Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Csodák azért történhetnek
Uram, köszönöm, hogy jó a fülem

Kállai László április hatodikán megsüketült. Na nem teljesen, csak annyira, hogy tíz szóból ötöt bírt megérteni. Kállai László nem ijedt meg az akut hallásromlástól, mivel már korábban is történt vele hasonló. Két évvel ezelőtt, egy csendes napon a negyedik vagy ötödik kávéját itta munkahelyén, amikor hirtelen rosszullét fogta el. Sugárban hányt, és megszédült. Miután magához tért, felhívta a feleségét. Telefonálás közben vette észre, hogy nem hall semmit. Először a Matávra gyanakodott, de hamar kiderült, a hiba saját készülékében van. A fülében. Vagy valahol másutt a szervezetében, mindenesetre belül.

A pontos választ a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fül-orr-gége Klinikáján sem tudták megadni, ezért bentlakásos vitaminkúra következett, infúzión keresztül. A tizenkét napos kezelés sikeresnek bizonyult, a beteg hallása visszatért.
Kállai László idén áprilisban tehát nem ijedt meg a villámcsapásszerűen jött hallásromlástól, gondolta, a vitaminkúra ismét rendbe hozza majd. Most nem volt rosszullét, csak pillanatok alatt romlott a hallása.
Elrendezte munkahelyi dolgait, jelentkezett a Klinikán, ahol el is kezdődött a kúra. Csak az volt az érdekes, hogy míg az infúziós adagokat fokozatosan emelték, hallása egyre rosszabb lett. Úgy érezte, mintha befalazták volna: „gyakorlatilag nem tudtam diskurálni”.
- Az orvosok mivel biztatták?
- Egy fiatal orvos látogatott minden nap, megnézett, aztán azt mondta, „jó, majd javul”, de én éreztem, igazából nem tudnak segíteni. A fülem pedig egyre romlott.
- Mi alapján érzékelte ezt?
- Esténként tévét néztünk, és eleinte még el tudtam fogni egy-két hangot, de a végén már abszolút nem, pedig ott aztán nem halkan szólt az adás, mert egy csomó süket között voltam.
- Tehát ekkor már egy szót sem hallott?
- Nem, a beszédet egyáltalán nem értettem, csak torz géphangokat hallottam.
- Lehet, hogy brutálisnak fog hatni a következő kérdés, ha nem akar, ne válaszoljon. Milyen érzés megsüketülni?
- Katasztrofális. Olyan leszel hirtelen, mint egy „hülyegyerek”. És az emberek úgy is kezelnek egy kicsit. Beszélnek hozzád, és kérdezik, hogy „Nem érted?” Pedig nem az értelemmel van a baj, hanem azzal, hogy az információnak csak egy töredéke jut el hozzád. Lassabban tudsz reagálni, mert ki akarod következtetni a mondat többi részét. Az esetek egy részében ez sikerül is, de ez idő, és akkor azt mondja, akivel beszélsz, hogy „milyen lassú a felfogásod”. Szóval szörnyű érzés, szerintem ezzel nem lehet együtt élni.
- Ott tartottunk, hogy egyre romlott az állapota. Mi történt ezután?
- Eleinte hárman voltunk a kórteremben, de az egyik beteg hazament, az öregurat meg áttették egy másik hálóba. Egyedül maradtam, és imádkozni kezdtem. Éjjel fél kettőig imádkoztam: leborultam a földre, és azt mondtam, hogy rajtam csak Isten segíthet.
- Szó szerint mit mondott?
- Többek között azt, hogy „Uram, kérlek állítsd helyre az egészségemet”. Ugyanis akkor tudatosodott bennem, hogy Istenen kívül másra már nem számíthatok.
- Hallotta a saját imáját, vagy csak tudta, hogy mit mond?
- Hát ez jó kérdés, nem tudom megmondani. De valószínű, hogy nem hallottam semmit, mert utána még romlott az állapotom.
- Az ima után?
- Igen, az ima után.
- Gondolom, ez elég aggasztó lehetett…
- Érdekes módon nem, mert a bensőmben született egy olyan meggyőződés, hogy meggyógyulok. Hogy nem fogok itt maradni. Ettől megnyugodtam, elmúlt az a borzasztó aggodalom és kilátástalanság. Megkönnyebbültem, mintha egy súlyt vettek volna le rólam.
Napközben meg Bosworth „Krisztus a gyógyító” című könyvét forgattam, és nagy hatással volt rám az a rész, ahol azt írja, hogy ne a tüneteimre figyeljek, mert Jézus megígérte, hogy meggyógyít, és ha megígérte, akkor nem az az igazság, amit én észlelek, hanem az igazság az, amit Ő mondott.
- Azután?
- Aztán vártam, figyeltem, de nem volt javulás. És az elkövetkező két, vagy három napon szintén nem volt javulás. Közben visszajött szabadságáról Szirmai doktornő, a kezelőorvosom, és végül ő mondta, hogy „Kállai úr, ennyit tudtunk tenni önért.” Az az semmit, mert még a süketségem okára sem derült fény. Egyébként a szájmozgásából olvastam le, mit mond…

