Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov
Észak dél ellen

„Oroszországot védjük. Mások támadtak ránk. Ezért meg kell szabadulnunk az előző évek szindrómáitól, így például a bűntudattól is. Nem szabad, hogy ez nálunk előforduljon” - mondta Putyin orosz kormányfő a Dagesztán elleni újabb támadás tetőpontján. Mint ahogy augusztusban, ezt az inváziót is Csecsenföld területéről indították. Egy héttel később, az Állami Duma előtti felszólalásában Putyin elismerte, hogy a kormány és a tisztek tudtak a második támadás előkészületeiről, mégsem mértek rájuk megelőző csapást. De miért? Sokak szerint a Csecsenfölddel szemben érzett bűntudat akadályozta meg őket ebben.


Nyolcemeletes házat robbantottak fel Moszkvában, miközben az orosz fővárosban az előző merényletekre emlékező gyásznapot tartottak. Fotó: MTI

Oroszország 1994-ben kezdett háborút a kaukázusi köztársasággal, és a harcok a békés civil lakosság soraiból sokak halálát okozták. Mára azonban már eltűnt a Csecsenfölddel szemben érzett lelkifurdalás az oroszokból, és ezt nem a miniszterelnök felhívásai okozták, hanem a terroristák megmozdulásai.
A bujnakszki és a moszkvai robbantások mintegy 300 emberi életet követeltek. A csütörtöki volgodonszki merényletben lapzártánkig 17 ember vesztette életét.
Békés emberek voltak. Senkire nem támadtak rá. Ők azok, akik építenek, gyógyítanak, a gyárakban dolgoznak és gyerekeket tanítanak. Pontosan őket érte a csapás, és nem azokat, akik döntést hoznak a hadsereg bevetéséről vagy be nem vetéséről, a bombázásról vagy annak leállításáról. Az egész orosz társadalom ellen intézett nyílt kihívás volt a szeptember 13-i lakóházrobbantás, hiszen éppen aznap tartottak nemzeti gyásznapot az előző robbantásokban elhunytakért.
Putyin felhívta a társadalmat a terrorizmus elleni összefogásra: „Írmagvában kell kiirtani a férget” - jelentette ki a kormányfő. Aznap este pedig csecsenföldi célpontok elleni bombázásokról számolt be Valerij Manyilov orosz vezérezredes, melyeknek során legalább 80 muszlim fegyverest semmisítettek meg. Hozzátette, hogy a légicsapások a moszkvai és volgodonszki robbantásokra adott válaszok, és hogy hasonlóakra a jövőben is számítani lehet.
A közvélemény-kutatások szerint a dagesztáni orosz beavatkozás megkezdése előtt az oroszok 71 százaléka gondolta azt, hogy elsősorban Jelcin elnök felelős a kaukázusi válságért. Csak a megkérdezettek 7 százaléka vádolta a csecseneket általában, és 2 százalékuk tette felelőssé a harcosokat és személy szerint Samíl Baszajev csecsen parancsnokot. Mostanra a többség mindenért a támadókat, Baszajevet, Hattabot, a parancsnokaikat és általában a csecseneket hibáztatja.
Nem bizonyított ugyanakkor, hogy a robbantásokat a csecsenek, és nem más nép képviselői követték el. A Szövetségi Biztonsági Szolgálatnál (FSZB) és a belügyminisztériumban „kaukázusi nyomról” beszélnek. A robbantásokat Hattab fenyegetései és a különleges alakulatok közlései kísérték, melyek szerint a fegyveresek kapcsolatban vannak a még ismertebb iszlám terroristával, Oszama Bin Ladennel. Azt állítják, hogy a fegyvereket az ő pénzén vásárolták. Ezek azonban mind csak részletek, bár alátámasztják azt, hogy Csecsenföldnek köze van a merényletekhez.


