Kóbor János: Én egy böcsületes építészmérnöknek
készültem Fotó: Vörös
Szilárd
- Nemrég azt mondtad, van egy
óriási kettosség a színpadon való életed és a színpadon
kívüli, civil Kóbor János élete között.
- A színpadi állapot számomra egy természetellenes állapot
magamhoz képest. Nem igazán tudom, és nem igazán értem, hogy
mi a csuda történik olyankor velem. Az biztos, hogy egészen
furcsa a helyzet. Ez nem lámpaláz, nem idegesség, nem
extázis, nem félelem, csak mikor lejövök a színpadról,
olyan szinte, mintha nem is én lennék az, aki fönt volt. Ha
meg az eszemmel tudatosítani akarom azt, amit a színpadon
teszek - tehát ha nagyon odafigyelek -, rögtön bajba
kerülök. Elrontom a szöveget, bakizom, egyszeruen nem tudom,
hol vagyok.
- Te nem eleve zenésznek készültél?
- Valószínu én nem készültem se zenésznek, se semmifajta
muvésznek. Én egy böcsületes építészmérnöknek
készültem, így is diplomáztam. Már a gimnáziumban is a
matematikát, fizikát, az ábrázoló geometriát szerettem
marhára. Ugyanakkor a nagyfaterom, a nagybátyám is mind
építészek, volt kitol örökölni egyfajta késztetést
épületek alkotására.
- Hogyan köszönt rád mégis a zene, illetve te a zenére?
- A gimnázium második évében beköszöntött a
"csináljunk" zenekart címu történet. Nálam már ez
is egy kicsit eroltetett beköszönés volt, mert nekem
alapvetoen a sporthoz volt óriási vonzalmam. Kezdodött a
focival, aztán elkezdtem atletizálni. Majd, mikor egy
sérülés miatt kicsit mellozni kellett a sportot, akkor
elkezdtünk csinálni egy zenekart. Kisorsoltuk, hogy ki milyen
hangszeren kezdjen el tanulni, mert hogy egyikünknek sem volt
semmilyen zenei képzettsége.
- Ezek szerint az énekhez neked eleve volt már valamilyen
affinitásod?
- Nem, semmilyen. Én nem is az éneket húztam ki a kalapból,
hanem a gitárt. Tehát nekem el kellett mennem gitárt tanulni.
- Jól gitározol?
- Egyáltalán nem, sot, sehogyan nem gitározom. Untam
gitártanárhoz járni és gyakorolni. Az Omega elso öt éve
után le is tettem, mert csak zavart ott a nyakamban, egyszeruen
nem éreztem jól magam vele, korlátozott.
- Ma sem játszol egyetlen hangszeren sem?
- Azt lehet mondani nyugodt lélekkel, hogy nem. Utálok
próbálni, ezért aztán nem tanultam soha se énekelni, se
zenélni, se táncolni. Nem is szoktam még ma se nagyon
kitalálni a dolgokat a színpadon, hagyom, hogy "csak
úgy" jöjjön. Egy nótát úgy is ki lehet fejezni, el
lehet találni, hogy az ember nem játszik rá a dalra, a
szövegre, hanem ellenjátszik.
- Mi az, ami kifejezetten izgat, motivál, mikor egy óriási
tömeg elott állsz?
- Annak idején én kimondottan élveztem, ha például egy
közömbös, vagy ne adj Isten ellenséges hangulatú közönség
elé kerültünk. Angliában például meg voltak gyozodve az
emberek, hogy rockzenét csak Angliában lehet csinálni. Nem
volt a közönségnek velünk az ég világon semmi baja, csak
kétkedve fogadtak. Na most ezt az állapotot odafordítani, hogy
hatalmas, kitöro siker legyen, ez számomra izgalmasabb és
többet ér, mint egy már eleve tomboló közönség elott
állni. Az azért nagy csoda, hogy a 37 év alatt egyetlen
negatív koncertre sem emlékszem. És olyanra sem, amit ma
akármi miatt szégyellnem kellene. Óriási gyozni vágyás van
bennem még ma is. Ez valószínu a sportból nevelodött belém.
- A kelet-európai sajtó a 60-as, 70-es években az Omegát
sokszor mint keleti Rolling Stonest emlegette, és párhuzamot
vont köztetek. Aztán, szintén a 70-es években sokat
koncerteztetek a világ egyik elso számú együttesének
számító Scorpionsszal. Kit vagy kiket tartasz a magad
számára követendo, esetleg példaadó csapatnak? Vannak
kedvencek és példaképek?
