Vissza a tartalomjegyzékhez

Márer György New York
A mosoly országa

A kérdés csupán az, vajon ki mosolyog? A hatóságok, amelyek lábbal tiporják a polgárok jogait, miközben fennhangon kiáltozzák jelszavaikat a szabadságról, a polgárjogokról és az emberiességrol, avagy alattvalóik, akiket börtönökbe és kényszermunka-táborokba vetnek egyszeruen azért, mert megkísérlik gyakorolni vallásukat. Történik pedig mindez a Kínai Népköztársaságban, a huszonegyedik század eloestéjén. 1999. július 21-én Csiang Cö-min elnök rendkívüli ülésre hívta össze a párt politikai bizottságát. A Sing Tao címu független lap idézte a kormány rendelkezését, amely szerint a Buddhista Törvény Egyháza, avagy kínai nevén Falun Gong, "babonáknak hódolt, szétzüllesztette a közbiztonságot, és ezzel megrendítette a társadalom szilárdságát".

A csoport tagjai, amint tették azt az áprilisi tömegtüntetések során, ezúttal is a Kommunista Párt vezetoinek lakóhelye, a Zsongnanhaj elé járultak panaszaikkal. A rendorség azonban gyorsan autóbuszokba gyömöszölte és elszállította oket. A csoport tagjai nyomatékosan leszögezik, hogy tartózkodnak a politikától, és csupán a test, illetve a lélek nemesítése a céljuk. A kínai vezetok azonban egészen másként látják a dolgot. A titkos politbüro-ülést követo napon már betiltották a szervezetet, és a vádak egész sorát hozták fel alapítója, a New Yorkban élo Li Hong-csi ellen. Ezzel végeredményben elárulták azt, hogy milyen komoly ellenfélnek tekintik ezt a vallási mozgalmat. Most, amikor a kínai gazdaság fejlodése egyre lassul, a társadalmi nyugtalanság egyre növekszik, hivatalos körök veszedelmes politikai eronek minosítik ezt a mind szélesebb körben elterjedo vallási felfogást. A Polgárügyi Minisztérium azzal vádolta a Buddhista Törvényt, hogy "bujtogatott és zavargásokat idézett elo".
A kormány a megtorlások következo lépéseként - szinte felidézve a maoista átnevelési kampányokat - különleges iskolákba küldött 1200 olyan állami alkalmazottat, aki tagja a Falun Gong mozgalomnak, hogy kommunista irodalmat tanulmányozzon, és megtagadja a csoporthoz tartozását. Kissé megdöbbento cselekedet ez annak a kínai kormánynak a részérol, amely elkötelezettségét hangoztatta a gazdasági reformok és a korszerusítés mellett, aláírta a polgári és politikai jogokat szavatoló nemzetközi egyezményt, ezzel garantálva a kínai polgárok kifejezési, gyülekezési, valamint vallásszabadságát. A pekingi vezetoknek ez a vad bünteto hadjárata egy semmiféle politikai jelleget nem mutató vallási mozgalom ellen egyre inkább magára ölti a kommunista pártok politikai kampányainak félreismerhetetlen arculatát.
A rendorség a csoport tagjainak ezreit tartóztatta le országszerte, sportpályákra vitte oket, majd sokszor órákig tartó vallatásoknak vetette alá ezeket az embereket, és sokakat arra kényszerített, hogy nyilatkozatokat írjanak alá, megtagadva a Buddhista Törvényhez tartozásukat. A Kulturális Forradalom idejére emlékeztetett, amikor a hatóságok több millió könyvet és hangszalagot semmisítettek meg. Szinte elképesztonek hatottak azok a hírek, hogy a Falun Gong egyes orizetbe vett tagjai a Kommunista Párt magas rangú vezetoi közé tartoztak. Nem sokat kellett várni arra sem, amíg a kínai kormány körözést adott ki a mozgalom vezetoje, Li Hong-csi ellen, és kérte az Interpol segítségét kézre kerítése érdekében. A csoport egyik szóvivoje azonban közölte: az amerikai Külügyminisztérium biztosította, hogy Li Hong-csi mindaddig biztonságban van, amíg az Egyesült Államokban marad. A nyomozást az Interpol is elutasította. Közleményük szerint a szervezet alapszabályának harmadik cikke megtiltja, hogy politikai vagy vallási természetu tevékenységbe beleavatkozzon.
