Vissza a tartalomjegyzékhez

Debreczeny Réka
Dolgozni csak szépen

Egy magyar munkavállaló átlagosan egy év alatt még mindig csak negyedannyi értéket képes előállítani, mint amerikai társai, és csak egyharmad annyit, mint a nyugat-európai alkalmazottak - derül ki a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) napokban közzétett jelentéséből. A világon a legproduktívabb munkavállalók az amerikaiak, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy időben ők dolgoznak a legtöbbet. Sőt munkaidejük évről-évre nő. Figyelemre méltó azonban, hogy az egyre kevesebbet dolgozó japán és nyugat-európai munkatársak produktivitása gyorsabban növekszik az amerikainál, bár termelékenységben még jócskán le vannak maradva az USA-tól.

1997-ben a Központi statisztikai hivatal (KSH) adatai szerint egy magyar foglalkoztatott 12 ezer 865 dollárnyi termelési értéket produkált, ezzel szemben az amerikai munkavállalók 49 ezer 905 dollárnyit, ami a világ első helyezését jelenti. Bár az európai uniós átlagtól eléggé el vagyunk maradva, némileg megnyugtató, hogy a magyar munkavállalók teljesítménye folyamatosan, évente 2,2-4,7 százalékkal nő.
Az ILO tanulmányából kiderül, hogy a világ első gazdaságában, az USA-ban egy-egy foglalkoztatott 1966 órát töltött munkával 1997-ben. Az USA az egyetlen ország ugyankkor, ahol a munkaidő nő: 1980 és 1997 között négy százalékkal emelkedett, ezzel szemben a japánok 1980 óta csaknem 10 százalékkal kevesebbet dolgoznak. A szigetország munkatermelékenységének növekedése mindennek ellenére gyorsabb, mint az amerikai, s ugyanez mondható el a nyugat-európai országokról is, ahol azonban a leglátványosabb a munkaidő csökkentése. Franciaországban például nemrég 35 órára korlátozták a heti munkaidőt, és érdemes kiemelni, az 1997-ben legkevesebbet - mindössze 1399 órát dolgozó - norvégokat, vagy az 1552 órát dolgozó (ugyanakkor több, mint 1100 dollár termelékenységnövekedést produkáló) svédeket.
Az ILO vezérigazgatója, Juan Somavia kommentárjában elmondta, hogy sok egyéb mutató mellett a ledolgozott órák száma nagyon fontos mutatója egy ország életminőségének. A „szorgalmas munka haszna szemmel látható”, ugyanakkor hozzá teszi, hogy „többet dolgozni, nem jelenti azt, hogy jobban dolgozni”.
A munka termelékenységét, azaz az adot idő alatt megtermelt értékeket növelni tudja a magas képzettség, a fejlett technika, és a munkához való helyes viszony. Az adatok azt igazolják, hogy azok a kultúrák tudják a legnagyobb fejlődést felmutatni, (amerikai, brit, német, japán), ahol erős a feladatvégzési szükséglet, jellemezőek a folyamatos célkitűzések, amelyek felölelik a magánéletben naponta elvégzendők és elérendők listáját. Az úgynevezett „létezés-orientált kultúrákban”, ahol az emberek kevésbé feladatcentrikusak, ez negatív módon jelenik meg, mind a határidőknél, az időbeosztásban, a tervezettséghez való viszonyulásban, a munkahelyi motiváltságban, mind pedig a munka termelékenységében. A köztudottan erősen „létezés-orientált” Latin-Amerika régióban - Chile és Kolumbia kivételével - az ILO szerint a termelékenység az utóbbi két évtizedben enyhén csökkent. A termelékenység a legnagyobb növekedést 1980 és 1997 között Kínában (91%), és Hong-Kogban (91%) érte le, ahol a gyorsan iparosodó országok közül a legtöbbet is dolgoznak Európában Írország (82%), Finnország (54%), Svédország (39%), Dánia (34%), Spanyolország (38%), valamint Nagy-Britannia (33%), és Belgium (33%) büszkélkedhet a legnagyobb munkatermelékenység-növekedéssel, itt a tevékenység-orientáltság, a motiváltság, a tervezettség, a pontosság magas szintű képzettséggel és fejlett technikával párosítva, úgy tűnik, még csökkenő munkaidővel is nagyobb eredményt képes hozni.