- Nézd, a Rolling Stones rettenetesen jól csinál mindent, ok
még öregen is tudnak egy olyanfajta image-et maguk köré
tenni, amitol teljesen egyediek, utánozhatatlanok és
megkérdojelezhetetlenek. Az igaz, hogy mi is próbáltunk ennek
a nyomdokaiban haladni. Mikor mi megalakultunk, ok még nem is
léteztek, illetve akkor ok még nem voltak ismertek. Egyébként
majdnem azonos az alakulási idopont, és ok is ugyanúgy a
nulláról indultak. Késobb elkezdtük azt érzékelni, hogy
nagyon sok dologban hasonlítanak az elképzeléseink. Mick
Jagger mondta magukról, hogy sikerük fo titka, hogy jó helyen,
jó idoben, jót csináltak. Na most mi ennek a fordítottja
vagyunk, elég rossz helyen, rosszkor, nem is tudom mit
csináltunk. Tehát ebben nem egészen stimmelünk. De ott van a
Scorpions, akikkel valóban rengeteget turnéztunk a 70-es
években. És majdnem azt mondhatom, hogy akkor mi már jóval
elorébb tartottunk, mint ok. Mégis ok vitték többre, mert ok
ott éltek, ahol, mi pedig egy vasfüggöny mögül próbáltunk
kikukucskálni.
- Hogyan lettetek ennyire jóban velük?
- Fesztiválokon és nyugati turnékon találkoztunk, aztán
elkezdtünk közösen turnézgatni Franciaországban és
Olaszországban. Ennek az eredménye volt, hogy egy évvel
késobb a "Gyöngyhajú lányt" megcsinálták ok is
kislemezre.
- A dal jogát is eladtátok nekik?
- Nem, az eredeti jog változatlanul a mienk. Természetesen nem
tagadható le, hogy ezek a hatalmas világsztárok, mint a
Rolling Stones, a Pink Floyd vagy a Scorpions hatással voltak
ránk, de soha nem akartuk oket semmilyen módon másolni. Mi is
hasonló kalibert szerettünk volna elérni, de a saját
eszközeinkkel.
- Mick Jagger ezek szerint valamilyen módon példaképed?
- Ha mindenképpen azt akarod, hogy valakit megnevezzek, akkor
leginkább az apámat említeném, aki már nincs köztünk. O
"a" Kóbor János. Pénzügyi szakember volt, a maga
területén óriási. A mai nagy bankvezérek is tisztelettel és
szeretettel emlékeznek rá. Az a fajta humor, szellemesség volt
a sajátja, amit tanulni nem lehet, amivel születni kell.
Borzasztó kedves, halk szavú ember volt. Élete során egyetlen
hangos, durva szót nem hallottam tole.
- Mit kaptál tole?
- Azt hiszem, az o tulajdonságaiból jutott nekem is.
- Hogyan lettél Kóbor Jánosból Mecky? Mert hogy
valószínu nincs ember Magyarországon, aki téged Jánosnak
hívna.
- A gimnáziumban, mielott még a csapat összeállt, mi
"felülbíráltuk" a neveinket is. Laux Józsiból így
lett "Blöró". Ezt a nevet pont én adtam neki. Akkor
ment éppen a Horgász a pácban címu Louis de Funes film, és
Józsinak pont olyan tüskefrizurája és pengearca volt, mint
Funes-nak. Ot hívták a filmben Blörónak. Én meg a Meckyt
kaptam tolük, szintén egy film kapcsán.
- 56 évesen elképesztoen jól tartod magad, fizikailag,
szellemileg és muvészileg is. Az illúzió szinte tökéletes.
Mit teszel ezért?
- Talán valóban nem vagyok annyira megkopva, így, hogy az
Omega van mögöttem. Ha én most egy 56 éves építészmérnök
volnék, akkor valószínuleg egészen más lenne a felfogásom,
gondolkodásom, életvitelem, dinamizmusom, és ez gyakorlatilag
a külsoben is megnyilvánul.
- A zenére, a színpadra gondolsz?
- Ezt így nem mondhatom, hiszen az elmúlt 12 évben összesen
egyszer, 94-ben voltunk színpadon, és most, szeptemberben
lépünk fel másodszor. Durván azt mondhatnám, hogy
ötévenként keveredünk színpadra. Erre a koncertre sem most
kezdek készülni, az késo és kevés lenne. Én olyan módon
élek, hogy 40 éve folyamatosan készen álljak mindenre.
Valamilyen szinten egy karbantartottság, egy naprakészség, egy
állandó jó fizikai állapot az ember jól felfogott érdeke
is. Nem azt mondom, hogy ahogy közeledik a koncert, nem
próbálok kihozni magamból még többet és még jobbat, de
ebben nincs semmi tudatosság.
