Vissza a tartalomjegyzékhez

Sebestyén István
Elszigetelt ifjúság

Egy hét leforgása alatt közel tizenhat milliárd agysejt pusztult el a budapesti Hajógyári-szigeten. Már amennyiben igaz, hogy egy korsó sör is jelentékeny mennyiséget semmisít meg belőlük. A máskor szinte néptelen sziget ugyanis augusztus 4-től 11-ig kisebbfajta várossá alakult, hogy otthont adjon Európa legnagyobb szabású zenei-kulturális fesztiváljának, a Pepsi Szigetnek. A 1993-ban Diáksziget néven beindult happening hat év alatt több ezer előadót és negyedmillió látogatót felvonultató rendezvénnyé vált, ahol a szervezők szándéka szerint mindenki kielégítheti a beállítottságához szabott szórakozási, kulturális és „egyéb” igényeit.


Óbudai sziget bejárata. Zsufi    Fotó: Somorjai László

Így esett, hogy az underground hippi-buliként induló Szigeten hagyományosnak mondható rock-zenekarokon túl az elmúlt néhány évben egyre inkább megjelentek a techno és diszkó irányzat képviselői, sőt, a színházi és vallási vonalon „nyomuló” résztvevők is. A hét nap alatt a hazai és külföldi közönség olyan ugyancsak hazai és külföldi sztárokat hallgathatott meg, mint a magyar alternatív zene netovábbját megtestesítő Kispál és a borz, vagy a Guano Apes nevet viselő német rockegyüttes. A szigetlakók ezentúl megismerhettek több, egyébként a névtelenség homályában rejtező formációt is, mint például a Meztelen ebéd, vagy a hörgős trash metált előadó Art of Butchery (Mészárlás művészete). Mindehhez társult - a kulturális vonalat erősítendő - a színházsátor, szabadegyetem, ahol aktuális politikai kérdéseket vitathattak meg a résztvevők. A „napéjegyenlőség elve” is maradéktalanul érvényesült: a programok reggeltől reggelig tartottak.
Egy napi program lehetett például, ha valaki hajnalban a Bahia sátornál jógával indította a napot, majd reggeli után felhajtott egy sört, vagy kettőt. Vagy többet. Ekkor már közelgett az ebédidő. Ebéd után jól esik a bunge-jumping (gumiköteles „halálugrás”). Akár kettesben is ugorhatott ki-ki élete párjával. Ha véletlenül ott érte volna őket a felismerés, hogy még csak nem is házasok, a „bizonytalan kimenetelű” ugrás előtt meg is esküdhettek a házasságkötő sátorban. Ha pedig a közös jövő aggasztotta volna az ifjú párt, bekukkanthattak az öt méterrel arrébb található jósdába. Ott ugyanis még „a rontásokat is levették az emberről”, úgyhogy ezek után már tényleg nem volt mitől félteni a fiatalokat. Késő délután mindenki érdemesült „semmit tenni” a napi fáradságok után. Ahogy ment le a nap, úgy emelkedett a hangulat… „Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végig csinálja” - emlékezhettünk meg nosztalgiával a hajdankor egy szelídebb hangvételű nótájáról.

Üröm az örömben

A Sziget egyébként idén több tekintetben is rekordot döntött. Eddig például még soha nem fordultak meg ennyien - mintegy háromszázezren - a rendezvénysorozaton, amelynek megrendezése 370 millió forintba került és úgy tűnik: most először volt nyereséges. A résztvevők túlnyomó többségének életkora 17 és 24 év közé esett, a Szigeten mégsem a tej volt a favorit, hiszen míg ebből csupán 5,2 ezer liter fogyott, addig sörből mintegy 260 ezer liter csúszott le a fiatalok torkán. A statisztikák szerint az egyhetes „el-Szigeteltség” az előző évekhez képest viszonylagos nyugalomban telt: csökkent a Szigeten történt bűncselekmények száma. Az orvosoknak és az elsősegélynyújtóknak is kevesebbszer - kétezerötszázszor - kellett akcióba lépniük, a szórakozásukat pedig - a tavalyi nagyjából százötvenhez képest - „csak” harmincnyolcan fejezték be a helyi detoxikálóban. Sajnos a tragédia idén sem kerülte el a rendezvénysorozatot: egy huszonöt éves fiatalember belehalt sérüléseibe, miután egyik hajnalban leszakadt alatta a körhinta. Az elmúlt években is többször előfordult már, hogy halálesetek vetettek árnyékot a felhőtlen szórakozásra. Egy ízben fiatal lányon hajtottak keresztül terepjárójukkal a gyanútlan biztonsági őrök, máskor pedig egy fiatalember részegen akarta átúszni a Dunát. Sajnos, vesztére.