Orosz rendőrök egy csoport őrizetbe vett kaukázusi férfit kísérnek Moszkvában. Rendkívüli intézkedések a sorozatos házrobbantások után   Fotó: MTI

Az újabb robbantásoktól való félelem mellett az oroszok mindinkább bosszút követelnek. Ezt közvetlenül is kifejezte némely képviselő az Állami Dumában tartott ülésen, melyen részt vett Putyin miniszterelnök is. A képviselők többsége azonban elvetette a javaslatot. A bosszú gondolata bontakozott ki a két legnépszerűbb orosz televíziós hírcsatorna műsoraiban is. Az egyik csatorna által képviselt vélemény szerint minél hamarabb meg kell semmisíteni a banditák fészkét Csecsenföldön. Ehhez pedig kikerülhetetlen a szőnyegbombázás. A terroristák persze első feleletül „házakat fognak robbantani városainkban” - ismerte el a műsorvezető, majd megerősítette: „Ám ha nem így cselekszünk, elfoglalják városainkat”.
Kollégája még gyakrabban buzdít ily módon: „Több támadást Csecsenföld ellen!” Az egyik legutolsó robbantás napján műsora a csecsenek elleni új háborút propagálta. Az oroszországi lakóházak robbantásai e hírmagyarázó szerint „a csecsen háború folytatása”, „a banditák előtti fegyverletétel eredménye”. Most pedig, a moszkvai terrorakciók után, az „orosz nehézbombázóknak kell csapásokat mérniük Csecsenföldre. Egyiket a másik után.” Nem sokkal azelőtt a hírmagyarázó biztosította nézőit arról, hogy „ez a harmadik honvédő háború”, és egyenlőségjelet tett az iszlám fundamentalizmus és a nácizmus közé. A műsor végén a dagesztáni harcok résztvevőiről szóló filmkockák peregtek, miközben felhangzott a Nagy Honvédő Háború egyik közismert indulója. Kétségtelen, hogy a műsornak nagy hatása volt. A műsorvezető felhívásai az orosz többség szívéhez szóltak. Még olyan hírek is elterjedtek, hogy Moszkva akár korlátozott hatósugarú nukleáris fegyvert is kész bevetni a déli taromány ellen, ha nem sikerül útját állni a terrorhullámnak.
Mindamellett Oroszországban sokan ellene vannak az újabb háborúnak, hiszen a bombázások elkerülhetetlenül a békés polgári lakosság pusztulását jelentenék Csecsenföldön. Éppoly ártatlan emberekét, mint akik a robbantásokban haltak meg.
Egy javaslat szerint Oroszország „államhatárt” húzhatna maga és Csecsenföld közé. Ám ez egyenértékű lenne a csecsen szuverenitás elismerésével, amiről a föderációs erők hallani sem akarnak. Másrészt azt hangsúlyozzák, hogy a határ kiépítésére nincs pénz. Kétéves távlatban nézve a 400 kilométeres szakaszhoz legalább 250 millió dollárra lenne szükség.
Nyilvánvaló azonban, hogy a legfőbb akadály nem a pénz, hanem a politikai akarat hiánya. A szövetségi erők még csak döntést sem hajlandók hozni a rendkívüli állapot bevezetéséről. Sem Dagesztánban, sem Moszkvában. Különleges biztonsági intézkedések bevezetéséről esik csak szó. A fővárosba érkezők teljes ellenőrzéséről, a házak pincéinek és lakatlan helyiségeinek átvizsgálásáról. A moszkvai hatóságok azt ígérték, hogy minden ház mellé egy rendőrt állítanak. Ugyanakkor a milícia érzi tehetetlenségét, és segítségért fordul a lakossághoz.


Időzítős robbanószerkezet Fotó: Vlaszty

Senki nem tudja garantálni, hogy több robbantás nem lesz, illetve hogy a Kaukázusban a közeljövőben sikerül rendet teremteni, mégis a politikusok és az államférfiak többsége a rendkívüli állapot bevezetése ellen van. Miért? A válasz egyszerű. Félnek a parlamenti választások elhalasztásától. Akkor minden, a választási előkészületekbe való - politikai és anyagi - befektetésük hiábavalóvá lesz, Jelcin pedig diktátorrá válhat. Amennyiben Jelcinnek sikerülne rendet csinálni, a posztján maradhatna. A kormány nem vállalja a rendkívüli állapot kihirdetését, hiszen nem akar bűnbakká válni. A politikusok tehát saját csatáik foglyai lettek, s félő, hogy a terroristák ezt ki tudják használni. A dagesztáni háború ugyanis nem az ő érdekeiknek megfelelően alakul. Így előfordulhatnak még további robbantások.