- Otthon milyen zenét hallgatsz szívesen?
- Alapjában véve nem vagyok már aktív zenehallgató. De
mostanában nagyon szívesen hallgatok komolyzenét, tehát
klasszikus zenét is, amit korábban nem tudtam megtenni. De most
is valahol a klasszikus, hagyományos rockzenét szeretem, tehát
körülbelül a 70-es éveket.
- Mit jelent számodra az, hogy OMEGA? Egy együttest, amit
vezetsz és ahol énekelsz; a hosszú hajú lázadást; egyfajta
forradalmiságot; lehetoséget egy szabadabb életre,
gondolkodásra? Vagy egy jövedelmezo üzleti vállalkozást?
Vagy mindezt együtt? Vagy valami egészen mást?
- Ami engem igazán ezen a pályán tartott, az nem csak a zene
volt. Elég nehéz megfogalmazni. Nem lázadásnak hívnám,
hanem talán kötekedésnek. Hogy lehet ellenvéleménye is az
embernek. Mikor a mi hajunk volt a leghosszabb egész
Kelet-Európában, abban is egy kis kötekedés volt. Nem
akartunk mi melldöngeto, igazságot mondó forradalmárok lenni.
Nem akartunk más igazságot sem mondani. A muködésünkkel
csupán bizonytalanná akartuk tenni azt a marha nagy
magabiztosságot. Valószínu, hogy az igazságot mi sem tudtuk,
mitol is tudtuk volna. Az OMEGA gyakorlatilag a nagyon
eltúlzott, szögletes, magabiztos, álságos dolgokkal
kötekedik. Még csak nem is ellenzi, csak fenntartásai vannak
és kötekedik. Másképpen fogalmazva: a közéletben, a
muvészetben egyfajta sajátos - nem mindent fenntartás nélkül
elfogadó - hozzáállást jelent. A túl magabiztos muvészetet
és muvészeket nem nagyon szeretem.
- Kiket tartasz olyan omegás muvészeknek?
- Például Melocco Miki munkássága olyan omegás, csak éppen
o köveket farag, mi meg hangjegyeket. Vagy a sokat cikizett
Szász Endrét is nagyon szeretem és hozzánk közelinek érzem.
A Jancsó-féle filmcsinálás is rettentoen szimpatikus. A 82-es
nagy bulinkat is ok rendezték meg, Hernádi Gyula bácsi és
Jancsó.
- Nem beszéltél még arról, mi az, amit a mostani
óriásplakátjaitokon lehet látni, tehát az Omega
Részvénytársaságról. Ez egy jópofa dili vagy egy valódi
történet?
- Olyannyira valódi a történet, hogy a szeptemberi koncert egy
olyan vállalkozási formában indul, ahol is a színpadon lévok
és a nézotéren ülok is egy részvénytársaság
részvényesei lesznek. Mi 94-ben nem készültünk fel arra,
hogy itt egy rendszerváltás történt, és nem hoztunk létre
egy koncertet muködteto gazdasági társaságot. Holott durván
annak a koncertnek a költségei elérték majdnem a 200
milliót. Most létrehoztunk egy jogilag és pénzügyileg is
teljesen szabályos, igazi részvénytársaságot. Ha teszem azt,
veszel majd a Népstadionba 1000 forintért egy jegyet, akkor a
jegy mellé fogsz kapni egy letéposzelvényt, ami gyakorlatilag
egy kárpótlási jegy. Mondjuk. kárpótlás az elmúlt
harminchét év Omegájáért.
- Mi van akkor, ha teszem azt Józsi bácsit csak a
koncertbelépojegy érdekli, és ezzel a letépheto kárpótlási
jegygyel nem foglalkozik?
- Ez ugyanúgy muködik, mint a rendes kárpótlási jegy, tehát
odaadható bárkinek, aki ebben fantáziát lát, vagy
részvényes akar lenni és összegyujti.
- Tehát, ha valaki ilyen módon szerez 100 darab
kárpótlási jegyet.
- .akkor az 100 darab részvényt fog kapni.
- És ezzel o bemehet a tozsdére?
- Ha az Omega Rt. a tozsdére megy, akkor az o részvényei is a
tozsdén mozognak.
- Ügyes. Mi a viszonyotok a hatalommal, a politikával?
Mennyire vagy politikus alkat?
- Engem tulajdonképpen a politika is érdekelne - mint ahogy a
sport is, a zene is, az üzlet is érdekel -, de nem akarok ebben
állást foglalni. Így aztán nem akartam soha a direkt
politikával kapcsolatba kerülni.