A halálos balesetet okozó körhinta. Elfáradt az anyag    Fotó: MTI

Drog, csak belső használatra

Szigeten történt látogatásunkkor már lefutott a hétvégi invázió, ennek ellenére az érthetetlenségig trágár rap-szövegeiről hírhedt Ganxta (alias „döglégy”) Zolee igen magasra korbácsolta a nagyszínpad előtt tomboló tömeg hangulatát, többek között imigyen: „Köszönjük szépen, …jól néztek ki, istenek vagytok”. Ez utóbbi életérzést többen próbálták magukévá tenni, ki alkohol, ki kábítószer, ki mindkettő segítségével. A rendezvényen idén először kihelyezett rendőrőrs működött, és a zsaruk három drogdílert is lefüleltek a happening folyamán. A szervezők szerint ebből arra lehet következtetni, hogy - mivel a rendőrök nagy erőkkel voltak jelen - eleve kevés elosztó látogatott a Szigetre. Saját tapasztalataink alapján azonban a szigetlakók számára nem volt idegen a kábítószer és árusainak jelenléte. A rendezvényen dolgozó egyik technikus - elmondása szerint - minden nap megkérte a vízvezetékszerelőket, hogy szedjék össze a mellékhelyiségek körül az éjszaka folyamán összegyűlt több tucatnyi fecskendőt…
A Szigeten működő drogprevenciós busznál szorgoskodó szociális munkás szerint tíz szigetlakó közül hét - ha csak egy hétre is - droghasználóvá válik. A szakember úgy véli, sokan vannak, akik itt találkoznak először a droggal, de ez szerinte nem katasztrófa, hiszen ha itt nem próbálnák ki, akkor ezt a hétvégi diszkóban is megtennék. „Tanácsot adunk droghasználóknak, tűt cserélünk, és egyéb használati segédeszközöket nyújtunk drogfüggőknek, hogy ha már használják a szert, ezt a legkevesebb mellékhatással tehessék” - világosít fel bennünket a szigeti drogprevenció mibenlétéről a szociális munkás. Ő úgy tudja, hogy volt egy megállapodás a sajtó és a rendezvény szervezői között, miszerint a Szigetről nem mehet ki olyan cikk, kép, ami az eseményt olyan színben tünteti fel, mintha az a szexről, drogról, és az alkoholról szólna. „Szerintem meg pont erről szól” - summázza végül a szakértő.

Gyerek nem akadály

„Hogy érzitek magatokat a Szigeten?” - kérdezünk meg tovahaladva egy értelmiségi házaspárt, akik kislányukat is magukkal hozták. Elmondják, hogy remekül, hiszen a program rendkívül sokrétű, és mindenki megkapja amit szeretne. Vannak zenei, kulturális és vallási rendezvények, sőt szabadegyetemek is (amin az apuka idén nem vett részt, a tavalyira pedig már nem emlékszik). A gyereket is jól el tudják helyezni, mivel a szervezők gyerekprogramokról is gondoskodtak. „Nagyon üdítő és jópofa dolog szerintem, hogy a gyerekmegőrzőben a harmincéves, egyedülálló fiatalok illuminált állapotban együtt játszanak a kicsikkel és élvezik a műsorokat. Berúgnak és akkor ők is olyanok, mint a gyerekek” - meséli lelkesen a most is éppen terhes anyuka.
A nagyszínpad előtt hömpölygő tömegtől biztonságos távolban, de azon a határon belül, ahol a basszus még keményen dolgozik a gyomorban, közelebb megyünk egy távolkeleti sráchoz, aki - számunkra olvashatatlan - képeslapjait írja. Szóba elegyedünk vele és megtudjuk, hogy a napfogyatkozás miatt érkezett Magyarországra Japánból, és ha már itt van, eljött a Szigetre is, ami nagyon tetszik neki, és szeretné, ha hazájában is lenne ilyen. Legjobban a technóért van oda, de minden más is tetszik neki. Ha pedig a hangulat úgy kívánja, akár kábítószert is fogyaszt.
Utunk tovább vezet egy mentálhigiénés sátorba, ahol három húsz év körüli lány hallgatja meg a magas alkoholszint ellenére még mindig lelki problémákkal küszködő pácienseket. A sátor valóságos kis szigetként funkcionál: mint a lányok mondják, sokan keresik fel őket, és miután kiöntötték lelküket, megkönnyebbülten folytatják a szórakozást.

Kinek a pop…

Úgy tűnik, a Sziget mégsem nyújtja mindenkinek azt, amit megszokott, vagy elvárt. Látogatásunk során összeakadunk egy punk bandával. A szivárvány minden színében játszó hajszerkezetek tulajdonosai szemmel láthatólag kedvetlenül lézengenek, borosüveggel a kezükben. „Újságírók vagyunk, kérdezhetünk egy-két dolgot?” - próbáljuk felvenni a kapcsolatot az egyik tizennyolc év körüli sráccal. „Utálom a sajtót” - jön a kurta válasz: kísérletünk eredménye látszólag teljes csőd. A tarajos fiatalból azért kicsikarunk néhány szót. Mint mondja a legnagyobb baj, hogy a „diszkósok”, akiket szintén utál, betörtek a Szigetre. Ráadásul kedvenceik közül senki nem lépett fel a héten. „Egyedül a Madness miatt jöttünk el, de most ők sem nyújtottak semmi különlegeset” - mondja, majd köszönés nélkül továbbáll.
Az egyhetes kultúrsokk tanulsága az alternatív darabokat közreadó színházsátorban hangzott el: „Akárhány tükröt összetörhetsz, akkor is csak az maradsz, aki vagy.”