitevő, eszméletlenül bürokratikus jogi szabályozási rendszer irányítja, mármint az agrár részét. Egy ilyen képviselőnek majdnem fejből kell tudnia az egészet. Kérdezem én, mikor fogja ezt megtanulni?
A másik az, hogy elképesztően zavaros ügyleteket is beírtak. Ilyen például a biodízel-program, amelyre 9 milliárd forintot írt be az illetékes minisztériumi tisztviselő. A biodízel-program egy közgazdaságilag többszörösen megbukott program. A környezetvédőket lehet szeretni, meg hogy az alternatív energiahasznosítás az milyen okos dolog, ez volt a 70-es, 80-as években a sláger, de az unió is leállt erről a programról, mert a biodízel egyszerűen képtelen versenyezni a szénhidrogén alapanyagú energiaforrással. Annyival drágább, hogy hiába veszem le róla a fogyasztási adót. Van egy úr, akinek ez a mániája, aki már az én államtitkárságom alatt is ezzel foglalkozott, de akkor az unió még nagyban kísérletezett ezzel, viszont azóta ők már abbahagyták.
- Ön szerint a rendszerváltást követő első négy év - amíg ön volt a szaktárca államtitkára - és a mostani ciklus agrárpolitikája között mi a különbség?
- Az egy rendszerváltó és túlpolitizált időszak volt. Akkor egy közigazgatási államtitkárnak maximum annyi lehetősége volt, hogy ezt a túlpolitizáltságot próbálja mérsékelni. Most szerintem újra kezd jellemző lenni a túlpolitizáltság a szakmai hozzáértés rovására. Ilyenekre gondolok, mint például az úgynevezett téesz-moratórium, vagy a földkérdés, ami egyébként egy óriási blöff. A földtörvény és a belföldi és külföldi jogi személyek, magánszemélyek eltiltása a földtől, ez gyakorlatilag az elszegényedést jelenti, semmi mást. Az a kérdés, hogy kinek az érdekét szolgálja az, hogy a föld ilyen piaci korlátok között legyen tartva. Azon magyar vállalkozókét, akik különböző kétes üzleteik révén pénzre tettek szert, és ott van a még mindig forró készpénz a kezükben, és ezt földvásárlásba fektetik. A föld egy jó mosoda. Fillérekért hozzá lehet így jutni, nincsenek nyilvános árverések. A hangsúly itt azon van, hogy fiúk, tartsátok fenn a föld mítoszát, hogy a magyar föld a magyaroké és az nem eladó, és ezt a fennhangot hallatják a kisgazdák is. A magyar haza, a magyar föld, egy kicsit romantikus népnemzetieskedés, de ezalatt csendben vásárolják fel a földet. Már van a nagynénje, a nagybátyja nevén, mindenkinek a nevén, mert ugye csak 300 hektár lehet egy főnek a tulajdonában. Ezzel megszűnik a konkurencia, mert társaság nem tud belépni a piacra, és mások sem. Ha valami kifosztja a szerencsétlen, nehéz helyzetben lévő, nyugdíjas, volt téesz-tagokat, akkor az pontosan ez a rossz felfogáson alapuló gazdaságpolitikai rendszer.
- Kapott-e ön megbízást a Miniszterelnöki Hivataltól arra, hogy önálló agrárstratégiát készítsen el?
- A hírekkel ellentétben nem arról van szó, hogy ellentanulmány készítésére kértek fel. A kért anyagot megcsináltam, azóta is folyamatosan tanácsadóként dolgozom, de mivel én
a függetlenségemet szeretem megőrizni, ezért nem vagyok alkalmazottja a Miniszterelnöki Hivatalnak. Nem veszek fel a Miniszterelnöki Hivataltól egy fillért sem ezekért a tanácsokért, de szerencsére nem szorulok rá.
- Hogyan kommentálná ön a most megkötött „agrárbéke” tényét?