Április 19-én hazaengedik Kállai Lászlót, aki ekkor van a legrosszabb állapotban. A búcsúzásnál az orvos még megjegyzi, „Csodák azért történhetnek”. És tényleg! Amikor Kállai László három nappal később visszamegy a zárójelentésért, nem várt jó hírrel fogadják: soron kívül kap két darab hallókészüléket és egy évre elegendő pótelemet, ráadásul a százhuszonnyolc ezer forint költséget a Társadalombiztosító fizeti helyette. A készülék a japán csúcstechnika alkotása, nincsenek benne kábelek, kampók, csak be kell helyezni a fülbe, és kezdődhet a hallás. A doktornő vigasztalásul elmondja, hogy Clinton elnöknek is majdnem ilyen van, csak az mélyhallójárati, kívülről nem látszik, és szelektálni képes a zajok között.
A zárójelentésben többek között ez áll: „Nootropil infúziós kezelés mellett…objektív javulást nem észleltünk”.
- Az ön készüléke mit tud?
- Arra kiválóan megfelelt, hogy másnap be tudtam menni a munkahelyemre, és végig tudtam csinálni a napot. A kereskedelemben dolgozom, beszélnem kell a bejövő emberekkel, el kell adnom a portékát, tehát a készülék óriási segítséget nyújtott.
- Teljesen lehet hallani ezzel?
- Úgy lehet, ahogy a Csillagok háborújában a géphangokat. A másik hátránya az, hogy egyformán felerősít minden hangot. Az üzletben erősen nyikorgott az ajtó. Egy halló embert ez nem zavar, de amikor nekem kinyitotta a kedves vevő, az olyan volt, mintha egy késsel szúrtak volna a fülembe. Tehát az ajtót azonnal be kellett zsíroznom. Persze lehet halkítani a készüléken, akkor mondjuk normális az ajtóhang, de mindenki suttog.
- Most, amikor ez az interjú készül önnel, a hallókészülék, amiről az előbb beszéltünk, itt fekszik előttem az asztalon, én nem ordítok önnel, ön mégis mindent hall. Kérem adjon magyarázatot!
- A készüléket három vagy négy napig viseltem, mert közben kezdett visszajönni a hallásom. Ugyanis a zárójelentés óta is sokat imádkoztam: minden reggel megvallottam, hogy jó a fülem, és ellenőriztem is. Ez abból állt, hogy amikor zuhanyoztam, eleinte csak a csap hangját hallottam, de pár nap múlva már a bojler hangját is, azután egyre többet. Akkor én ezt a ketyerét szépen kivettem a fülemből és azt mondtam, hogy többé nem teszem be.
- Ha jól számolok, ez majdnem négy hónappal ezelőtt történt. Azóta teljesen jó a hallása?
- Igen, teljesen jó. És minden napomat azzal kezdtem, hogy „Uram, köszönöm, hogy jó a fülem”.