Vissza a tartalomjegyzékhez

Szobota Zoltán
Veszélyben a vallásszabadság

Mint arról múlt heti számunkban rövidhírként beszámoltunk: A lelkiismereti és vallásszabadság eszméjének torzulása Magyarországon címmel tette közzé nemrég elkészült jelentését az Emberi Jogok Határok Nélkül (HRWF) elnevezésű, brüsszeli székhelyű szervezet. Az elemzés aktualitását az 1990/IV. számú törvény tervezett módosítása adja, mely jelentős változtatásokat eszközölne az immár majdnem tíz éve eredményesen működő szabályozáson. A szervezet megítélése szerint veszélyben vannak az eddig kivívott eredmények.

A HRWF munkatársa lapunknak úgy nyilatkozott: A magyarországi egyházjogi helyzet elemzésekor nem csak a kisegyháznak aposztrofált közösségekről van szó. Ha az állam értékítélet alapján tesz különbséget egyház és egyház között, akkor elveszti felekezeti semlegességét, innentől kezdve pedig az egész társadalom veszélyeztetve van.
A szervezet többek között abban látta a jelentés kiadásának jelentőségét, hogy a közvélemény számára egyértelművé tegye: „Nemzetközi emberijogi fórumok, szervezetek szemében a pillanatnyi helyzet így néz ki.” Fontosnak ítélték továbbá, hogy ne egy egyház mondja el véleményét, belülről szemlélve az eseményeket, hanem külső megfigyelők értékeljék a helyzetet. A minden politikai, ideológiai vagy vallási mozgalomtól független szervezet tevékenységét egyébként többek között az ENSZ Emberi Jogi főbiztosa, az Európa Parlament képviselői, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Egyesült Államok Szenátusa is igénybe veszi.
A dokumentum végigkíséri a törvény megváltoztatására irányuló korábbi kísérleteket, majd a jelenlegi módosítás eszmei buktatóira hívja fel politikusok és közéleti vagy egyházi személyek figyelmét. Hangsúlyozza, hogy az európai emberi jogi szervezetek számára példaértékű 1990/IV. számú lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény tökéletesen idomul Magyarország történelmi hagyományaihoz, melynek egyik leglátványosabb mementója az 1534-es tordai országgyűlés vallási toleranciáról szóló határozata. „A valódi tét a lelkiismereti és vallásszabadság eszméjének és az állam világnézeti semlegességének hosszú évszázadok során érvényre jutott elve” - áll a jelentéshez csatolt kísérőlevélben.
A tanulmány szerint az 1990/IV. törvény lezárta a mindenható kommunista állam állampolgárokra gyakorolt abszolút befolyását, és lehetővé tette az egyházak törvényes keretek között való békés együttélését. Pozitívumként említi, hogy „a magyarországi jogrendben nincs különbség az úgynevezett hagyományos vagy elismert egyházak és az egyéb, kisebb vagy újabb közösségek között”, illetve, hogy egy vallási közösség egyházként való bejegyzésekor az állam csupán regisztrálja az új felekezetet, és jogilag tudomást vesz a létezéséről.
„…A jelenlegi helyzetben a vallásszabadság teljes mértékű biztosításáról beszélhetünk Magyarországon, hiszen a vallási közösségek anyagi támogatásban is kifejeződő egyenrangúságában az állam felekezeti semlegességének elve fejeződik ki” - állítja a kiadvány.
A törvény megváltoztatása először az 1993-as költségvetés megvitatásánál, az egyházak pénzügyi támogatásával kapcsolatban került szóba. Ekkor honosodott meg a vallási közösségekkel kapcsolatban az Erdélyi Gyülekezet lelkésze, Németh Géza által használt „destruktív” jelző, amellyel a „társadalom számára káros tevékenységet folytató” felekezeteket bélyegezték meg. Az akkori ellenzék álláspontja szerint viszont mindenkinek jogában áll tévedni, s amikor az állam bármely vallási meggyőződést destruktívnak ítél, beleavatkozik az emberi létezés legalapvetőbb kérdéseibe. Az Antall-kormány szerint az állam semlegessége nem jelentheti annak passzivitását, mivel kötelessége figyelembe venni a már meglévő értékkülönbségeket. Pálos Miklós egyházi ügyekkel megbízott államtitkár például azt hiányolta a törvényből, hogy a bejegyzés előtt álló közösségek nem „vázolják istenképüket”, majd javasolta, hogy a bejegyzéshez szükséges taglétszámot százról emeljék fel tízezerre.
A költségvetés elfogadásakor, miután az ellenzék javaslatot tett az egyházak támogatására vonatkozó szabályozás módosítására (ez volt az „1%-os törvény” elődje), négy egyházat destruktívnak minősítettek, és kizárták őket a pénzügyi támogatásból. 1993-ban történt egy újabb kísérlet a törvény módosítására szintén a kormányoldalról. Megszületett az azóta is gyakran hangoztatott két kritérium, nevezetesen, hogy a bejegyzendő felekezet legalább száz éves legyen, vagy legkevesebb tízezer tagot számláljon. Mivel ekkor még visszamenőleges hatállyal gondolták az új szabályozások bevezetését, ez azt jelentette volna, hogy ratifikálás esetén a vallási közösségek 80-90 százaléka veszti el jogi státuszát, és minősül vissza egyesületté. A törvényjavaslat kidolgozói úgy érezték, „veszély fenyegeti a vallási értékeket”, ezért az egyes közösségek vallási életének „nem jogi természetű” részeit is vizsgálni kívánták.