- Kezdem azzal, hogy kik kötötték meg ezt az agrárbékét. Nem tudom, hogy kiket képvisel Karsai József, önmagán kívül. Ki vett részt például az úgynevezett professzionális árutermelői szektor részéről? Gondolok itt a privatizált és egyéb részvénytársaságokra. Hozzá nem értő, dilettáns termelők, akiknek állandóan az a bajuk, hogy nem tudják eladni a terményeiket, mert olyan minőség, hogy azt nem veszi meg senki, vagy pedig olyan áron akarják adni, hogy az elképesztő. Ez egy kelet-európai sajátosság, hogy a puha
diktatúra ideje alatt mindenki háztájizni kezdett a jobb megélhetés miatt. A hatalom ezt elnézte, sőt hallgatólagosan támogatta. Azonban a rendszerváltás után ezek az „őstermelők” az európai felfogású mezőgazdaság kerékkötőivé váltak. Torgyán úr megpróbálja a háztájikat fenntartani, mert azt gondolja, hogy politikai előnyöket kovácsolhat belőle. Úgy gondolja, hogy majd ez a réteg rá fog szavazni, de ebben óriásit téved. Ahelyett, hogy megmondaná a szemükbe, hogy nem tudok veletek agrárbékét kötni, mert nincs realitása a követeléseknek. Aláírhat a miniszter úr ilyen papírokat, csak éppen nem fog tudni betartani belőle semmit. Ez az ő részéről a folyamatos politikai terepgyakorlatok közé tartozik.
- Ön szerint kialakulhat-e a Fidesz és az FKgP között kormányválság, ha nem kapja meg az FVM az általa igényelt támogatást?
- Szerintem nem, mert a 413 milliárdról ők már lemondtak. A kisgazda frakcióban elég reálisan látják ezt. Persze a mundér becsületét védeni kell, nyilvánosság előtt nem fogják elmondani, hogy kedves Józsi bácsi, ez a hajó már elúszott, de maguk már rég tisztában vannak azzal, hogy most itt a miniszterelnök úr nagyon erélyesen kijelentette, hogy ez az összeg sok. A 164 milliárdhoz képest, ami elő volt irányozva, jelenleg 250 milliárd forintnál tart a kormányzati elképzelés. Ez már így is óriási emelés. Csak egy kérésem lenne: tessék már végre hatékonyan elkölteni ezt a pénzt.
- Véleménye szerint az agrárválságot milyen módon lehet feloldani?
- Radikális megoldásra van szükség, amelyet ha mi nem teszünk meg, az unióhoz való csatlakozás után sokkszerűen fogja érni a magyar mezőgazdaságot. Ez lenne az egyik megoldás, a már agyoncsépelt szerkezetváltás meglépése. „Huszonöt botütést” érdemelne az a miniszter, aki 2-3 hektáros gazdáknak minőségi vetőmagot akar osztogatni, hogy búzát termeljenek. Ez a totális dilettánsság. A magyar paraszti mítoszokon alapuló gondolkodás ez; nyugat-Európában a gabona a tipikus nagyüzemi növény. Ahelyett, hogy azt tanítaná, hogy nem vetőmagot osztogatok nektek fiúk, hanem gyümölcsoltványt vagy dísznövénypalántát, vagy valamilyen nemesített zöldségmagot, hiszen az viszonylagos kis területen is jelentős haszonnal termelhető. Termelési szerkezetváltás, intenzív zöldség- és gyümölcstermesztés, állattenyésztés. Egy miniszternek nemcsak politikai, hanem szakmai felelőssége is van.
A mezőgazdaság másik problémája az elavult géppark. Teljesen érthetetlen számomra, hogy miért nem ad nagyobb fejlesztési támogatást. A csatlakozás után már nem adható közvetlen fejlesztési támogatás, ezt tiltják az unió törvényei. Jelen pillanatban kellene akár uniós pénzeket is erre fordítani. Amíg kívül vagyunk, addig kell felkészülnünk. Ebből az ominózus 250 milliárdból, ha legalább 70-80 milliárdot fejlesztésre szánnánk, akkor megdicsérném a miniszter urat, és azt mondanám, hogy jó irányba változik a koncepciója. Ha folytatja ezt a vetőmag-osztogatást, meg a földalapú támogatást, akkor senkinek sem lesz ebből semmije. Ez zsákutca.
- Úgy látom továbbra sem kíván a miniszter úr a szíve csücskévé válni…
- Nem azért vagyok, hogy szeressem. Érdekes módon a kisgazda frakciótagok jelentős hányada egyetért velem, de nem mer megszólalni nyilvánosan.