Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Gyermekes családok az utcán

Szeptember elsejétől fedél nélkül maradhatnak a Csavargyár utcai hajléktalanszálló lakói. A bizonytalan helyzetet az eredményezte, hogy az épület üzemeltetője, az Eravis Hotel felmondta a bérleti szerződést a hajléktalanok elszállásolásával foglalkozó Fővárosi Szociális Központ és Intézményeivel (FSzKI). A kiköltöztetés hírére kisebb pánik tört ki a hajléktalanok között, egyikük öngyilkosságot kísérelt meg, többen sokkos állapotba kerültek.


Az utcára kerülhetnek    Fotó: Somorjai László

Az Eravis a szerződésben foglalt harminc napos felmondási határidő lejártakor újabb három hét türelmi időt adott a távozásra - tudtuk meg Hegedűs Katalintól, a szálloda igazgatójától. Amennyiben az FSzKI addigra sem talál helyet a lakók elszállásolására, a hajléktalanok az utcára kerülhetnek.
A felmondás jogszerűen történt, sőt - ahogy Pelle József az FSzKI igazgatója lapunkat tájékoztatta -, évek óta számíthattak rá, hiszen az épületre folyamatosan érkeztek a vételi ajánlatok. Most mégis minden bizonytalan, ugyanis a jelenlegi bérleti díjért nem találtak másik kiadó ingatlant, a költségvetés módosításához viszont közgyűlési határozat kell.
A háromszintes szállóban jelenleg 116 egyedülálló férfi, és 19 család él, közülük 33 kiskorú gyermek. A hajléktalanok a „felszínen maradás” utolsó lehetőségét látják az átmeneti szállásban, itt ugyanis féléves szerződéssel lakhatnak, és ellentétben a „fapaddal”, nappal sem kell elvinniük a holmijukat. „Ez tulajdonképpen egy osztályon aluli szálloda, ahonnan el tudunk járni dolgozni” - mondta ottjártunkkor az egyik lakó. Az is nagy könynyebbség, hogy hetente kétszer orvos látogatja az itt élőket, akiknek több mint 50 százaléka rokkantnyugdíjas.
A lakbér összege jelképes, havonta 2300 forint személyenként, az FSzKI ugyanakkor körülbelül 11 ezer forintot fizet ágyanként az Eravisnak. A szálló folyamatosan teltházzal üzemel, ellentétben a korábbi évekkel, amikor a nyári hónapokban 30 százalékkal csökkent a létszám. „Ez azt jelenti, hogy az igazi hajléktalan létet élvező ember, aki jó időben kimegy a Duna-partra, már nem létezik” - mondta a Heteknek Ornoffer Annamária, szociális munkás, aki egyben az intézmény védőnője is.
Pelle József igazgató kizártnak tartja, hogy szeptember elsejéig végleges megoldást találjanak a Csavargyár utcaiak problémájára. Amennyiben kapnának is költségvetési támogatást a 100 millió forint nagyságrendű ingatlanvásárlásra, a megvalósításhoz néhány hónapra volna szükség. Az egyedülálló férfiakat ezért átmenetileg az FSzKI többi létesítményében fogják elhelyezni, ez jelenlegi körülményeik romlását vonja maga után. Helyzetük mégis jobb a családokénál, akik sorsával kapcsolatban Pelle József sem tudott semmi jóval kecsegtetni.
Ornoffer Annamária szerint a főváros sajnálja a pénzt az ingatlanvásárlásra, inkább megszűri az embereket az FSzKI szállóin, és csökkentett létszámú hajléktalant szállásol el. „Ez nyilván olcsóbb megoldás, viszont a hajléktalanok száma nem ettől fog csökkenni, legfeljebb egy részük az utcára kerül” - tette hozzá.


A budapesti hajléktalanok számát a legóvatosabb becslések is legalább harminc ezerre teszik, de egyes vélemények szerint ez a szám akár a százezres nagyságot is elérheti. Az ennél pontosabb adatközlés az ehhez az életformához kapcsolódó rejtőzködés miatt lehetetlen. Szakértőnk szerint alapvetően három csoportba sorolhatóak a hajléktalanok: a „legjobb” helyzetben az átmeneti hajléktalan szállások lakói vannak, akiknek néhány hónapos vagy féléves szerződés garantálja a fedelet. Ezekben a szállókban általában négyágyas szobák találhatók, ahol akár családok is élhetnek. Ilyen például a cikkben szereplő Csavargyár utcai szálló. A „középső” szint az éjjeli menedékhely, vagy ahogy az érintettek nevezik a „fapad”. Ezeken a szállásokon csak estétől reggelig lehet tartózkodni, már amennyiben jut hely a jelentkezőnek. A következő éjszaka ott töltését nem garantálják. Az éjjeli menedékhelyeken gyakoriak a lopások, verekedések. A harmadik kategória tagjai szó szerint az utcán, parkokban vagy a budai hegyekben élnek. Ők általában tél elején, az első fagyhalálok idején kerülnek a közvélemény látóterébe.