Ezek után a személyi jövedelemadóról folytatott vita összekapcsolódott az „egyház” fogalmának újraértékelésével, melynek eredményeként kijelentették, hogy: „Azon vallási közösségek tekinthetők egyháznak, melyek ilyen jogcímen a parlament illetékes bizottságának döntése alapján, költségvetési támogatásban részesülnek.”
Az MSZP-SZDSZ koalíció idején a módosítást sürgető erők háttérbe szorultak, ám a választások előtt, mintegy a kampány részeként új kezdeményezés látott napvilágot a már korábban megfogalmazott kritériumokat elevenítve föl. Az 1998-as választások után Semjén Zsolt, az indítvány egyik gazdája lett az egyházi ügyekért felelős helyettes államtitkár.
A jelentés úgy értékeli a millenniumi ünnepségsorozat és a kereszténység felvételének ezredik évfordulója összekapcsolását, mint a katolikus egyház és az állam összefonódásának ünnepét. „…Az ünnepségekért felelős bizottság vezetője (…) a kormány megbízottjaként kijelentette, hogy az ünnepségek idejére fel kell függeszteni az állam és egyház szétválasztásának elvét, és mindenkit kötelezni kell az ünnepségeken való részvételre” - támasztja alá megállapítását a dokumentum.
A jelentés szerint a Fidesz hatalomra kerülésével a vallásszabadságról szóló 1990/IV. törvény módosítását célzó korábbi politika tovább folytatódott. Programjában egy a katolikus egyház társadalmi tanításából származó elvet tett magáévá: „a vallás a legszemélyesebb közügy” és a „valódi” egyházakra nézve méltánytalannak ítélte a jelenlegi szabályozást. Semjén Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára nyilatkozataiból félreérthetetlenül kiderült a kormány valódi szándéka: „Kétharmad ide vagy oda, a törvény megszületik.” Semjén szerint „nagy hasonlóság van az új kormány és a történelmi egyházak által képviselt értékek között”, ezért nem szabad szem elől téveszteni, hogy „az évszázadok folyamán melyik egyház milyen munkát végzett a nemzet érdekében”. A tanulmány készítői úgy értesültek, hogy az államtitkár nemrég a Nagy Szent Gergely Lovagrend Parancsnoki Keresztjét vette át II. János Pál pápától, a Katolikus Egyháznak tett szolgálataiért.
A történelmi összefoglaló az Egyház-Társadalom-Törvényhozás címmel április végén megrendezett konferencia bemutatásával zárul, ahol az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság kormánypárti képviselője megállapította: „A kisegyházak azon a történelmi tőkén élősködnek, melyet a történelmi egyházak halmoztak fel.” Erre, illetve Semjén Zsolt Napi Magyarországból idézett kijelentésére - „a Nemzetbiztonsági Hivatalon keresztül már megfigyeltetett bizonyos vallási közösségeket” - hivatkozva a brüsszeli szervezet azt állítja: „Magyarországon a lelkiismereti és vallásszabadság elvét súlyos veszély fenyegeti.”
A HRWF munkatársa szerint a magyar kormány megalakulása óta azt a taktikát folytatja, hogy különféle sejtetésekkel próbálgatja a társadalom tűrőképességét, majd ha ellenállást tapasztal, gyorsan visszakozik. „Nekünk azonban rá kell mutatnunk arra, hogy ezt valamikor kimondták, és arra is, hogy milyen eszmei indítékok alapján tették. A média feladata pedig az, hogy beszéljen róla, és ezáltal permanensen téma legyen a közéletben.”
A jelentés nem elégszik meg a helyzet elemzésével, hanem javaslatokat is tesz a jelenlegi szabályozás módosításával kapcsolatban. Elsőként az állami támogatás kerül terítékre, ahol a javaslat értelmében nem szükséges, hogy a vallási közösségek regisztrációja összekapcsolódjon a költségvetési támogatás juttatásával. Mivel az 1990/IV. törvény nem írja elő a „bejegyzés automatikus támogatáshoz kötését” nem fenyeget az a veszély, hogy az úgynevezett „arra méltatlan” közösségek anyagi támogatáshoz jutnak.
Az egyházak kategorizálása pedig azért elutasítandó, mert a HRWF és az International Helsinki Federation márciusi jelentése is arra figyelmeztet, hogy ez automatikusan az alacsonyabb kategóriába sorolt közösség megbélyegzéséhez vezet a társadalomban, ez pedig „antiszemitizmusra emlékeztető szektaellenes hangulatot kelt az országban”.
Az ajánlások kitérnek arra is, hogy bizonyos deviáns jelenségek nem szolgáltathatnak elegendő okot az általánosításra. Egyrészt a hagyományos egyházak berkein belül is szép számmal találunk ilyeneket (lásd pedofil katolikus papok vagy a református lelkész-mészáros), másrészt „sporteseményeken vagy a szórakoztatóiparban sokkal nagyobb mértékű devianciáknak lehetünk tanúi”. A vallási közösségekben elkövetett bűncselekményekkel szemben is tehát a büntető törvénykönyv vonatkozó passzusait kell alkalmazni.
Mivel az „egyház” kifejezést nem tartják kisajátíthatónak, ezért egy „semleges, teológiai vonatkozások nélküli” kifejezést javasolnak a regisztrációhoz: a „vallási közösséget”. A vallásos közösségekben bekövetkező szakadás esetén javasolja, hogy az azonos hitvallású, de szétvált felekezetek továbbra is külön regisztrálhassák magukat, természetesen eltérő név alatt.
A dokumentum zárszava kiemeli: „Az állam felekezeti semlegességének megsérülése olyan, a lelkiismereti és vallásszabadság eszméjét sértő elképzelések megfoganása előtt nyitja meg az utat, melyek előbb-utóbb a társadalom minden rétegét elérik.”


