Vissza a tartalomjegyzékhez

Szakonyi Dávid
Antiszemita ponyva

Még több példányt nyomtatnak a Cion bölcseinek jegyzőkönyve című, múlt században írt antiszemita koholmány nemrégen hazánkban megjelentetett példányaiból. A most kiadott 3000 könyv ugyanis a megjelenés után gyorsan elfogyott a könyvespultokról. Az iratot egyébként - hazánk kivételével - egyetlen európai országban sem árusítják. „Színvonalára” jellemző, hogy még a numerus clausus elhíresült, a náci Németországgal kokettáló Horthy-korszakban sem engedték megjelentetni Magyarországon.

A iromány a Flex 95 Bt. gondozásában jelent meg, és többek között a Pult Kft. is forgalmazza. Sánta Gyula, a cég raktárvezetője lapunk kérdésére elmondta, hogy a Flex 95 nem kizárólagos terjesztője a könyvnek, ők eddig csak hatszáz darabot vettek át. Tapasztalata szerint Egerből és Győrből vitték a legtöbbet. „Mi nem hozhatunk értékítéletet a vevők helyett. A kiadás egyébként pocsék minőségű, könyvgyűjtő ember ilyet nem vesz. Nem tudunk róla, hogy a könyv tiltott lenne” - érvel Sánta amellett, hogy az aggályok és ellenérzések ellenére miért árulják a könyvet.
Szenft Lajos, a Flex 95 Bt. képviselője a Napi Magyarországnak elmondta, hogy nem kívántak hangulatot teremteni, csak annyit akartak elérni, hogy a közönség megismerhesse ezt a könyvet is. „Van, ami szerintem igaz belőle, és van, ami nem” - nyilatkozta Szenft.
Kocsis András Sándor, a patinás Kossuth Kiadó igazgatója, a Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének alelnöke kifejtette, hogy 1989-ig úgynevezett kiadói főigazgatóság működött, melynek pontosan az volt a feladata, hogy kiszűrje a társadalomra károsnak minősített kiadványokat. Nem tartaná célszerűnek a jelenlegi jogszabályok megváltoztatását egy-két könyv miatt. „Az állam ne szóljon bele, a felelős kiadó intézménye erre van kitalálva. Minden kiadó vállalja egyénileg a felelősséget. A cenzúra bevezetése a szektorsemlegesség elve miatt katasztrofális lenne.” Hozzátette egyébként, hogy mélyen elítéli a kiadványt, de az ő pozíciójában nem tud semmit sem tenni.
Gáspár György, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főtanácsosa a Heteket tájékoztatta: a sajtótörvény szabályozza, mi minősül alkotmányellenesnek, a minisztérium azonban nem rendelkezik felügyeleti jogkörrel. Gáspár elmondta: „Tudomásom szerint bárki, bármit kiadhat. Az ilyen esetek csak utólag szankcionálhatóak. Ha valaki feljelentést tesz, akkor hatósági kivizsgálást indítanak, és a Legfelsőbb Bíróság mond ítéletet.”
Feldmáyer Péter, a nagykőrösi zsidó hitközség elöljárója feljelentést tett a Legfőbb Ügyészségen ismeretlen tettes ellen nyilvánosság előtti izgatás bűntettének elkövetése miatt.
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége lapunkhoz is eljuttatta közleményét, melyben így fogalmaz: „A Mazsihisz egyetért azzal a szilárd törekvéssel, amellyel a hivatalos hatóságok és szerveik föllépnek az antiszemitizmus megnyilatkozásaival szemben, jóllehet tudatában van annak is, hogy a meglévő joghézagok nem felelnek meg az európai kodifikációs várakozásoknak.
Ám az, ami most esett meg, mintha túlment volna bizonyos határon. A Cion bölcseinek jegyzőkönyve című fertelmes pamflet megjelentetése, terjesztése tűrhetetlen. Betiltása azonnali, kemény intézkedést követel!
A gyalázatos mű a múlt században született Oroszországban. A pogromlovagok, a gyilkos kozák pikások e könyvvel a kezükben rendeztek vérfürdőt száz és száz Moszkvától nyugatra fekvő településen, (...) felidézve Hitler Adolf szellemét. Ez az az irtózatos mű, amelyet csak azok adnak ki újra, akiknek kevés volt a II. világháború, s benne Auschwitz és hatmillió zsidó lélek elpusztítása. (...) Nem csak az a gyilkos, aki felemeli a pallost. Az is részese a bűnnek, aki felbújt a gyilkos gyűlöletre. A magyarországi zsidóság komolyan veszi az ókori etika e ma is érvényes, soha el nem múló és nem elfeledhető gondolatát” - szól a közlemény.
(Publicisztika: )