A pekingi vezetoség megtorló intézkedéseit a kínai biztonsági szervek három hónapos tüzetes vizsgálata elozte meg, amelyet maga Csiang Cö-min elnök rendelt el. Ennek kapcsán titkosrendorök szivárogtak be a szervezet sorai közé, és titokban videoszalagra vették a gyuléseket. Ami aggodalommal töltötte el a felso vezetést, az nem volt más, mint a csoportnak az a sajátsága, hogy hatalmas tömegeket volt képes összehozni az éberen figyelo rendorség tudta nélkül, és szeme láttára. Ezek az öszszejövetelek ugyanis nemcsak aggodalommal töltötték el, de meg is szégyenítették a biztonsági szerveket. A rendorség végül is felfedte, hogy a tiltakozásokat nagyrészt email segítségével szervezték, és a Falun Gong egész szervezetet mondhatott magáénak. Peking felmérése szerint a mozgalom 1992-es megalapítása óta kétmillió tagot szerzett. A Buddhista Törvény ezzel szemben azt állítja, hogy 100 millió követoje van.
A kommunista vezetok persze köztudomásúan paranoiásak, és saját árnyékuktól is félnek. Különösen idegesíto számukra, hogy most nem harcos szellemu diákokkal van dolguk, mint 1989-ben a Mennyei Béke Kapujának terén, hanem háziasszonyokkal, nyugdíjasokkal, tisztviselokkel. A Falun Gong követoi buddhizmust hirdetnek, légzogyakorlatokat folytatnak, elítélik a dohányzást, az ivást és a mai Kína hajmereszto anyagiasságát. Még ennél is félelmetesebb azonban a kormány szemében az a lehetoség, hogy a Buddhista Törvény politikai szervezetté válhat, amint ez már több ízben megtörtént a kínai történelem folyamán. A rendorség azonban mindezideig semmi bizonyítékát nem találta politikai öszszeesküvésnek, és a hivatalos média azzal vádolja Li Hong-csit, hogy egy olyan szekta vezetoje, amely babonát és boszorkányságot terjeszt.
A csata a kínai politikusok és a Falun Gong tagjai között jelenleg az interneten folyik. A Buddhista Törvény New Yorkban muködo Kutató Társasága rendszeres tájékoztatókat bocsát ki a kínai városokban folyó megtorlásokról, és egyes anyagai eljutnak Kínába is
email segítségével. A múlt héten figyelmeztetést tett közzé, amelyben felszólítja a kormány vezetoit, hogy "hagyják abba embertelen üldözésüket", avagy a helyzet "egy újabb június 4-i tragédiává" fajulhat, utalva ezzel az 1989-es tömegmészárlásra a Mennyei Béke Kapujának terén.
Az ügynek van egy igen érdekes amerikai fejleménye. Miközben a pekingi kormány egyre kegyetlenebb üldözést folytat egy vallási gyülekezet tagjai ellen, az Egyesült Államok Képviseloháza 260:170 arányban megszavazta a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény státusát Kína számára. A Szenátus is rövidesen követni fogja a példát. Érdemes itt megjegyezni azt, hogy pontosan az amerikai Kongresszus az, amely a legércesebb hangon hirdeti az emberi jogok tiszteletben tartásának fontosságát, nem kevésbé, hogy nagyrészt attól teszi függové határozatait. Jóllehet a liberális demokraták és a konzervatív republikánusok teljesen szokatlan módon szövetségre léptek a javaslat meghiúsítása érdekében, mégsem sikerült a frontáttörés. Az egyik legérzelmesebb beszédet David Wu, oregoni demokrata képviselo, a Ház elso megválasztott tajvani-amerikai tagja mondta: "Amerika ügye több kell, hogy legyen, mint csupán üzlet, kapcsolatok nem vezethetnek csak a kasszán keresztül. Az igazi kapcsolatnak úgy kell tekintenie a kínaiakat, mint valódi népet, mint a mi népünket, mint egy törekvésekkel, reményekkel teli népet, amely arra vágyik, hogy a szabadság ösvényén haladhasson."
Sajna, de való, a javaslat ellenzoi sokkalta gyengébbnek bizonyultak az olyan üzleti csoportosulásoknál, mint az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarája, valamint az olyan mamutvállalatoknál, mint a General Motors, a Boeing avagy a Kodak, amelyeknek érdekeltségei vannak Kínában. Ismét csak igaznak bizonyul egy régi magyar mondás, amely szerint a pénz beszél, a kutya ugat.