Az amerikai külügyminisztérium jelentése

Az egyházalapítással kapcsolatos jogszabályok szigorítására készül a magyar kormányzat - áll az amerikai külügyminisztérium a vallásszabadság globális helyzetéről szóló legújabb éves jelentésének Magyarországgal foglalkozó fejezetében. A lapzártánkkor Washingtonban közzétett amerikai jelentés az elmúlt évre visszatekintve megállapítja, hogy Magyarországon az alkotmány biztosítja a vallásszabadságot, és a kormány a gyakorlatban tiszteletben tartja e jogot.
A dokumentum az egyházak állami támogatásával kapcsolatban idézi Orbán Viktor kormányfő szavait, aki szerint „sikerült elmozdítani minden pénzügyi, adminisztratív, politikai és jogi akadályt történelmi egyházaink útjából.” A jelentés részletesen áttekinti az egyes egyházaknak nyújtott állami támogatások kérdéskörét, valamint a rendszerváltás utáni kárpótlást.
A dokumentum beszámol arról, hogy a Mazsihisz bírálta, méltánytalannak minősítette a holocaust-áldozatok örököseinek a kormány által juttatott, 30 ezer forintos összeget, miközben a kommunista rezsim áldozatai számára korábban 1 millió forintos összeget biztosítottak. Az Orbán-kormány a jelentés szerint elzárkózik attól, hogy az ellenzék javaslata alapján külön parlamenti ülésen foglalkozzon a kérdéssel.
Az amerikai külügyminisztérium jelentése külön bekezdésben számol be a Hit Gyülekezete körül kibontakozott vitáról. A dokumentum felidézi, hogy „1999 júniusában parlamenti képviselők vizsgálatot kezdtek a Hit Gyülekezete és a Szabad Demokraták Szövetsége közötti kapcsolatokról, feltételezve, hogy a volt kormánypárt gazdasági és politikai előnyöket biztosíthatott e vallási csoport számára”. A jelentés újsághírek alapján idézi az Észak Magyarországi Hit és Erkölcs Kulturális Alapítvány ellen megfogalmazott egyes gazdasági jellegű vádakat, hozzátéve, hogy a Hit Gyülekezete határozottan cáfolta az alapítvánnyal feltételezett kapcsolatot. (Forrás: a State Department internet oldala)