Az eset kommentárjaként Karsai László történész, neves holocaust-kutató a koholmány kapcsán Kirekesztők című tanulmánykötetéből olvasott fel lapunknak egy részt (1992. bevezető XXII. old.):

„Az igazi antiszemita egyik jellemzője, hogy vakon hisz a zsidó világ-összeesküvésben. Először feltehetőleg 1321-ben hangzott el a vád, hogy a zsidók világszerte összeesküvést szőnek a keresztények ellen. Akkor Dél-Franciaországban a bélpoklosokat vádolták azzal, hogy szándékosan megfertőzték a kutakat és a folyókat. Az elfogott bélpoklosok a kínpadon azután bevallották, hogy a zsidók parancsára vérből, vizeletből, ostyából, a zsidóktól kapott szerből különleges mérget kevertek, hogy elpusztítsák a keresztényeket. Ez idő tájt Európa-szerte élt a keresztényekben az a meggyőződés, hogy a zsidók a mohamedánok szövetségesei és kémei. A zsidó világ-összeesküvés elmélet leghatásosabb terméke az ún. Cion bölcseinek jegyzőkönyve. Hitler éppúgy meg volt győződve arról, hogy valóban az 1897-es bázeli cionista világkongresszus eredeti jegyzőkönyveit tartalmazza ez a mindössze 90 oldalas kis brosúra, mint a magyar zsidók deportálásának megszervezésében döntő szerepet játszott Endre László. A valóságban az egészet egy titkos ügynök (a cári orosz titkosszolgálat embere - a szerk.) hamisította, zsidósítva, átdolgozva és plagizálva egy francia katolikus pamfletíró és publicista „Párbeszéd a pokolban Machiavelli és Montesquieu között, avagy Machiavelli politikája a XII. században” című brosúráját.
Bár mindez már hosszú évtizedek óta közismert, a zsidó világ-összeesküvés elmélete - sokszor nyíltan - a Cion bölcseinek jegyzőkönyvének tényanyagára „támaszkodva” szinte változatlan formában él és virul. Karl Dietrich Bracher professzor a nácizmus történetének egyik kiváló szakértője ezzel kapcsolatban keserűen írta: „Ezek az érvek napjainkban is ott díszelegnek a rasszista irodalomban, és bár többszörösen bebizonyították, hogy hazugságok, láthatóan elpusztíthatatlanok addig, amíg virulnak az előítéletek és a faji gyűlölködés(...)”. A liberális kommunista világ-összeesküvés teóriája napjainkban leplezetlenül feltárul Csurka István „Néhány gondolat” című írásában. Érdekes egyébként, hogy - amint az antiszemita körökben nyilvánvaló - a szabadkőművesek a fő zsidó világ-öszszeesküvők. A Hunnia egyik legvadabbul zsidózó publicistájáról, Benedek Istvánról, éppen saját unokaöccse árulta el csupán azt, hogy ereiben jócskán csordogál zsidó vér. És azt is, hogy valaha szabadkőműves volt. Talán a zavart lélek, a rossz lelkiismeret, a zsidóságtól való megszabadulás mindent elsöprő vágya ihlette Benedek doktort, kötetünkben szereplő skizofrén látomását a mindenütt jelenlévő ellenségről: „Ez hol kívülről, hol belülről támad. Egyszer belülről mozgatják és kívülről támad, máskor meg éppen fordítva. Az antiszemiták az elmúlt évszázad óta gondosan ügyelnek arra, hogy a zsidókat mitikus erővel és befolyással ruházzák fel. A zsidóké a pénz, a tőzsdék, a titkosszolgálatok, a sajtó. Hogyan tudnák másképp megszervezni a szakszervezeteket, az anarchista pártokat, a bolsevik forradalmat és a trianoni békediktátumot, ha nem lennének a világ urai? Érdemes megjegyezni, hogy az IMF és a Világbank nemzetpusztító liberalizmusát nem Csurka István kezdte 1992-ben bírálni, hanem a Szent Korona újságírói jó egy évvel korábban...”