- Az, hogy a 94-es választásokon együtt szerepeltetek az
óriásplakátokon a Fidesz-fiúkkal, ez egy elég határozott
és látványos állásfoglalást sugallt.
- Sajnálom, ha ez jött le ebbol, nem mintha a Fidesszel bajom
lenne. Persze, nekem a többi párttal sincs bajom. Talán csak
annyi, hogy kicsit sok van belolük. 94-ben a koncertünk és a
választások ideje nagyjából egybeesett, és mi jó elore
lefoglaltuk az óriásplakát-helyeket. Kitaláltuk azt a
szlogent, hogy: "Az igazi választás az öné". Ez
megint csak egy ilyen finom, omegás fricska akart lenni, semmi
több. Amikor aztán elkezdodött a választási plakátháború,
a politikusok, pártok egyszer csak szembetalálták magukat
azzal a ténnyel, hogy a plakátok legnagyobb részét az Omega
lefoglalta magának. Ezután az összes párt - tehát nemcsak a
Fidesz - a maga módján jelzett nekünk, és megkeresett minket.
Azért a Fideszt választottuk, mert ok nem azt kérték, hogy a
szlogenünket változtassuk meg, és mondjuk ezt meg azt. Ok azt
akarták, hogy hadd legyenek rajta a plakátunkon, és majd ok is
azt mondják velünk együtt, hogy igen, az Omega az igazi
választás. Nem tartottunk attól, hogy a Fidesz be fog kerülni
a hatalomba, így az a vád sem érhet bennünket, hogy egy
hatalom mellé álltunk. Mellesleg, a múltkori koncertünkön
ott volt az akkori kormány vezérkara, tehát Horn Gyula,
Kovács László. és ezt a mai napig komoly tiszteletadásnak
tartom. De ott ültek a fideszes vezetok is. Csak remélni merem,
hogy ez most is így lesz. Sot, koncert után minket egy óriási
állami kitüntetésben akartak részesíteni, amit mi akkor nem
fogadtunk el.
- Miért nem?
- Mondtuk Horn Gyulának, hogy nagy megtiszteltetésnek vesszük,
és örülünk neki, de mi nem tettünk a közéletben szinte
semmit, amivel ezt kiérdemeltük volna. Ez nem egy muvészeti
díj. Reméljük, nem veszi személyes sértésnek, nem annak
szántuk.
- Tavaly Orbán Viktor is felajánlotta nektek ugyanezt a
kitüntetést. És akkor elfogadtátok. Ha Horntól nem,
Orbántól miért?
- E mögött sincs egy fideszes öszszekapcsolódás, csupán
annyi, hogyha mindig visszautasítjuk, az olyan nagyképu
dolognak tunik. Az pedig abszolút távol áll tolünk.
- Mostanában hallani lehet egy új televízióról, amit
szintén Omegának hívnak. Ezek ti vagytok?
- Igen. Ez is az Omega egyik vállalkozása. Egy komoly, szigorú
szabályok között muködo nagy televíziót csinálunk belole.
Ez egy pályázaton elnyert frekvencia, földi és
kábelfrekvencián egyaránt fogható. Egy ugyanolyan
televíziót akarunk belole csinálni, mint az RTL vagy az MTV.
- Te vagy a tévé elnöke?
- Nem, én az Omega Rt.-nek vagyok a vezetoje, a tévét
ugyanúgy, mint az Omega Rt. többi dolgait majd vezeti egy olyan
szakember, aki ért hozzá. Rendes híradó lesz hírekkel és
bemondókkal, napi 24 órás musorral. Csak szeptemberig sajnos
nincs idonk foglalkozni vele, de a koncert után beindulunk.
- Miben fog ez különbözni a többi kereskedelmi
televíziótól?
- Annyiban, hogy szeretnénk a pozitív dolgokról szólni, és
ezeket kiemelni. A rosszat és a gyulölködést úgyis elmondja
és bemutatja a többi. A ránk jellemzo zenéket szeretnénk
adni, és a sportban is olyan dolgokat szeretnénk sugározni,
mint a 6:3 vagy a híres brazil-magyar, tehát amiben van valami
kedvesség és nagyszeruség. Sot a parlamentbol is csak a
mosolygós politikusokat fogjuk majd adásba tenni. De komolyra
fordítva a szót - bár tulajdonképpen ezeket is komolyan
mondtam -, az Omega, úgy tunik, egy befejezetlen történet, és
lehet, hogy az is marad. Szeretek a jelenben élni, és az
Omegának ráadásul még jövoje is van.