Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Robbanásveszély Kasmírban

Két nap leforgása alatt kétszer történt légi összecsapás Pakisztán és India között a két ország határán található Kasmír tartomány közelében - jelentette a The Washington Post című amerikai újság. Csütörtökön Pakisztán föld-levegő rakétákat lőtt ki indiai harci repülőgépek kötelékére, amelyek között újságírókat szállító helikopterek is voltak. Az incidens nem követelt áldozatot, szemben a keddivel, amikor India egy pakisztáni repülőgépet lőtt le, s amelyben tizenhatan életüket vesztették.

A pakisztániak légelhárító rakétákat telepítettek a keddi helyszínhez közel, a határ mentén az ország vezető tisztviselői pedig készenléti állapotot rendeltek el. India elutasította Pakisztán azon követelését, hogy kérjen bocsánatot a tengerészeti felderítő repülőgép lelövéséért. India és Pakisztán három háborút vívtak egymással az utóbbi 52 évben, s mindkét ország tesztelt atomfegyvert tavaly. A két ország nemrégiben nyolc héten keresztül harcolt egymással India Kasmír tartományának hegyvidékén. Az összecsapások során több mint ötszáz indiai és pakisztáni katona vesztette életét.
A Clinton-kormány kijelentette, hogy „mélységesen aggódik” a helyzet miatt, és felkérte a két nemzetet, hogy „visszafogottan tárgyaljanak” a konfliktusok megoldása céljából. „Remélhetőleg mindkét fél belátja azt, hogy egyikük sem nyerhet azon, ha a helyzet válságossá válik - jelentette ki James Rubin kormányszóvivő. - Nehéz optimistának lenni ezen a ponton. Ha valami, akkor a mai (csütörtöki) események azt jelzik, hogy rossz irányba tartunk.”
Egy washingtoni hírszerző tiszt szerint vannak jelek arra, hogy mind India, mind Pakisztán háborúra készül. Mindkét ország harckészültségbe állította légierejét, India a hadiflottáját úgyszintén. Sokak szerint csak egy kirobbantó ok kell, és a két ország egymásnak esik. A tisztviselő elmondta, hogy mindkét ország nemzeti ünnepe közeleg, Pakisztánban augusztus 14-e, Indiában pedig augusztus 15-e a nemzeti ünnep. A nacionalista hangok ezeken a napokon megerősödhetnek.
„Bárcsak visszaállíthatnánk az időt - mondja Kasmírban Irfan Maqsood huszonegy éves diák szomorúan. - A harc csak folytatódik és folytatódik, de minek? Indiához tartozunk és India sohasem fog elengedni bennünket.” Az emberek lassan hozzászoktak a kasmíri utcaképhez. A felfegyverzett katonák és rendőrök mindig a közelben vannak. Rengeteg a bunker. Mindennaposak a rajtaütésszerű letartóztatások. Kasmírban a halál halált szül. Egy rendőrség udvarára bedobnak egy kézigránátot. Egy órával később a túlzsúfolt kórházban Mohammed Juszuf Mir sebesült rendőr esküt tesz: „Akárki is tette ezt, gyűlölöm! Megölöm!”
Az indiai tisztviselők szerint Kasmírban mintegy 3500 „lázadó” van, sokan modern fegyverekkel felfegyverezve. India mintegy 200 ezer katonát állomásoztat Kasmírban, közülük mintegy 125 ezren harcolnak a gerillák ellen.
„A járókelőket gyakran összetévesztik a gerillákkal” - mondja Raja Banoo, akinek tizenhat éves fiát a szeme előtt verték meg, mielőtt elvitték volna. „Egy gödröt ástak előttem, és azt mondták, hogy élve fogják eltemetni.”
Bill Clinton 2000-ben tervez utat a térségbe, sokan bíznak közvetítői szerepében. „Clinton elnök miatt leülnének tárgyalni, nem?” - mondja Abdul Majid Wani, egy nyugdíjas technikus, a Mártírok Temetőjében sétálva. A fia is itt van eltemetve. Ashfaq Majid Wani, az egyike az elsőknek, akik fegyvert fogtak Indiával szemben, 1990. március 30-án halt meg. Huszonhárom éves volt ekkor. Az édesapja 21 golyó ütötte lyukat talált testében. Ashfaq néhány ujja hiányzott, és apja büszkén azt a következtetést vonta le, hogy gyermeke kézigránáttal a kezében halt meg. Az egyik síron a következő feliratot lehet olvasni: „Ne tegyétek le a fegyvert, kicsinyeim. A szabadságért vívott harcot még nem nyertük meg.”